Héjasas

madárfaj

A héjasas vagy Bonelli-sas (Aquila fasciatus) a madarak (Aves) osztályának vágómadár-alakúak (Accipitriformes) rendjébe, ezen belül a vágómadárfélék (Accipitridae) családjába tartozó faj.[1][2]

Infobox info icon.svg
Héjasas
Aguila perdicera.jpg
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Magyarországon fokozottan védett
Természetvédelmi érték: 250 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Csoport: Magzatburkosok (Amniota)
Osztály: Madarak (Aves)
Csoport: Carinatae
Alosztály: Neornithes
Alosztályág: Újmadárszabásúak (Neognathae)
Öregrend: Neoaves
Csoport: Passerea
Csoport: Telluraves
Csoport: Afroaves
Rend: Vágómadár-alakúak (Accipitriformes)
Család: Vágómadárfélék (Accipitridae)
Alcsalád: Sasformák (Aquilinae)
Nem: Aquila
Faj: A. fasciatus
Tudományos név
Aquila fasciatus
Vieillot, 1822
Szinonimák
  • Aquila fasciatus
Elterjedés
Hieraaetus fasciatus area.PNG
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Héjasas témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Héjasas témájú médiaállományokat és Héjasas témájú kategóriát.

RendszerezéseSzerkesztés

A fajt Louis Jean Pierre Vieillot francia ornitológus írta le 1822-ben. Sokáig a Hieraaetus nembe sorolták Hieraaetus fasciatus néven.[3]

AlfajaiSzerkesztés

ElőfordulásaSzerkesztés

Dél-Európában, Indonéziában, Afrika északi és Ázsia déli részén költ. Természetes élőhelyei mérsékelt övi erdők és füves puszták, sziklás környezetben, mocsarak és tavak környékén. A fiatalabb példányok kóborolnak, az idősebbek állandóan a fészkelő helyeik közelében tartózkodnak.[4]

Kárpát-medencei előfordulásaSzerkesztés

Magyarországon három hitelesített megfigyelési adata van. Először 1907 szeptemberében, Aba-Kajtorszentivánon,[5] majd másodszor 1943 tavaszán Kevermes környékén lőtték egy-egy példányát, harmadjára pedig 2021. július 30-án észlelték, amikor a rábapatyi kavicsbányatavaknál fotózták le egy gyűrűzött és jeladóval is felszerelt példányát. Ez utóbbi példányról a gyűrűjének és jeladójának adatai alapján gyorsan kiderült, hogy egy abban az évben Görögországban kikelt fiatal hím volt, amely öt nappal az első magyarországi megfigyelése előtt, július 25-én érkezett hazánkba, és az észlelését követő napokban sokan mások is megfigyelték az Északnyugat-Dunántúl térségében. [6] A 2021-es megfigyelési adatok a bőséggel készült fényképanyagok jelentőségén felül azért is igen értékesek, mert az 1907-ben és 1943-ban lőtt bizonyító példányok mára megsemmisültek.

MegjelenéseSzerkesztés

Testhossza 65–72 centiméter, szárnyfesztávolsága pedig 150–180 centiméteres; a testtömege 1600–2500 gramm.[5]

ÉletmódjaSzerkesztés

Madarakat rigó nagyságútól a fajd méretűig, az emlősöket az egerektől, a nyulakig zsákmányolja.[5] Élettartama 18 év.

 
Vadászat közben ...
 
és az eredménye

SzaporodásaSzerkesztés

Az ivarérettséget 4-5 éves korban éri el. A költési időszak február–május között van. Csésze alakú fészkét ágakból, gallyakból maga építi, sziklafalakra vagy ritkábban fára. Fészekalja 2 tojásból áll, de általában csak az erősebb nő fel. A tojásokon csak a tojó kotlik 42-43 napig. Viselkedésükre fióka korukban a káinizmus jellemző. A fiókák 60-65 nap múlva válnak röpképessé.[5]

 
Tojásai

Természetvédelmi helyzeteSzerkesztés

Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma 20 000-49 999 példány közötti és csökken, de még nem éri el a kritikus szintet. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[4] Magyarországon fokozottan védett, természetvédelmi értéke 250 000 Ft.[5]

JegyzetekSzerkesztés

  1. A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2020. november 15.)
  2. A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2020. november 15.)
  3. Avibase. (Hozzáférés: 2020. november 15.)
  4. a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2020. január 20.)
  5. a b c d e Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület. (Hozzáférés: 2020. november 15.)
  6. Héjasas Magyarorszagon. (Hozzáférés: 2020. november 15.)

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés