Wikipédia

III. Murád oszmán szultán

oszmán-török uralkodó
(III. Murád szócikkből átirányítva)

III. Murád (Manisa, 1546. július 4. – Isztambul, 1595. január 16.) oszmán szultán és kalifa 1574-től haláláig.

III. Murád
Oszmán szultán
III. Murád
Uralkodási ideje
1574. december 22. – 1595. január 16.
ElődjeII. Szelim
UtódjaIII. Mehmed
Kalifa
I. Murád
Uralkodási ideje
1574. december 22. – 1595. január 16.
ElődjeII. Szelim
UtódjaIII. Mehmed
Életrajzi adatok
UralkodóházOszmán-ház
Született1546. július 4.
Manisa
Elhunyt1595. január 16. (48 évesen)
Isztambul
Nyughelye
ÉdesapjaII. Szelim
ÉdesanyjaNurbanu szultána
Testvére(i)
GyermekeiIII. Mehmed
III. Murád aláírása
III. Murád aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz III. Murád témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Élete szerkesztés

Ifjúkora szerkesztés

Murád II. Szelim legidősebb[1] fiaként született 1546. július 4-én. Édesanyja Nurbanu szultána, az uralkodó kedvence.

Trónra lépése, a birodalom hanyatlása szerkesztés

Édesapját követte a trónon.[2] Trónralépte után öt öccsét megöletette.[1][2] Uralkodása alatt a Birodalom a hanyatlás határozott jeleit mutatta, ez Szelim alatt csak Szokoli Mehmed géniuszának köszönhetően nem mutatkozott meg.[forrás?] Szokoli továbbra is megmaradt nagyvezírként, aki a kormányzást gyakorlatilag egyedül végezte[1] megöletéséig, 1579-ig.

Murád már uralkodása kezdetén a velencei születésű Szafije szultána[a 1] befolyása alá került,[1] a későbbiekben pedig a hárem kötötte le teljes figyelmét.[1][2]

Ez olyan gyakorlatot hozott létre, amelyet a későbbi szultánok követtek: a hárem falai között élték le szibarita életüket – alig törődve az államügyekkel.[1] Murád már nem is kötött a vallásjog normáinak megfelelő házasságot.[1][a 2]

Békekötések szerkesztés

Szokoli Mehmed nagyvezír ezalatt további diplomáciai eredményeket ért el: 1577-ben 8 évre meghosszabbította az Ausztriával fennálló békeszerződést, s Lengyelországal is sikerült szerződést kötnie. Báthory István lengyel király, mint Erdély fejedelme egyben a török porta hűbérese is volt.[1] A Török Birodalom 1580-ban kötötte meg Angliával az első kapitulációs szerződést.[1]

Harc Perzsia ellen szerkesztés

Murád általános politikai érdektelensége ellenére is Szokolli Mehmed úgy döntött, hogy hadat indít Perzsia ellen, amely I. Tahmászp perzsa sah halála óta (1576) súlyos válságban szenvedett.[1] A döntésben szerepet játszott az a tényező is, hogy a pápai kúria az 1570-es évek eleje óta újabb oszmánellenes szövetséget tervezett, amelybe Perzsiát és Oroszországot is be akarta vonni.[1]

A háború 1578-ban kezdődött el és 1590-ben fejeződött be.[1] A Portának sikerült teljesen megszüntetnie a Kaukázus-vidék perzsa befolyását,[1] és hogy lehetséges orosz invázióval szembenézzen, 1577-ben Grúziát is oszmán „védelem” alá helyezte.[3] Az oszmánok 1585-ben elfoglalták Azerbajdzsánt a Szafavidáktól, akiket egyidejűleg keleti határvidékükön megtámadtak az üzbégek is.[3] II. Abdullah üzbég kán szövetségre lépett a Portával, hogy az oszmánok így ellenállhassanak a Kúria kerítési politikájának.[3] Az 1590-ben Isztambulban a Fényes Porta és Perzsia között kötött szerződés szankcionálta ezeket a hódításokat, ezenkívül a síita perzsáknak megtiltották, hogy a szunnita iszlám elvei ellen uszítsanak.[3]

Az elnyert kopár tartományok azonban semmi arányban sem álltak a hozott pénz- és véráldozatokkal.[2] (Szokolli Mehmed már nem érte meg a háború végét: 1579 októberében egy elbocsátott bosnyák tímár-birtokos leszúrta.[3])[a 3]

Háború a spanyolokkal, portugálokkal szerkesztés

 
Murád pénzérméje

Murád 1581-ben lezárta a spanyolok elleni háborút, amely ekkor már több mint hat évtizede folytatott az Oszmán Birodalom. Portugáliával sem volt szerencsésebb: 1585-től kezdve az addigi portyatámadások után már nyíltan folytatta a háborút az Indiai-óceánon és Afrika partjainál a portugál gyarmatosítók ellen, akikkel szemben jelentős sikereket ért el, de hódításai ismét fabatkát sem értek, mert az afrikai lakosság felkelt a török uralom ellen és elűzte mind a hódítókat, mind az általuk pártfogolt muzulmán uralkodókat is, akik zsarnoki módszerekkel kormányoztak.[forrás?]

A 15 éves háború szerkesztés

Magyarországgal és Erdéllyel csak utolsó éveiben került sor az úgynevezett tizenöt éves háborúra, melyben magának Murádnak ugyan nem volt része, de annál több az agg Szinán nagyvezírnek, aki a perzsa háború befejezése után harmadszor emelkedett a nagyvezír állására.[2]

Ennek előzménye az Ausztriával 1593-ban – határvillongások miatt – ismét kitört a háború volt, bár a fegyverek az 1584-ben meghosszabbított békeszerződés ellenére sem hallgattak el teljesen.[3] Időközben ugyanis Ausztria és az Oszmán birodalom között egyfajta katonai határsáv alakult ki, amely mentén tartós kisháborúk voltak.[3]

Az oszmán seregnek 1594-ben sikerült Győr várát elfoglalnia.[3] A város, amely hamarosan új vilajet székhelyévé vált, 1598-ban ismét a Habsburgok kezére került.[3]

Még ugyanebben az évben, 1594-ben a dunai fejedelemségek, Erdély, Moldva és Havasalföld kivonták magukat a Porta fennhatósága alól.[3] Az erre kitört tizenöt éves háború végét, az 1606-os békekötést azonban Murád már nem érte meg.[3]

Családja szerkesztés

Felesége szerkesztés

  • Szafije szultána (1550 – 1621), albán származású ágyas

Ágyasai szerkesztés

  • Semsiruhsar szultána (? – 1613)
  • Sahihuban szultána
  • Zerefsan szultána
  • Sahi szultána
  • Nazperver szultána
  • ismeretlen ágyasok

Gyermekei szerkesztés

Fiai szerkesztés

  • III. Mehmed oszmán szultán (Manisa, 1566. május 26. – Isztambul, 1603. december 22.), Szafije szultánától
  • Mahmud herceg (Manisa, 1568 – Isztambul, 1581)
  • Oszmán herceg (1573 – 1587)
  • Musztafa herceg (1578 – 1595. január 28-án kivégezték)
  • Bayezid herceg (1579 – 1595. január 28-án kivégezték)
  • Abdullah herceg (1580 – 1595. január 28-án kivégezték)
  • Szelim herceg (1581 – 1595. január 28-án kivégezték)
  • Cihangir herceg (1585 – 1595. január 28-án kivégezték)
  • Abdurrahman herceg (1585 – 1595. január 28-án kivégezték)
  • Szulejmán herceg (1585)
  • Yahya herceg (1585 – Montenegró, 1648), állítólag Szafije szultánától
  • Hasan herceg (1586 – 1591)
  • Ahmed herceg (1586 – 1595. január 28-án kivégezték)
  • Yakub herceg (1587 – 1595. január 28-án kivégezték)
  • Alemsah herceg (1595. január 28-án kivégezték)
  • Yusuf herceg (1595. január 28-án kivégezték)
  • Hüseyin herceg (1595. január 28-án kivégezték)
  • Korkud herceg (1595. január 28-án kivégezték)
  • Ali herceg (1595. január 28-án kivégezték)
  • Ishak herceg (1595. január 28-án kivégezték)
  • Ömer herceg (1595. január 28-án kivégezték)
  • Alaeddin herceg (1595. január 28-án kivégezték)
  • Davud herceg (1595. január 28-án kivégezték)

Lányai szerkesztés

  • Hümasah szultána (? – ?) valószínűleg Szafije szultánától
  • Ayse szultána (1665 – 1605. május 15), Szafije szultánától
  • Fatma szultána (? – 1620), Szafije szultánától
  • Rukiye szultána (? – ?), Semsiruhsar szultánától
  • Mihriban szultána (? – ?)
  • Fahriye szultána (? – 1641) valószínűleg Szafije szultánától
  • Mihrimah szultána (? – ?)
  • Hatice szultána (? – ?)
  • Fethiye szultána (? – ?)
  • Amriye szultána (? - ?)

Halála szerkesztés

Murád 1595. január 16-án halt meg, 48 évesen. A trónon fia, III. Mehmed követte.

Megjegyzések szerkesztés

  1. ↑ Édesapja Korfu kormányzója volt. Gyerekkorában került török fogságba, majd eladták a szultán háremébe.[forrás?]
  2. ↑ A hagyományoktól való ezen eltérésben is követték utódai, akik azután rendszerint kedvenc ágyasaikat nevezték ki kegyencnőjükké (hászeki). Ez az eljárási mód 1687-ig maradt fenn. (Oszm. Bir. Tört., 112. o.)
  3. ↑ A háremben élő és attól mind jobban függő szultán új nagyvezírjeivel szemben egyre gyanakvóbbá vált. Uralma idején a nagyvezíri hivatal tízszer cserélt gazdát. A nagyvezír átlagos kormányzati ideje 1579-től kezdve másfél esztendőt sem tett ki. Murád most már csupán írásban érintkezett nagyvezíreivel: rövidre szabott előterjesztések (telhisz) segítségével tájékoztatta magát a főbb várható intézkedésekről. A legfontosabb államügyeket általában a háremben döntötték el, eleinte a kegyencnők, később a szultán édesanyja, valamint a néger főeunuch, valamint más udvaroncok bevonásával. A történetírásban nem véletlenül emlegetik gyakran éppen a Muráddal kezdődő időszakot a nőuralom kezdeteként. A hárem hatalmából fakadó, az alapvetően politikai döntésekben megmutatkozó diszkontinuitás elmélyítette az egész államalakulaton belüli válságot. Ennek ellenére is tévedés lenne az Oszmán Birodalom hanyatlását a tulajdonképpeni strukturális problémák helyett kizárólag vagy legalábbis döntő mértékben Murád és utódai gyengeségének tulajdonítani. (Matuz, i.m., 113. o.)

Jegyzetek szerkesztés

  1. ↑ a b c d e f g h i j k l m Matuz József (Josef Matuz): Az Oszmán Birodalom története (eredeti kiadás: Das Osmanische Reich, Wissenschaftliche Buchgesellschaft, Darmstadt, 1985), fordította Schweiger István, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1990, ISBN 963 05 5387 2 , 112. oldal
  2. ↑ a b c d e Bokor József (szerk.). Murad (3.), A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X 
  3. ↑ a b c d e f g h i j k Matuz, i.m., 113. oldal


Elődje:
II. Szelim
Oszmán szultán
1574 – 1595		 
 Utódja:
III. Mehmed
Elődje:
II. Szelim
Kalifa
1574 – 1595		 
 Utódja:
I. Mehmed
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=III._Murád_oszmán_szultán&oldid=26761607”