Főmenü megnyitása

Kígyós Sándor (Debrecen, 1943. július 7.Pécsvárad, 1984. október 30.) magyar szobrászművész, népművelő és tanár. Egyszerre alkotóként és népművelőként foglalkozott a művészettel.

Kígyós Sándor
Született 1943. július 7.
Debrecen
Elhunyt 1984. október 30. (41 évesen)
Pécsvárad
Állampolgársága magyar
Nemzetisége magyar
Foglalkozása szobrászművész, népművelő, tanár, forgatókönyvíró és műsorvezető

ÉletpályájaSzerkesztés

Debrecenben született 1943. július 7-én. Gyermekéveit Hajdúszoboszlón töltötte. Tősgyökeres szoboszlói családból származott. Édesapja Kígyós Sándor tanító, majd megyei oktatási-művelődési osztályvezető. Édesanyja Tóth Imre tanító leánya, Ilona. Édesanyja korai halála miatt (1949) apai nagyanyja segített a háztartás vezetésében, és gondozta az árván maradt gyerekeket. 1954-ben apja Debrecenben kapott állást, s attól kezdve ott élt tanulmányai befejezéséig. Középiskolai tanulmányait a debreceni Vegyipari Technikumban kezdte. Ezzel párhuzamosan beiratkozott a Kodály Zoltán Zeneművészeti Szakiskola klarinét szakára. Ezt követően végezte a tanítóképző népművelés-könyvtár szakát. Végül a Kossuth Lajos Tudományegyetemen magyar nyelv és irodalom szakos középiskolai tanári oklevelet szerzett.

TanulmányaiSzerkesztés

Tanulmányúton járt Csehszlovákiában, Lengyelországban, Romániában, Finnországban és Olaszországban. Rómában Amerigo Tot-tól tanulta meg a viaszvesztéses öntést. 1970-től négy évig volt tagja a villányi szobrász szimpóziumnak.

Oktatói pályafutásaSzerkesztés

1976-tól óraadó tanárként esztétikát tanított a pécsi Tanárképző Főiskolán, majd a Janus Pannonius Tudományegyetemen. A szobrászat elméleti oldalával is foglalkozott. Az 1970-es évek elejétől előadásokat tartott a Pécsi Műhely szabadiskolájában (A plasztika alapvető elemei, 1971). A szobrászat mesterségéről – a fafaragásról címmel a Corvina Könyvkiadónak írt munkája kéziratban maradt. Az MTV Műhelytitkok című adásának forgatókönyvírója és műsorvezetőjeként is közreműködött.

MunkásságaSzerkesztés

A 60-as évekbenSzerkesztés

Munkássága korai szakaszában a természeti körülmények között alakuló anyag formavilágának megőrzésére törekedett. Visszafogott szobrászi módszerét ebben az időszakban elsősorban nem a komponálás, hanem az anyagokban rejlő belső erő érvényesítése jellemezte (Éneklő, 1967; Madár, 1968). Későbbi művein a természetből származó organikus, és a társadalom absztrakt formákkal leírható rendszerének kölcsönhatása foglalkoztatta, amit elméleti munkáiban is megfogalmazott.

A 70-es évekbenSzerkesztés

1970-es évekbeli plasztikáin az elemi formák (a gömb, a hasáb) egymásra hatása, valamint a külső, szobrászi beavatkozásból létrejövő "konfliktushelyzet" kapott hangsúlyt. (Hasáb és gömb, 1971–1972). A szobrászat lényegét az anyagból ható erő és a formáló szándék küzdelmében látta, de nem hagyta figyelmen kívül a kiszámíthatatlanul beavatkozó, pusztító erőket sem (Belövés, 1975). A 70-es évek második felétől készültek hajlított plasztikái, (Hajlítás, 1974; Terhelés csoport, 1977; Összehajlás/Bending III.; A két hang, 1978) melyekben a nonfiguráció eszközeivel alapvető társadalmi és egzisztenciális problémákat érzékeltetett. Tipikus emberi szituációk, történetek - a gyengeségből fakadó hajlíthatóság, a kényszerű meghajlás és a terhek viselése - jelentek meg a főként kőből faragott műveken.

A 80-as évekbenSzerkesztés

Az 1970-es évek végén, 1980-as évek elején azonban egyre inkább eltűntek a narratív elemek, és a hajlított formák önálló plasztikai értékei érvényesültek. A köztéri szobrászat új kihívásai, a lakótelepi környezethez a hagyományos anyagoknál jobban alkalmazkodó beton, alumínium technológiai lehetőségei izgatták. A monoton vizuális látványban üdítően ható, felszabadultan tekeredő formákkal a dinamikus lét lehetőségeire ébreszti rá nézőit (Betonszalag/Kempeli, 1978; Balett, 1978; Térplasztika, 1984).

Egyéni kiállításokSzerkesztés

Állandó kiállításaSzerkesztés

Állandó kiállítása Pécsváradon látható, a várban.[1]

Válogatott csoportos kiállításokSzerkesztés

  • 1971: Anyag és forma (Budapest)
  • 1972: Pécsi Műhely (Pécs), III. Országos Kisplasztikai Biennálé (Pécs), Kápolnatárlat (Balatonboglár)
  • 1974: IV. Országos Kisplasztikai Biennálé (Pécs)
  • 1975: Vajda Lajos Stúdió Galéria (Szentendre)
  • 1976: Országos Kisplasztikai Biennálé (Pécs)
  • 1979: VI. Országos Kisplasztikai Biennálé (Pécs)
  • 1982: Arteder (Bilbao)
  • 1983: Künstler aus Süd-West Ungarn – Neue Galerie am Landesmuseum Joanneum (Graz), VIII. Országos Kisplasztikai Biennálé (Pécs), Tíz pécsi képzőművész – Miskolci Galéria (Miskolc)

Művek közgyűjteményekbenSzerkesztés

  • Janus Pannonius Múzeum (Pécs)
  • Miskolci Galéria (Miskolc)
  • Magyar Nemzeti Galéria (Budapest)

Köztéri műveiSzerkesztés

  • Madár (siklósi sárga márvány, 1970, Villány, Szobrász Alkotótelep és Szimpozion)
  • Születés (1971, Pécs, Családi Intézet)
  • Gömb és hasáb (zuhányai zöldmárvány, 1971-1972, Villány, Szobrász Alkotótelep és Szimpozion)
  • Harmadik (beremendi szürke mészkő, 1973-1974, Villány, Szobrász Alkotótelep és Szimpozion)
  • Balett (hegesztett alumínium, 1978, Pécs, Sétatér)
  • Betonszalag/Kempeli (beton, 1978, Pécs, Rókus utca)
  • Három forma (rozsdamentes acél, 1979, Zánka, Úttörőváros)
  • Együtt (1981, Pécs, Családi Intézet)
  • Kételemes krómacél plasztika (1984, Százhalombatta, Dunai Kőolajipari Vállalat)

Kígyós Sándor-díjSzerkesztés

Halála után a róla elnevezett díjat 1988-ban alapították meg szobrász, zenész és népművelő barátai.[2]

JegyzetekSzerkesztés

  1. Kígyós Sándor állandó kiállítása (magyar nyelven). pecsvaradivar.hu. (Hozzáférés: 2014. július 9.)
  2. Kígyós Sándor Díj (magyar nyelven). Parola 1991, 4. szám, 20. oldal. (Hozzáférés: 2014. július 9.)

ForrásokSzerkesztés

Külső hivatkozásokSzerkesztés