Főmenü megnyitása

Kígyós Sándor (Debrecen, 1943. július 7.Pécsvárad, 1984. október 30.) magyar szobrászművész, népművelő és tanár. Egyszerre alkotóként és népművelőként foglalkozott a művészettel.

Kígyós Sándor
Született 1943. július 7.
Debrecen
Elhunyt 1984. október 30. (41 évesen)
Pécsvárad
Állampolgársága magyar
Nemzetisége magyar
Foglalkozása szobrászművész, népművelő, tanár, forgatókönyvíró és műsorvezető

Tartalomjegyzék

ÉletpályájaSzerkesztés

Debrecenben született 1943. július 7-én. Gyermekéveit Hajdúszoboszlón töltötte. Tősgyökeres szoboszlói családból származott. Édesapja Kígyós Sándor tanító, majd megyei oktatási-művelődési osztályvezető. Édesanyja Tóth Imre tanító leánya, Ilona. Édesanyja korai halála miatt (1949) apai nagyanyja segített a háztartás vezetésében, és gondozta az árván maradt gyerekeket. 1954-ben apja Debrecenben kapott állást, s attól kezdve ott élt tanulmányai befejezéséig. Középiskolai tanulmányait a debreceni Vegyipari Technikumban kezdte. Ezzel párhuzamosan beiratkozott a Kodály Zoltán Zeneművészeti Szakiskola klarinét szakára. Ezt követően végezte a tanítóképző népművelés-könyvtár szakát. Végül a Kossuth Lajos Tudományegyetemen magyar nyelv és irodalom szakos középiskolai tanári oklevelet szerzett.

TanulmányaiSzerkesztés

Tanulmányúton járt Csehszlovákiában, Lengyelországban, Romániában, Finnországban és Olaszországban. Rómában Amerigo Tot-tól tanulta meg a viaszvesztéses öntést. 1970-től négy évig volt tagja a villányi szobrász szimpóziumnak.

Oktatói pályafutásaSzerkesztés

1976-tól óraadó tanárként esztétikát tanított a pécsi Tanárképző Főiskolán, majd a Janus Pannonius Tudományegyetemen. A szobrászat elméleti oldalával is foglalkozott. Az 1970-es évek elejétől előadásokat tartott a Pécsi Műhely szabadiskolájában (A plasztika alapvető elemei, 1971). A szobrászat mesterségéről – a fafaragásról címmel a Corvina Könyvkiadónak írt munkája kéziratban maradt. Az MTV Műhelytitkok című adásának forgatókönyvírója és műsorvezetőjeként is közreműködött.

MunkásságaSzerkesztés

A 60-as évekbenSzerkesztés

Munkássága korai szakaszában a természeti körülmények között alakuló anyag formavilágának megőrzésére törekedett. Visszafogott szobrászi módszerét ebben az időszakban elsősorban nem a komponálás, hanem az anyagokban rejlő belső erő érvényesítése jellemezte (Éneklő, 1967; Madár, 1968). Későbbi művein a természetből származó organikus, és a társadalom absztrakt formákkal leírható rendszerének kölcsönhatása foglalkoztatta, amit elméleti munkáiban is megfogalmazott.

A 70-es évekbenSzerkesztés

1970-es évekbeli plasztikáin az elemi formák (a gömb, a hasáb) egymásra hatása, valamint a külső, szobrászi beavatkozásból létrejövő "konfliktushelyzet" kapott hangsúlyt. (Hasáb és gömb, 1971–1972). A szobrászat lényegét az anyagból ható erő és a formáló szándék küzdelmében látta, de nem hagyta figyelmen kívül a kiszámíthatatlanul beavatkozó, pusztító erőket sem (Belövés, 1975). A 70-es évek második felétől készültek hajlított plasztikái, (Hajlítás, 1974; Terhelés csoport, 1977; Összehajlás/Bending III.; A két hang, 1978) melyekben a nonfiguráció eszközeivel alapvető társadalmi és egzisztenciális problémákat érzékeltetett. Tipikus emberi szituációk, történetek - a gyengeségből fakadó hajlíthatóság, a kényszerű meghajlás és a terhek viselése - jelentek meg a főként kőből faragott műveken.

A 80-as évekbenSzerkesztés

Az 1970-es évek végén, 1980-as évek elején azonban egyre inkább eltűntek a narratív elemek, és a hajlított formák önálló plasztikai értékei érvényesültek. A köztéri szobrászat új kihívásai, a lakótelepi környezethez a hagyományos anyagoknál jobban alkalmazkodó beton, alumínium technológiai lehetőségei izgatták. A monoton vizuális látványban üdítően ható, felszabadultan tekeredő formákkal a dinamikus lét lehetőségeire ébreszti rá nézőit (Betonszalag/Kempeli, 1978; Balett, 1978; Térplasztika, 1984).

Egyéni kiállításokSzerkesztés

Állandó kiállításaSzerkesztés

Állandó kiállítása Pécsváradon látható, a várban.[1]

Válogatott csoportos kiállításokSzerkesztés

  • 1971: Anyag és forma (Budapest)
  • 1972: Pécsi Műhely (Pécs), III. Országos Kisplasztikai Biennálé (Pécs), Kápolnatárlat (Balatonboglár)
  • 1974: IV. Országos Kisplasztikai Biennálé (Pécs)
  • 1975: Vajda Lajos Stúdió Galéria (Szentendre)
  • 1976: Országos Kisplasztikai Biennálé (Pécs)
  • 1979: VI. Országos Kisplasztikai Biennálé (Pécs)
  • 1982: Arteder (Bilbao)
  • 1983: Künstler aus Süd-West Ungarn – Neue Galerie am Landesmuseum Joanneum (Graz), VIII. Országos Kisplasztikai Biennálé (Pécs), Tíz pécsi képzőművész – Miskolci Galéria (Miskolc)

Művek közgyűjteményekbenSzerkesztés

  • Janus Pannonius Múzeum (Pécs)
  • Miskolci Galéria (Miskolc)
  • Magyar Nemzeti Galéria (Budapest)

Köztéri műveiSzerkesztés

  • Madár (siklósi sárga márvány, 1970, Villány, Szobrász Alkotótelep és Szimpozion)
  • Születés (1971, Pécs, Családi Intézet)
  • Gömb és hasáb (zuhányai zöldmárvány, 1971-1972, Villány, Szobrász Alkotótelep és Szimpozion)
  • Harmadik (beremendi szürke mészkő, 1973-1974, Villány, Szobrász Alkotótelep és Szimpozion)
  • Balett (hegesztett alumínium, 1978, Pécs, Sétatér)
  • Betonszalag/Kempeli (beton, 1978, Pécs, Rókus utca)
  • Három forma (rozsdamentes acél, 1979, Zánka, Úttörőváros)
  • Együtt (1981, Pécs, Családi Intézet)
  • Kételemes krómacél plasztika (1984, Százhalombatta, Dunai Kőolajipari Vállalat)

Kígyós Sándor-díjSzerkesztés

Halála után a róla elnevezett díjat 1988-ban alapították meg szobrász, zenész és népművelő barátai.[2]

JegyzetekSzerkesztés

  1. Kígyós Sándor állandó kiállítása (magyar nyelven). pecsvaradivar.hu. (Hozzáférés: 2014. július 9.)
  2. Kígyós Sándor Díj (magyar nyelven). Parola 1991, 4. szám, 20. oldal. (Hozzáférés: 2014. július 9.)

ForrásokSzerkesztés

Külső hivatkozásokSzerkesztés