Halmi
Halmi (román nyelven Halmeu) községközpont Romániában, Szatmár megyében.
Halmi (Halmeu) | |
Közigazgatás | |
Ország | Románia |
Történelmi régió | Partium |
Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
Megye | Szatmár |
Község | Halmi |
Rang | községközpont |
Irányítószám | 447145 |
SIRUTA-kód | 137773 |
Népesség | |
Népesség | 3083 fő (2021. dec. 1.) |
Magyar lakosság | 1329 |
Földrajzi adatok | |
Tszf. magasság | 125 m |
Időzóna | EET, UTC+2 |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 47° 58′ 37″, k. h. 23° 01′ 13″47.976983°N 23.020200°EKoordináták: é. sz. 47° 58′ 37″, k. h. 23° 01′ 13″47.976983°N 23.020200°E | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Fekvése
szerkesztésSzatmár megyében, Szatmárnémetitől északkeletre, az 1C főút és az E81 európai folyosó utolsó települése, az ukrán határnál, Romániában.
Története
szerkesztésHalmi Árpád-kori település, melynek nevét az oklevelek 1216 és 1220 között már említették. 1217-ben Terra Holmy néven, majd 1218-ban a Váradi regestrum oklevelében is említve volt neve.
1274-ben Kala Tamás birtoka volt.
1319-ben Károly Róbert király az Ugocsa vármegyéhez és Sasvárhoz tartozó György fia Péter birtokát János fia Tamásnak adományozta.
1851-ben Fényes Elek írta a településről:
„112 római, 203 görögkatolikus, 601 református, 150 zsidó lakossal, református anyatemplommal s eklézsiával, synagógával, postatisztséggel. Főbirtokos benne Szentpály uraság, kinek nemzetsége már II. András király idejéb en virágzó volt, s melly különösen sok derék vitéz férfiakat adott honunknak. Többi földesurai Ráthony, báró Perényi, Gazda, Zaffiry, Száraz, végre gróf Haller, és Csató örökösök.”
A Pallas nagy lexikona pedig ezt írta a településről:
„Kisközség Ugocsamegye tiszántúli járásában, 1891-ben 2051 magyar lakosa volt. A járási szolgabíró hiv. székhelye. Van járásbírósága, takarékpénztára, s kereskedelmi bankja, vasúti állomása, posta- és távíróhivatala, takarékpénztára.”
1910-ben 3455 lakosából 3371 magyar, 51 német volt. Ebből 613 római katolikus, 1196 református, 1061 izraelita volt.
A trianoni békeszerződés előtt Ugocsa vármegye Tiszántúli járásához tartozott.
Közlekedés
szerkesztésA települést érinti a Nagyvárad–Székelyhíd–Érmihályfalva–Nagykároly–Szatmárnémeti–Halmi–Királyháza-vasútvonal.
Nevezetességek
szerkesztés- Református temploma
Híres szülöttei
szerkesztés- 1861. november 28-án Szentpáli István jogász, Miskolc polgármestere, országgyűlési képviselő
- 1910. szeptember 21-én Kótay Pál († Marosvásárhely, 1986. december 25.) orvos, urológus, sebész, orvostörténész, egyetemi tanár. Orvosi oklevelét 1934-ben Budapesten szerezte meg, majd 1934–1938 között a Szent János Kórház sebésze, majd urológusa volt. 1939-ben Rostockban dolgozott. 1940–1945 között a kolozsvári sebészeti klinika adjunktusa, majd 1946-tól Marosvásárhelyre került, ahol a sebészeti klinika urológiai osztályának vezetője, 1956-tól az urológia professzora, a klinika igazgatójaként is működött. 1971-től egészen 1977-ben történt nyugdíjazásáig tanszékvezető egyetemi tanár volt. Kiváló műtőorvos, kórszövettani kutató volt és mellette jeles orvostörténész és szépíró is, aki főképpen a 18. századi orvoslás történetét kutatta.
- 1910. november 2-án „Weisz Api” dzsesszdobos
- 1935. április 19-én Görbe István írói álneve Halmi György – magyar közíró, irodalomkutató, folklorista, műfordító
- 1936. augusztus 13-án Vígh István festő, szobrász, restaurátor
- 1959. június 26-án Makó András festőművész
Jegyzetek
szerkesztésForrások
szerkesztés- Fényes Elek: Magyarország történeti földrajza
- Györffy György Ugocsavármegye
- Tekintő. Erdélyi helynévkönyv. Adattári tallózásból összehozta Vistai András János. [Hely és év nélkül, csak a világhálón közzétéve.] 1–3. kötet.
- Bokor József (szerk.). Halmi, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X. Hozzáférés ideje: 2009. szeptember 28.