Hosszú hadjárat


A hosszú hadjárat más néven balkáni hadjárat egy Hunyadi János, I. Ulászló és burgundi Fülöp herceg által vezetett, és számos európai uralkodó török elleni hadjárata volt a Balkánon 1443. július 22. és 1444. január 25. között. Ezt IV. Eugén pápa hirdette ki 1443. január 1-jén.

Hosszú hadjárat
Dátum 1443. július 22.1444. január 25.
Helyszín Szerbia, Bulgária területén
Harcoló felek
Coa Hungary Country History Vladislaus I (1440–1444).svg Magyar Királyság;
Coat of arms of Poland-official.png Lengyel Királyság;
Coat of arms of Wallachia.svg Havasalföld;
Despot of Serbia.png Szerb Despotátus;
Coat of arms of the Grand Duchy of Lithuania.svg Litván Nagyfejedelemség;
Coat of Arms of the Holy Roman Emperor (c.1433-c.1450).svg Német-római Birodalom;
CoA Pontifical States 02.svg Pápai állam;
 Oszmán Birodalom
Parancsnokok
Coa Hungary Family Hunyadi János (extended) big.svg Hunyadi János magyar kormányzó
Coa Hungary Country History Vladislaus I (1440–1444).svg I. (Jagelló) Ulászló
Coat of arms of Wallachia.svg II. Mircea
Flag of the Kayihan Khanate (c. 1326).svg II. Murád török szultán
Haderők
kb. 35 000 fő nincs adat

A hosszú hadjárat a keresztes szövetség feletti határozott török győzelmet biztosította be az 1444. november 10-i Várnai csata során, ahol I. Ulászlót és az expedíció pápai képviselőjét, Julian Cesarini-t meggyilkolták.

TörténeteSzerkesztés

ElőzményekSzerkesztés

Hunyadi János, aki Luxemburgi Zsigmond szolgálatában állt, úri udvarokban nevelkedhetett. Zsigmond 1433-ban figyelt fel rá, lovagjai közé emelte. Hunyadi, királya mellett harcolt az itáliai és csehországi hadjáratok során, így tapasztalt, jól képzett katonává vált. A Zsigmond halálát követő hatalmi harcok során emelkedett a bárók soraiba, I. Ulászló támogatásában viselt tevékeny szerepéért az uralkodótól jutalmul kapta az erdélyi vajdaságot, a temesiispánságot és a nándorfehérvári kapitányságot is. Az 1440-es évekre az ország egyik leghatalmasabb bárójává vált, az ország haderejének jelentős részét irányítása alatt tartva. Hunyadi seregei eredményesen vették fel a harcot a betörő török hadakkal szemben, 1442 során megsemmisítette Mezid bég visszavonuló seregét, a Törcsvári-szoros előterében pedig vereséget mért a ruméliai beglerbég főerejére. Hunyadi János a törökkel folytatott harcok során méltán vált népszerűvé mind a bárók, mind pedig a kis-, és középnemesség soraiban. Végül Hunyadi győzelmei sarkallták I. Ulászlót a "hosszú hadjárat"-nak is nevezett támadó hadmozdulat elindítására, melyben a báró hadaival az egyesített magyar, lengyel és délszláv sereg főerejét képezte.

A hadjáratSzerkesztés

Korai harcokSzerkesztés

IV. Eugén pápa 1443. január 1-jén tett közzé egy keresztes bullát. Május elején arról számoltak be, hogy "a törökök rossz állapotban vannak, ezért könnyű őket Európából kiüldözni". Háborút üzent II. Murád szultán ellen az 1443-as virágvasárnapi budai lakoma során.A Budáról induló keresztény sereg, magyar és lengyel bandériumokból (ezekben nehéz- és könnyűlovasok szolgáltak), cseh és német gyalogos és lovas zsoldosokból, néhány ezer önkéntesből, 3000 szekérből, 10 000 később csatlakozó szerb könnyűlovasból és gyalogosból, összesen mintegy 35 000 emberből állt. A fiatal uralkodó, Hunyadi parancsnoksága alatt, átlépte a Dunát, és Niset és Szófiát elfogta.

A keresztesek, Ulászló, Hunyadi és Branković vezetésével, október közepén támadtak. Jól sejtették, hogy Murád nem lesz képes gyorsan mozgósítani hadseregét, amely elsősorban a bűnözőkből álló lovasságból állt, akiknek el kellett végezniük a betakarítást, hogy be tudják fizetni az adót. Hunyadi 1441–42-es téli hadjáratai során szerzett tapasztalatok előnyt adtak a magyaroknak. Jobb páncélokkal is rendelkeztek, gyakran a török fegyvereket használhatatlanná tették. Murád nem támaszkodhatott a ruméliai csapata hűségére, ezért nehézségekbe ütközött a magyar taktika ellen.

Az első összecsapás Krusevác vára mellett történt, ahol Hunyadi nagyobb török sereget vert szét, és elfoglalta a várat. 1443. november 2-án Hunyadi legyőzte Kászim ruméliai beglerbég kétszeres túlerőben lévő seregét. A csatában legalább 2000 török esett el.

Nis-i csataSzerkesztés

A Nish-csatában a keresztesek győztek, és arra kényszerítették Kászim pasát és társparancsnokát, Turahan béget, hogy elmeneküljön a bulgáriai Szófiába, hogy figyelmeztesse Murádot az invázióról. Ugyanakkor mindketten felégették az összes falut, ami az útjukba került, hogy megpróbálják a kereszteseket visszatartani a felperzselt föld taktikával. Amikor megérkeztek Szófiába, azt tanácsolták a szultánnak, hogy égesse fel a várost, és vonuljon vissza a hegyszorosokba, ahol a törökök kisebb hadsereg nem szenvedne akkora hátrányt.

Szlaticai csataSzerkesztés

December elején Szófiából is kiszorították a törököket. A lakosság a keresztény sereget fölszabadítóként fogadta. Közben II. Murád szultán (1421-51) az ázsiai török sereggel átkelt a Boszporuszon, Hunyadi ennek ellenére folytatta a hadjáratot. A Halil nagyvezír vezette sereg december 12-én a Szlatica (Zlatica)-hágó mellett ütközött meg Hunyadival.

A Szlaticai csatáig a keresztesek nem találkoztak egy nagyobb török hadsereggel, hanem csak a Drinápoly felé vezető útvonalon lévő városi helyőrségekkel. Végül, Szlaticánál találkoztak az oszmán hadsereg erős és jól elhelyezett védelmi erőivel. A keresztesek vereséget szenvedtek. Miközben mentek haza, A szultán a megfogyatkozott keresztény csapatok után küldte seregét. Kászim beglerbég csapatai december 24-én érték utol a keresztény utóvédet, amely Hunyadi vezetésével szétverte a török sereget, majd csatlakozott a főerőkhöz. 1444. január 2-án: a Kunovica-hágónál a törökök megkísérelték az egész keresztény sereg megsemmisítését, de Hunyadi szétverte Turahán bég seregét, ahol elfogták Mahmud béget, a szultán sógorát és Çandarlı Halil Pasha nagyvezír testvérét. A csata után négy nappal a keresztény hadsereg elérte Prokuplje-t. Đurađ Branković azt javasolta III. Ulászlónak és Hunyadi Jánosnak, hogy maradjanak a szerb erődített városokban télen, és folytassák a törökök elleni hadjáratot 1444. tavaszán. Ők elutasították javaslatot és visszavonultak. A keresztény sereg január 25-én érkezett vissza Nándorfehérvárra. A hadjárat Szerbia és Bulgária nagy részének fölszabadítása ellenére részleges sikert hozott, Drinápolyt bevenni, s a törököt Európából nem sikerült kiszorítani.

BéketárgylásokSzerkesztés

Úgy gondolják, hogy Murádnak a legnagyobb vágya volt a béke. Nővére többek között könyörgött neki, hogy férjét, Mahmudot szabadon engedjék, és felesége, Mara, Đurađ Branković lánya további nyomást gyakorolt rá. 1444. március 6-án Mara küldöttet küldött Brankovićba; megbeszélésük megkezdte a békés tárgyalásokat az Oszmán Birodalommal.

1444. április 24-én Ulászló levelet küldött Murádnak, amelyben kijelenti, hogy nagykövetének, Stojka Gisdanić-nek a teljes nevében teljes jogkörrel jár Drinápolyban tárgyalni. Azt kérdezte, hogy a megállapodás megkötése után Murád Magyarországra küldi-e saját nagyköveteit a szerzõdéssel és esküvel, amelyen Ulászló is esküt tehet.

Ugyanezen a napon Ulászló Budán tartott lakomát, ahol Julian Cesarini bíboros előtt megesküdött, hogy nyáron új hadjáratot vezet a törökök ellen. László trónra helyezésének legerõsebb támogatója szintén beleegyezett fegyverszünetbe, ezzel elkerülve egy újabb polgárháború veszélyét.

1444. június és augusztus között tárgyalásokat folytattak a szerződésről, először Drinápolyban, majd Szegedben. A keresztesek azonban nem teljesen érdekeltek a békében, főleg azzal, hogy Cesarini szorgalmazta a keresztes hadjárat folytatását. A bíboros végül olyan megoldást talált, amely lehetővé tenné mind a harc folytatását, mind a szerződés megerősítését, és 1444. augusztus 15-én esküt tett a Drinápolyi békében.

Végső hadjáratSzerkesztés

Röviddel a szerződés rövid távú követelményeinek teljesítése után a magyarok és szövetségeseik folytatták a keresztes hadjáratot. Murádot, aki nem sokkal a szerződés teljesítése után visszavonult, újra a török hadsereg élére állt. 1444. november 10-én a két hadsereg összecsapott a Várnai csatában. A törökök döntő győzelmet arattak a súlyos veszteségek ellenére, míg a magyarok és a keresztesek elveszítették a királyukat, I. Ulászlót és több mint 15 000 embert.

KövetkezményekSzerkesztés

Sok keresztes halálra fagyott, még sokan meghaltak kisebb csatákban, és sok európait elfogtak. Magyarországon újra polgárháború lett, amíg Hunyadi-t 1446. júniusában megválasztották a csecsemő László régensévé. Branković megõrizte Szerbia feletti irányítását.

A várnai török győzelem, majd az 1448-as második koszovói csata győzelme visszatartotta az európai államokat attól, hogy jelentős katonai segítséget küldjenek Bizáncnak, Konstantinápoly 1453-os meghódításakor. Annak ellenére, hogy II. Piusz hivatalosan hároméves keresztes hadjáratot hirdetett meg.

ForrásokSzerkesztés

FordításSzerkesztés

Ez a szócikk részben vagy egészben a Crusade of Varna című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.