Franciaország bukaresti nagykövetsége
Franciaország bukaresti nagykövetsége (franciául: Ambassade de France à Bucarest, románul: Ambasada Franței la București) Franciaország és Románia kapcsolatainak egyik kiemelt intézménye, mely 1863-ban konzulátusként nyílt, 1880 óta követség, 1939 óta pedig - megszakítás nélkül - mint nagykövetség működik. Az épület Bukarest 1. kerületében, a Strada Biserica Amzei 13/15 alatt található.
| Franciaország bukaresti nagykövetsége | |
 | |
| Rangja |
|
| Küldő ország | Franciaország |
| Fogadó ország | Románia |
| Vezető | Michèle Ramis (2017–) |
| Beosztása | francia nagykövet Romániában |
| Ellenkező képviselet | Románia párizsi nagykövetsége |
 é. sz. 44° 26′ 43″, k. h. 26° 05′ 41″44.445178°N 26.094638°EKoordináták: é. sz. 44° 26′ 43″, k. h. 26° 05′ 41″44.445178°N 26.094638°E | |
| Franciaország bukaresti nagykövetsége weboldala EmbassyPages.com ID | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Franciaország bukaresti nagykövetsége témájú médiaállományokat. | |
Története
szerkesztésRománia a 19. század második felében alakult, és I. Károly román király (akkor még fejedelem) uralkodása alatt, 1863-ban nyílt az első francia állandó képviselet, a bukaresti konzulátus (a forrásban hol konzulátusként, hol főkonzulátusként említik). A képviselet állandó személyzetet tartott fenn, és több tiszteletbeli konzul tartozott a felügyelete alá (Brăila, Galați, Jászvásár). Maga a konzulátus szervezetileg a konstantinápolyi követség alá tartozott. 1880-ban a képviseletet követségi szintre emelték, az első követ Jules Ducros-Aubert lett. A következő években gyarapodik a konzulátusok száma: új intézmény nyílik Konstancában és Tulcsában. 1886-tól teljesít szolgálatot Romániában francia katonai attasé.[1]
A nagykövetség székhelye 1899 óta az úgynevezett Résidence de France Strada Biserica Amzei 13/15, melyet kezdetben béreltek, majd 1919-ben megvásároltak. 1938-ban bővítették úgy, hogy a szomszédos telket megvásárolva egy tömböt hoztak létre, ahol a nagykövetség több épülete található a mai napig.[2] A nagykövetség épülete helyi jelentőségű műemlék; a romániai műemlékek hivatalos jegyzékében a B-II-m-B-18149 LMI-kóddal jelölve.[3]
Szintén 1938 az az év, amikor a képviseletet nagykövetségi szintre emelték.[4] Összehasonlításul: Magyarország diplomáciai kapcsolataiban csak az 1950-es években jutott oda, hogy nagykövetségi szintre emelhette némelyik misszióját, és csak az 1970-es években lett világszerte általános gyakorlat, hogy az új képviseleteket már nagykövetségi rangban nyitották.[5] második világháború során - sok más képviselettel ellentétben - a romániai francia nagykövetség nem zárt be. Románia ugyanis elismerte a Vichy-kormányt, így a diplomáciai kapcsolatok bizonyos értelemben jogfolytonosak voltak.[6]
A világháborút követően kialakult Nicolae Ceaușescu fémjelezte rendszerben a kapcsolatok fennmaradtak ugyan, de visszafogottá váltak. 1989-től azonban a kapcsolatok intenzívebbek lettek, különösen konzulátusi és kulturális szinten.[7]
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ Ana-Maria Vele: Reprezentarea diplomatică a Franţei în România (1866-1914). ANUARUL INSTITUTULUI DE ISTORIE (2008) (Hozzáférés: 2020. január 11.) arch
- ↑ Histoire de la Résidence de France. Franciaország bukaresti nagykövetsége (franciául) (2015. augusztus 31.) (Hozzáférés: 2020. január 10.)
- ↑ Lista monumentelor istorice: București. Ministerul Culturii, 2015. (Hozzáférés: 2017. január 28.)
- ↑ Nagykövetségi rangra emelték a párizsi román és a bukaresti francia követséget. Magyarország, XLV. évf. 270. sz. (1938. november 29.) 3. o.
- ↑ Baráth Magdolna – Gecsényi Lajos: Főkonzulok, követek és nagykövetek: 1945–1990. Budapest: MTA BTK Történettudományi Intézet. 2015. 54. o. arch Hozzáférés: 2020. január 11.
- ↑ Paul Morand. Franciaország bukaresti nagykövetsége (Hozzáférés: 2020. január 10.) arch
- ↑ Jean-Marie Le Breton: La fin de Ceausescu, histoire d'une révolution. Paris: l'Harmattan. 1996. ISBN 978-2738443946
