Hét tonna dollár

1973-ban készült magyar filmvígjáték
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2023. április 26.

A Hét tonna dollár 1973-ban[1] készült 86 perces színes, magyar filmvígjáték. A film Csurka István művéből készült.[2]

Hét tonna dollár
1973-as magyar film

Luciano és Klári a bondorosi csárdában
Luciano és Klári a bondorosi csárdában
RendezőHintsch György
Műfajfilmvígjáték
ForgatókönyvíróCsurka István, Hintsch György
DramaturgFakan Balázs
FőszerepbenKabos László
ZeneAldobolyi Nagy György
OperatőrIllés György
VágóZákonyi Sándor
HangmérnökRajky Tibor
JelmeztervezőGombár Judit
DíszlettervezőVarga Mátyás (látványtervező)
GyártásvezetőGyőrffy József
Gyártás
GyártóMafilm Budapest Filmstúdió
Ország Magyarország
Nyelvmagyar
Játékidő86 perc
Forgalmazás
ForgalmazóMokép
BemutatóMagyarország 1974. február 21.
NDK 1975. május 16.
Szovjetunió 1990. november
Korhatár12 év
További információk
SablonWikidataSegítség

Történet

szerkesztés
  Alább a cselekmény részletei következnek!

Az elszegényedett vándorcirkuszban súlyos baleset történt, amiért el kellett hagyniuk a kisvárost. Korábban már egy-két megyéből is kitiltották a balszerencsés társulatot. Továbbutazásuk közben pihenőt tartottak Bondoroson. A cirkusz bohóca, Luciano a helyi csárdában téblábolt, és közben a vonzó, csinos pincérnőt bámulta. A biliárdozók is felkeltették a figyelmét, jegyzetelni kezdett: statisztikai rendszerbe foglalta a találatokat. Számmisztikai módszerével megjósolta, ki mennyit fog lökni. Szánthódi Bandi először dühös volt a kis vörösre, mert sok pénzt vesztett a bohóccal kötött fogadáson, de aztán Margit ötletét megvalósítva kitöltetett egy lottószelvényt Lucianóval. A lottóegyenlet megalkotása azonban nem várt akadályba ütközött: hiányzott a gammatényező. A kis bohóc társtalannak érezte magát, szüksége lett volna egy hölgyre, akivel megoszthatta volna a magányát. Ki is nézte magának Margitot, a pincérnőt, aki éppen Bandi barátnője volt. A férfi rövid tusakodás után rávette (először önmagát, aztán) a kedvesét, hogy vigaszt nyújtson az elhagyatott cirkuszosnak. Az ágyban Luciano öntudatlanul felsorolta az öt nyerőszámot, amit aztán többen is megtettek a lottón. Az 58 öttalálatos országos botrányt okozott. Bandi alaposan elpáholta jószívű pártfogoltját, amiért az artista barátainak is elárulta az öt nyerőszámot. A megleckéztetés közben megjelent egy titokzatos ember, Zima úr, aki valószínűleg „odaföntről” érkezett, és aki megígérte a két pórul járt lottózónak, hogy ha akarják, ezután minden héten eltalálhatják az öt nyerőszámot. Majd Zima inkább rávette a kisembert és korábbi pártfogóját, hogy ne a magyar nép lottóörömét dézsmálják meg, hanem inkább Monacóban próbáljanak szerencsét a rulettasztalnál. Így akár nemzeti hős is válhat a kis bohócból, ha sikerül a nyugati kapitalista játékbarlangokat kifosztani.

Luciano a kísérőivel hamarosan útra kelt a gazdag Nyugat felé. A gammatényezővel azonban valami nem stimmelt, mert hiába fizették be Luciánót egy 2000, egy 1000, egy 500, egy 200, egy 100, egy 50, egy 20 frankos utcanőhöz, valamennyi pénzüket elvesztette a játéktermekben. Már annyi pénzük se maradt, hogy a hazaút kijöjjön belőle. Egy francia milliomosnő szemet vetett Luciánóra, még ő fizetett a férfinak – 500 frankot – a szolgálataiért. Ebből a pénzből egy hétig eléldegélhettek volna, de inkább, a bohóc kérésére – aki korábban koplalóművész is volt – Margitot hozatták ki Monacóba.

Ezután már simán ment minden, a kis vörös számkombinációit siker kísérte, hatalmas összegeket nyert. Először egy kétkarú rablóknál zsebelt be szép összegeket, majd egy rulettasztalnál csapolta meg a bankot. Így ment ez hetekig, naponta koffernyi valutát nyert a kisember. Már egyedül el sem bírta cipelni a nyereményét, a társai is roskadoztak a pénzkötegekkel teli bőröndök súlya alatt.

Luciano egy jachtra vágyott, Zima úr meglepetésére Szánthódi Bandi felajánlotta, hogy megveszi a hajót. Ugyanis Bandi kileste, amikor Zima nyitott egy titkos bankszámlát, és a nyereményből szorgalmasan hizlalta a betétét. Bandi is a saját szakállára kezdett el dolgozni, és már több százezernyi frankkal rendelkezett. Zima úr felháborodása azonnal elcsitult, mihelyt lelepleződött. A pazar jachttal a három jómadár és Margit csodás hajóutakat tett a Földközi-tengeren.

Zima úr figyelmeztetése későn érkezett, hogy ne robbantsanak bankot, mert akkor tovább kell innen állniuk. Margit a Lucianótól kapott tipp alapján bankot robbantott. A média munkatársai megrohanták a csillagászati összeget bezsebelő nyerteseket. Szóba került a kérdések között, hogy autóverseny végeredményét meg tudná-e a dúsgazdag fenomén jósolni. Luciano erre is vállalkozott, másodpercre pontosan felsorolta a másnapi Monte Carlo-i nagydíj első három helyezettjét. Egy francia autógyáros – Jean Peugeot – a közelben tartózkodott, és tízmillió dolláros fogadást ajánlott, természetesen Luciano jóslata ellenében. A szegény autógyárost a futam végén kórházba kellett szállítani,

Egy korábban svéd szépségkirálynő és milliomosnő is felfigyelt a kis magyar töretlen szerencséjére, és felkereste őt a szállodájában. Azért könyörgött, hogy Luciano árulja el neki a szisztémáját, mert ő közben teljesen tönkrement. Még a testét is felkínálta a csábos hölgy, hogy megkapja a kis magyar segítségét, mert olvasta az újságban, hogy Luciano szerelmeskedés közben kap ihletet a jövő meglátására.

A kis magyar csapat következő célpontja London volt. Zima úr egy időre magára hagyta Lucianoékat, és mire visszatért Angliába, csak Szánthódi Bandit találta a szállodában, aki az alkalmazottakkal kártyázott. Margiték közben bejáratták a repülőgépet, amit Bandi vett nekik a „spórolt” pénzéből korábban, és elutaztak Milánóba. A kikapcsolódáson kívül az volt a céljuk, hogy megvásárolják az Inter labdarúgócsapatát Bondoros számára. Egy lóverseny befutójára meglepő nyilatkozattal állt elő Luciano, a verseny negyedik futamában nem lesz győztes, egy ló sem éri el a célt. Ilyen képtelenül merész fogadásra senki nem számított, mégis az angol bukmékerek bukása következett be. Zima Jenő Angliából a Magyar Nemzeti Bank számára kamionnal küldött haza hét tonna dollárt.

A többi földrész országaiban működő szerencsejátékkal foglalkozó cégek sem kerülhették el a sorsukat. Talán csak a baráti szocialista országokban működők menekültek meg Lucianóéktól. Azonban szegény Margit egyre rosszabb bőrben volt, elhidegült a kis bohóctól, egyre inkább terhes volt számára a jóstehetséggel való együttlét. A kis bohóc is unta már az örökös vándorlást, elege lett a fogyasztói társadalom kifosztásából, úgyhogy szökést tervezett. Egy éppen hazainduló kamion belsejében (a hűtőkamrában) Magyarországra indult.

Idehaza közben hatalmas változások történtek: szárnyasvasutat építettek, helikopterre az egyszerű embereknek is futotta, a dolgozók életszínvonala az eget verdeste. A határőrök gyakran ettek osztrigát, unták a vadmalacot Szent Hűbert-módra és a csokoládékrémet, inkább hazai ráklevest kívántak. A külföldön ragadt, cserbenhagyott Bandi és Zima Jenő szerencsét próbáltak Margit ágyában és a kaszinók rulettasztalainál, de nem jártak sikerrel.

Luciano hazaért Bondorosra, de nem ismert rá a közben világvárossá terebélyesedett településre. Megdöbbenve tapasztalta, hogy olyan nagy lett a jólét, senkinek nem kellett dolgoznia, sőt tiltották (és kényszerhenyélő táborral büntették) a munkavégzést. A cirkuszos barátai körbevezették a városban, a kis bohóc csak hüledezett, hogy az által nyert dollártonnákból, micsoda változások történtek. Például egy forint 12 dollár 65 centet ért, nyolcadik általános elvégzése után minden magyar állampolgár nyugdíjba ment, a bondorosi csárda múzeum lett, már cirkuszra sem volt szükség. Ez utóbbi szíven ütötte a kis vöröst, hiszen ő dolgozni akart, ebben látta élete értelmét. Azon meg csak nevetett, hogy nem is tudták az odahaza élők, hogy igazából neki köszönhetik ezt a csodával határos fellendülést. Luciano újra dolgozni akart a társulattal, de a többiek ezt rossz szemmel nézték, lehetetlennek tartották, sőt egy idő után – amikor Luciano elárulta, hogy a fényűző életmódot neki köszönhetik – a kis bohóc ellen fordultak. Ekkor Zima úr is megjelent, és felelősségre vonta a bohócot, azt állította, hogy Luciano miatt fog a magyar népgazdaság tönkremenni. De van még mód megmenteni a helyzetet, Margit is hazatért, hogy a jóstehetség ne maradjon gammatényező nélkül. A sors azonban másképp rendelkezett, az artista a világszámát mutatta be szerelmének, nem a Melbourne-i lóversenyfogadással foglalkozott. Az erőművész – felháborodva, hogy a pénzügyi kudarc miatt újra bevezetik az egynapos munkahetet – a nép nevében lelökte Lucianót a társasház 12. emeletéről.

  Itt a vége a cselekmény részletezésének!

Szereplők

szerkesztés

További információk

szerkesztés
A magyar Wikidézetben további idézetek találhatóak Hét tonna dollár témában.