Kígyótartó csillagkép
A Kígyótartó (latin: Ophiuchus) egy csillagkép.
| Kígyótartó csillagkép | |
 | |
| Adatok | |
| Latin név | Ophiuchus |
| Latin birtokos eset | Ophiuchi |
| Rövidítés | Oph |
| Rektaszcenzió | 16h 01m – 18h 45m |
| Deklináció | -30° 12' – +14° 23' |
| Területe | 948 négyzetfok |
| Nagyság szerinti helyezés | 11 |
| Teljesen látható | északi 80°-tól déli 80°-ig |
| Legfényesebb csillag | α Ophiuchi (Rasalhague) |
| fényessége | 2,1m |
| Szomszédos csillagképek | |
Története, mitológia
szerkesztésA csillagkép egy kígyóval körbefont férfit formáz. A görögök Aszklépiosszal azonosítják. Ez a csillagkép a 13. állatövi csillagkép, ami a többi 12-vel ellentétben valóságos személyről kapta a nevét. Bár a Nap minden decemberben áthalad a csillagképen, mégsem része az állatövnek a legtöbb horoszkóp szerint. Az Ophiucus a Skorpió és a Nyilas csillagkép közé ékelődik be, vagyis november 30. és december 17. között uralkodik az égen.
Láthatósága, megkeresése
szerkesztésA Kígyótartó csillagkép bár nem állatövi, mégis az ekliptikának háromszor akkora íve szeli át, mint a vele szomszédos állatövi Skorpiót. Nagy területű csillagkép, az égi egyenlítő két oldalán helyezkedik el: 2/3 része a déli félgömbön. Nevéhez hűen a Kígyó csillagképet két részre osztja, mintha tartaná. Magyarországról teljes területe megfigyelhető, legjobban nyári estéken.
A Nap látszólagos égi útja során a déli részén halad át, december első felében.[1] A csillagkép rektaszcenziója alapján körülbelül a Bika csillagképpel van ellentétes oldalon, ahol június első felében halad a Nap. A csillagkép január-februárban hajnalban látható rövid ideig, de centruma márciusban már éjfélkor kel. Május közepén este tíz órakor teljes területe a keleti horizont felett látszik. Június, július rövid nyári éjszakáin folyamatosan látható. Szeptember közepén este 11-kor van a délnyugati látóhatár fölött, és ezt a helyzetét nagyjából megtartja a napnyugtához viszonyítva, azaz sötétedés után egészen november elejéig felkereshető az égnek ezen a részén.
A Kígyótartó csillagképet úgy találhatjuk meg az égbolton legkönnyebben, hogy nyáron, déli irányban 55° magasságban, a Tejúttól nyugatra megkeresünk egy igen fényes (2m-s) csillagot, amelytől nyugatra két kissé halványabb csillag van egymáshoz közel (ι Oph és κ Oph): a három csillag egy hosszú, keskeny háromszöget formáz. A fényes csillag az α Ophiuchi, a konstelláció északi határán, a csillagkép főcsillaga. Alatta egy nagy csillagkör formálódik, amelytől délre jól látszik két további csillag: ez a Kígyótartó csillagkép térképeken látható körvonalrajza.
A Mars 2012. október közepétől november 12-ig haladt át a csillagkép déli részén 1 magnitúdós fénypontként. A Szaturnusz 2016-2017-ben a Kígyótartóban tartózkodott.[2] 2019-ben a Jupiter lesz látható -2 magnitúdós fénypontként a csillagkép területén.
Csillagok
szerkesztés- α Ophiuchi, arab neve Rasalhague (a kígyótartó feje): fehér színű, a Naptól mintegy 47 fényévre lévő, másodrendű, fényes változócsillag.
- β Ophiuchi - Kelb Alrai (a pásztor kutyája): a fényrendje 2,9 magnitúdó, távolsága 125 fényév.
- ζ Ophiuchi: a csillag a közelében szupernóvává alakult nagyobb tömegű csillag lökéshulláma miatt 85 000 km/óra sebességgel mozog. Ezt a tényt a NASA WISE műholdja észlelte, ami infravörös érzékelővel van ellátva. Az eddig vörösnek látszó óriásról kiderült, hogy egy rendkívül masszív, forró kék csillag, amely a Földtől 458 fényév távolságra van, tömege a Napénak hússzorosa, fényessége 65 ezerszerese. Ha nem lenne körülötte porfelhő, a ζ Oph lenne az égbolt legfényesebb csillaga. A lökéshullám látható fényben nem látszik.[3]
- Barnard-csillag - Barnard's Star (Barnard csillaga): ennek a kilencedrendű csillagnak van az eddig ismert legnagyobb sajátmozgása, évente mintegy 10,25 ívmásodperc.
Mélyég-objektumok
szerkesztés
- Messier 9 gömbhalmaz
- Messier 10 gömbhalmaz
- Messier 12 gömbhalmaz
- Messier 14 gömbhalmaz
- Messier 19 gömbhalmaz
- Messier 107 (NGC 6717) gömbhalmaz
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ Évszázados léptékben ez a precesszió miatt változik.
- ↑ Guide számítógépes planetárium program
- ↑ Runaway Star Plows Through Space. [2011. május 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. január 24.)
Források
szerkesztés- Kígyótartó (The Serpent-holder)
- Constellations in the zodiac
- Josef Klepešta - Antonín Rükl: Csillagképek atlasza, Gondolat Kiadó, Budapest, 1978, ISBN 963-280-711-1
- Ian Ridpath - Wil Tirion: Égi kalauz, Gondolat Kiadó, Budapest, 1991, ISBN 963-282-479-2
Fordítás
szerkesztésEz a szócikk részben vagy egészben a Zeta Ophiuchi című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
