Főmenü megnyitása

Gál Irén, 1900-ig Grün,[2] (Nagyenyed, 1890. december 14.Budapest, 1974. szeptember 17.) zongoratanárnő, pártmunkás, Kun Béla felesége.

Gál Irén
BélaKunYFamilia1915.jpg
Született Grün Irén
1890. december 14.[1]
Nagyenyed
Elhunyt 1974. szeptember 17. (83 évesen)[1]
Budapest
Állampolgársága magyar
Házastársa Kun Béla
Gyermekei
Foglalkozása zongoratanár
Sírhely Fiumei Úti Sírkert
A Wikimédia Commons tartalmaz Gál Irén témájú médiaállományokat.
Gál Irén sírja a Kerepesi temető Munkásmozgalmi Pantheonja előtti soron

ÉleteSzerkesztés

Születése idejére elszegényedett, élénken politizáló zsidó polgári családból származott. A kolozsvári felsőbb leányiskola elvégzése után a helyi konzervatóriumban tanult, közben már magántanítványokat is vállalt. Többször koncertezett a városban, ezek révén némi elismertséget szerzett. A társadalmi kérdésekkel élénken foglalkozó lány Palágyi Menyhért előadásait hallgatta az egyetemen, nézetei ekkor még Ferdinand Lassalle-éihoz álltak a legközelebb. A Kolozsvárott újságíróskodó Kun Bélával 1912-ben, egyik barátnőjénél ismerkedett meg, megfelelő szellemi partnert talált benne. Kun August Bebel eszméivel ismertette meg. A Gál család ellenérzései dacára 1913-ban összeházasodtak. Két év múlva született meg első gyermekük.

1918 november végétől illegalitásban élt Seidler Ernőnél, Sebestyén Emilné álnéven. A Magyarországi Tanácsköztársaság alatt 1919 áprilisától a Közoktatásügyi Népbiztosságon dolgozott, a Zeneművészeti és Színházi Osztályon, Reinitz Béla vezetése alatt. A kommün bukása után előbb Ausztriában, majd Olaszországban élt, később a Szovjetunióba ment, ahol csatlakozott férjéhez. 1924-től 1926-ig a Nemzetközi Vörös Segély szervezetében dolgozott, 1926-tól 1937-ig a Marx–Engels–Lenin Intézetben. Férjét 1938. július 29-én letartóztatták, majd kivégezték, őt bebörtönözték, később szabadlábra helyezték és rehabilitálták. Magyarországra 1959-ben tért vissza, és megkezdte emlékiratainak megírását.

Lánya Kun Ágnes műfordító, Hidas Antal felesége volt.

Fő műveSzerkesztés

  • Kun Béla (emlékezések, Bp., Magvető Könyvkiadó, 1969)

IrodalomSzerkesztés

  • K. B.-né (Népszabadság, 1974. szept. 18.)

JegyzetekSzerkesztés

  1. a b http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC07165/08911.htm, Kun Béláné, Gál Irén, 2017. október 9.
  2. A Belügyminisztérium 1900. évi 36618. sz. rendelete. MNL-OL 30793. mikrofilm 1107. kép 2. karton. Névváltoztatási kimutatások 1900. év 13. oldal 7. sor.

ForrásokSzerkesztés