Jarosław
Jarosław ( régi magyar neve: Iroszló, jiddisül: יאַרעסלאָוו Yareslov, németül: Jaroslau, ukránul: Ярослав) város Lengyelországban, a Kárpátaljai vajdaságban, a San folyó partján.
Jarosław | |||
| |||
Közigazgatás | |||
Ország | ![]() | ||
Vajdaság | Kárpátaljai | ||
Járás | Jarosławi | ||
Irányítószám | 37-500 | ||
Körzethívószám | (+48)16 | ||
Rendszám | RJA | ||
Testvérvárosok | |||
Népesség | |||
Teljes népesség | 37 479 fő (2019. dec. 31.) +/- | ||
Népsűrűség | 1 082,9 fő/km² | ||
Földrajzi adatok | |||
Terület | 34,61 km² | ||
Időzóna | CET, UTC+1 | ||
Elhelyezkedése | |||
é. sz. 50° 01′, k. h. 22° 41′Koordináták: é. sz. 50° 01′, k. h. 22° 41′ | |||
Jarosław weboldala | |||
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Jarosław témájú médiaállományokat. |
TörténeteSzerkesztés
Délkelet-Lengyelországban, a San folyó fölötti magas parton elterülő Jarosławot feltehetően a névadó, Bölcs Jaroszláv kijevi nagyfejedelem alapította a XI. században. Ezután rövid megszakításokkal 1340-ig a halicsi fejedelemséghez tartozott. 1188 és 1190 között, III. Béla magyar király sikeres hadjárata után fia, András herceg lett a halicsi uralkodó. 1208-9-ben ismét magyar uralom alatt állt, majd évekig hol orosz, hol lengyel, hol magyar csapatok foglalták el. 1216-19-ben Kálmán halicsi király, 1227-29 között pedig öccse, András herceg uralkodott fölötte. 1231-ben aztán II. András, Béla és András herceg vette be Jarosław várát, és helyreállította András herceg halicsi uralmát, ami azonban csak három évig tartott. 1249-ben pedig egy egyesült magyar-lengyel sereg szenvedett vereséget Jarosławnál. 1340-ben Jarosławot is megörökölte Nagy Kázmér lengyel király. A település 1375-ben, Opolei Lászlótól, Nagy Lajos király halics-lodomériai kormányzójától nyert magdeburgi városjogot, és 1387-ben került, immár több mint 400 évre, Lengyelországhoz.
Jarosław egészen a XVII. századig fontos kereskedelmi gócpont volt. Erre húzódott a Magyarország és Galícia, valamint a Kelet-Nyugat közötti árucsere-forgalom útvonala. Jelentős (több tízezres) vásárokat tartottak a városban, a San-parti kikötőben pedig áruval megrakott bárkák nyüzsögtek. 1625-ben viszont a vásár alkalmával tűz ütött ki, amely sok emberáldozatot követelt. Ettől kezdve megakadt a város fejlődése. 1656-ban az országot felszabadító Stefan Czarniecki a jarosławi csatában megverte a svédeket. 1683-ban a városban várta a győztes kahlenbergi és párkányi csatából hazatérő királyi férjét, a törökverő Sobieski Jánost felesége, Mária királyné. A nagy északi háború idején járt a városban Erős Ágost lengyel király és Nagy Péter cár, és évekig itt élt Sarolta Amália hercegnő, II. Rákóczi Ferenc felesége is. 1711-ben, szabadságharcának leverése után II. Rákóczi Ferenc és Bercsényi Miklós hosszabb ideig tartózkodtak a városban, és tárgyalásokat folytattak I. Péter orosz cárral. Jarosław volt a kuruc emigránsok központja, ezért is áll itt a lengyel-magyar barátság emlékműve.
LátnivalóiSzerkesztés
- Főtér a 19. századi neoreneszánsz városházával, városkúttal és barokk polgárházakkal
- Az 1570-ben épült reneszánsz attikás, sgraffitós, lábas Orsetti-ház
- Görögkatolikus templom
- Bencés apátsági templom (gótikus-reneszánsz) és az 1615-ös apácakolostor
- Domonkos templom és kolostor
- Pincerendszer az óváros alatt
- A lengyel-magyar barátság emlékműve
TestvérvárosokSzerkesztés
Jarosław testvértelepülései a következők:[2]
|
|
JegyzetekSzerkesztés
2. http://kobanya.info/index.php?option=com_content&view=article&id=4020:kbanya-jaroslaw-ket-jo-barat&catid=42:kozelet&Itemid=84[halott link]
ForrásokSzerkesztés
- Bács Gyula: Lengyelország (útikönyv). Panoráma, Bp. 1980.