Wikipédia

Kállay Béni

(1839–1903) politikus, történész, műfordító

Nagykállói Kállay Béni (Kállay Benjámin) (Pest, 1839. december 22. – Bécs, 1903. július 13.) politikus, diplomata, történész. A Magyar és az Osztrák Tudományos Akadémia rendes tagja, a Budapesti Tudományegyetem tiszteletbeli doktora, a Szent István-rend közép-, majd nagykeresztjének birtokosa, az Osztrák–Magyar Monarchia belgrádi főkonzulja, az Osztrák–Magyar Monarchia közös pénzügyminisztere, majd ebbéli minőségében haláláig Bosznia kormányzója.

Kállay Béni
(Kállay Benjámin)
Született1839. december 22.
Pest
Elhunyt1903. július 13. (63 évesen)
Bécs
Állampolgárságamagyar
Foglalkozásapolitikus, diplomata, történész, miniszter, kormányzó
Tisztsége
  • magyarországi parlamenti képviselő (1875–1878)
  • az Osztrák–Magyar monarchia pénzügyminisztere (1882. június 4. – 1903. július 13.)
A Wikimédia Commons tartalmaz Kállay Béni témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Életrajza szerkesztés

A tekintélyes köznemesi származású nagykállói Kállay család sarja. Édesapja nagykállói Kállay István (1790–1845)[1] közigazgatási-pénzügyi főtisztviselő, édesanyja ebecki Blaskovich Amália volt. Vallásfelekezete római katolikus volt.

Tanulmányait javarészt magánúton végezte Pesten, gyerekkorában egy ideig Táncsics Mihály volt a nevelője. Vámbéry Ármintól tanult meg törökül, de a szerb és orosz nyelvet is elsajátította. Megkülönböztetett érdeklődést tanúsított a Balkán és a Közel-Kelet politikai, gazdasági és kulturális élete iránt. 1865-től lehetősége adódott hosszabb balkáni tanulmányút folytatására, s ez mélyítette el benne a délszláv viszonyok rendszerezett ismeretét.

Az 1867. évi kiegyezést követően gróf Andrássy Gyula miniszterelnök javaslatára került a közös külügyminisztériumba. 1868 és 1875 között az Osztrák–Magyar Monarchia belgrádi főkonzuljaként és diplomáciai ügyvivőjeként teljesített szolgálatot. 1875 és 1878 között országgyűlési képviselő a Szabadelvű Párt színeiben, ahol a bel- és gazdaságpolitikában Sennyey Pál, míg a külpolitikában Andrássy Gyula irányvonalát támogatta. A Kelet Népe politikai napilap felelős szerkesztője 1876-ban. Az 1877-1878. évi orosz-török háború kirobbanása kapcsán elfoglalt álláspontja a konzervatív pártfeleitől való végleges eltávolodáshoz vezetett. 1879-ben, visszatérve a közös külügyminisztériumba, osztályfőnök, majd rendkívüli követi és meghatalmazott miniszteri címmel és jelleggel felruházott képviselő volt az európai kelet-ruméliai bizottságnál. 1881-ben a minisztérium tényleges vezetését látta el, így 1882-ben ő írta alá az osztrák–magyar–olasz szövetségi szerződést, a hármas szövetséghez kapcsolódva.

1882-ben vette át a közös pénzügyminisztérium irányítását, s e minőségében egyúttal az 1878 folyamán okkupált Bosznia-Hercegovina kormányzói tisztségét is, amit haláláig ellátott. Huszonegy évig tartó minisztersége példa nélkül áll, minek során pénzügyi területen elmélyült szakértelemmel és bölcs előrelátással járult hozzá az Osztrák–Magyar Monarchia, s azon belül is különösen Magyarország egyedülálló gazdasági fejlődésének előmozdításához. Bosznia-Hercegovina kormányzását illetően nevéhez fűződik a modern közigazgatás, valamint a rend és vagyonbiztonság megteremtése. Szarajevóban a „Nada” (magyarul: Remény) című lap legfőbb mecénása volt. 1890-ben a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagjává választotta.

Utóda, Burián István báró szakított Kállay boszniai politikájával, és a muzulmán kisebbség felkarolása helyett a szerbek dominanciáját támogatta.

Sírhelye szerkesztés

 
Kállay Béni Ellinger Ede fényképén

Kállay Bénit Budapesten, a Kerepesi úti temetőben lévő családi kriptában temették el. Özvegye, bethleni Bethlen Vilma grófnő (1850–1940),[2] férjének halála után a Nógrád vármegyei Bercel községben telepedett le, s itt új családi kriptát építtetett. Az 1928-ban elkészült kriptába helyezték át a Kerepesi úti temetőben nyugvó családtagokat, majd ezt követően a később elhunytak is ide temetkeztek. A kripta a második világháborúban Budapest ostroma folyamán jelentős károsodást szenvedett, s állagát tovább súlyosbította elhagyatottsága és az enyészet romboló ereje. A kriptában nyugvó családtagokat 2001-ben ismét exhumálták, majd Bercelen, a római katolikus temető által felajánlott díszsírhelyen – melyet Györfi Sándor szobrászművész készített – helyezték végső nyugalomra.

Írásai és fordításai szerkesztés

Irodalom szerkesztés

  • Dán Károly: Kállay Béni és a magyar imperializmus (Aetas, 2000. 1-2. sz.)
  • Halász Imre: Egy letűnt nemzedék - Sennyey és Kállay (Nyugat, 1912. 2. sz.)
  • Kövér György: A magánélet titkai és a napló. Nők, szerelem, házasság Kállay Béni életében (Aetas, 2008. 3. sz.)
  • Lukács István: Párhuzamos életrajzok a Monarchiából – Kállay Béni és Silvije Strahimir Kranjcevic: a magyar–osztrák mecénás és a horvát szerkesztő (Európai Utas, 1999. 35. sz.)
  • Mikszáth Kálmán: Az alkirály ötletkéi (Az én kortársaim, 1. kötet, Budapest, Révai, 1908, 224-230. o.)
  • Palotás Zoltán: Bosznia Kállay alatt (Magyarság és Európa, 1994. 4. sz.)
  • Radenić, Andrija: Dnevnik Benjamina Kalaja 1868-1875. (Beograd-Novi Sad, 1976)
  • Ress Imre: Kállay Béni belgrádi diplomáciai működése 1868–1871 (Budapest, MTA könyvtára, kandidátusi értekezés kézirata, 1993)
  • Ress Imre: Kállay Béni bosnyák nemzetteremtési kísérlete (Limes, 2000. 41-42/2.)
  • Vasas Géza: A bosnyák kérdéstől a magyar hivatásgondolatig. Kállay Béni politikusi pályaíve 1875 és 1883 között (Valóság, 1998. 41. sz.)

Jegyzetek szerkesztés

  1. ↑ familysearch.org Kállay István gyászjelentése
  2. ↑ Vilma Bethlen. geni.com. (Hozzáférés: 2018. március 31.)

Források szerkesztés

További információk szerkesztés


Elődje:
Szlávy József
Az Osztrák-Magyar Monarchia pénzügyminisztere
1882. június 4. – 1903. július 13.
 Utódja:
Burián István
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Kállay_Béni&oldid=26777716”