Huszti járás (1946–2020)

járás Ukrajnában, Kárpátalján (1946–2020)

A Huszti járás (ukránul: Хустський район) egykori közigazgatási egység Ukrajna Kárpátontúli területén 1946–2020 között. Kárpátalja középső részén helyezkedett el; nyugatról a Nagyszőlősi és Ilosvai, északról az Ökörmezői, keletről a Técsői járással, délről Romániával volt határos. Székhelye Huszt volt.

Huszti járás
Huszti járás címere
Huszti járás címere
Huszti járás zászlaja
Huszti járás zászlaja
Közigazgatás
Ország Ukrajna
Terület
Rang ukrajnai járás
Székhely Huszt
Megszűnés éve2020
Népesség
Teljes népesség95 529 fő (2019. jan. 1.)[1]
Népsűrűség97,98 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület975 km²
Elhelyezkedése
Huszti járás (Ukrajna)
Huszti járás
Huszti járás
Pozíció Ukrajna térképén
é. sz. 48° 02′ 53″, k. h. 23° 25′ 16″Koordináták: é. sz. 48° 02′ 53″, k. h. 23° 25′ 16″
Térkép
Huszti járás weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Huszti járás témájú médiaállományokat.

1946-ban szervezték meg, de már része volt a történelmi Magyarország közigazgatási beosztásának is Máramaros vármegye egyik járásaként.

A 2020. júliusi ukrajnai közigazgatási reform során kibővítették, így jött létre az új Huszti járás.

Történelem szerkesztés

A járás rendelkezik korai leletekkel, melyek közül a paleolitikumból és a vaskorból ismeretes itt emberi tevékenység nyoma.

A honfoglaláskor csak közvetlenül a Tisza partjára települtek magyarok, az északi vidékeken megmaradt a korábbi szláv lakosság. A huszti vár 1194-től ismeretes mint a környék egyik fontos erődítménye. A 13. századtól Máramaros megye része a vidék, azonban periférikus helyzete soha nem tette lehetővé nagyobb ütemű fejlődését.

A három részre szakadt Magyarországon mindvégig az Erdélyi Fejedelemség része volt a terület, ám a kulturális fellendülés ekkor sem tapasztalható itt.

Huszt a Rákóczi-szabadságharc egyik központja. Az 1870-es években megépült DebrecenMáramarossziget közötti vasútvonal mellett Huszt is növelte jelentőségét.

Az 1920-ban Csehszlovákia részévé vált területen 1939. március 15-én Huszton kiáltották ki Kárpát-Ukrajnát, ám Magyarország már aznap megkezdte a terület elfoglalását, amely 1945-től az Ukrán SZSZK része lett.

Jelenlegi formájában 1953-ban szervezték meg, de már része volt a történelmi Magyarország közigazgatási beosztásának is Máramaros vármegye egyik járásaként. A két világháború közötti időszakban Csehszlovákiában is tovább létezett, majd 1939 és 1944 között ismét Magyarországhoz, ekkor a Máramarosi közigazgatási kirendeltséghez tartozott. A második világháború után került Kárpátalja egészével együtt a Szovjetunióhoz, Ukrajnába.

Természet szerkesztés

A Huszti járás a Kárpátok magashegyein húzódó komoly erdővagyonnal rendelkezik. Azonban a Szovjetunió, majd az 1990-es évek Ukrajnája idején sokhelyütt az erdők kitermelése észszerűtlen körülmények között folyt, teljes hegyoldalakat irtottak ki, így komoly ökológiai változásokat hozva. A tiszai áradások oka is az előző jelenségben keresendő. Jelenleg elkezdődött és lassú ütemben halad az erdők újratelepítése.

A járás legkülönlegesebb természeti képződménye a Nárciszok völgye, ahol a világon egyedülálló hegyi nárciszfajok élnek. Keletkezésére a legelfogadottabb teória szerint egy az utolsó jégkorszakban bekövetkezett földcsuszamlás során kerültek ide a nárciszfajok.

A környék természetes ásványvizekben gazdag vidék, amelyek közül a Sajáni (Visk mellett) és a Drahivi (Köveskút) ásványvízforrások a leghíresebbek.

A vidékre jellemző még az egész Ukrajna-szerte elismert szarvastenyésztés, amely agancsokkal szolgál a gyógyszerkészítéshez.

Gazdaság szerkesztés

A Huszti járás Kárpátalja egyik elmaradott térsége. Kis bevételeinek nagy része az erdőgazdálkodásból, fafeldolgozásból és az ásványvíz-kitermelésből áll. A járás természeti értékeinek turisztikai kihasználása még nem indult meg.

Népesség szerkesztés

A lakosság nagy része ukrán és ruszin (92%). A magyarok aránya 4,5%-os.

Települések szerkesztés

(Zárójelben az ukrán név szerepel.)

Járási jogú város szerkesztés

Városi jellegű települések szerkesztés

  • Visk (Вишково)

Községek szerkesztés

Jegyzetek szerkesztés

  1. Ukrán Statisztikai Hivatal: Чисельність наявного населення України на 1 січня 2019 року (ukrán nyelven). Ukrán Statisztikai Hivatal, 2019. (Hozzáférés: 2019. június 25.)