Kő-lyuk

barlang Parasznyán

A Kő-lyuk elsősorban régészeti jelentőségű barlang. Magyarország fokozottan védett barlangjai közül az egyik. A Bükki Nemzeti Park területén található Parasznya szélén helyezkedik el. Turista útikalauzokban is ismertetve van.

Kő-lyuk
Hossz623 m
Mélység19 m
Magasság11,6 m
Függőleges kiterjedés30,6 m
Tengerszint feletti magasság441 m
Ország Magyarország
TelepülésParasznya
Földrajzi tájBükk-vidék
Típusinaktív forrásbarlang
Barlangkataszteri szám5363-4
Lelőhely-azonosító23922
Elhelyezkedése
Kő-lyuk (Magyarország)
Kő-lyuk
Kő-lyuk
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 48° 07′ 38″, k. h. 20° 36′ 12″Koordináták: é. sz. 48° 07′ 38″, k. h. 20° 36′ 12″

Leírás szerkesztés

A Bükk-vidéken található bükk-fennsíki Kis-fennsíkon, a Kőlyuk-galya déli oldalán, a Hillebrand Jenő-barlang szomszédságában található. Mivel le van zárva egy denevérvédelmi szempontból kialakított ráccsal, kizárólag a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság engedélyével látogatható. A 441 méter tengerszint feletti magasságban, egy sziklafal tövében nyíló barlang hazánk egyik legérdekesebb, valószínűleg még számos titkot rejtő kultúrtörténeti értéke.

A triász időszaki mészkőben kialakult, inaktív forrásbarlang. A megvizsgált üledékek szerint víznyelő is volt. A járatai változatos formájú cseppkövekkel, valamint hegyitejjel díszítettek. Hossza 623 méter. Jelentős denevértanya. A Bükki Nemzeti Park Igazgatóság engedélyével látogathatók a barlangnak az idegenforgalom számára nem megnyitott szakaszai. Barlangjáró alapfelszerelés elég a látogatásához.

Gyakran összekeverték, illetve nem tettek pontos különbséget a régészeti leírásokban a Kő-lyuk és a régen Kőlyuk II-nek nevezett Hillebrand Jenő-barlang között. 1976-ban volt először Kő-lyuknak nevezve a barlang az irodalmában. Előfordul a barlang az irodalmában Andókúti-barlang (Kordos 1984), Kő-lyuk I. (Kordos 1978), Kőlyuk I. (Kordos 1977), Kőlyuk I. barlang (Bertalan 1976), Kőlyuk I. sz. barlang (Kordos 1984), Kőlyuk 3. barlang (a Kő-lyuk 3. név egy másik barlang neve), Kőlyuk-barlang (Bajomi 1977), Kő-lyuk Cave (Takácsné, Eszterhás, Juhász, Kraus 1989), Kőlyuk No. 1 Cave (Kordos 1977), Medve-koponyás, Medvekoponyás-barlang, Nagykőlyuk (Kordos 1984), Nagy-kő-lyuk (Regős, Ringer 2003) és Nagy-Kő-lyuk (Hevesi 2002) neveken is.

Régészeti leletek szerkesztés

Az egyetlen, megmunkált, de jellegtelen kovadarab valószínűleg a paleolitikumot képviseli. Kadić Ottokár és Klein József 1950-ben három darab egymással szembefordított barlangi medve koponyát talált, melyek azonban másnapra eltűntek a lelőhelyről, mert az ásatók nem szedték fel azokat. A belső részeken, két helyen talált medvekoponya-depozíció, vagyis az ember által elhelyezett koponyák miatt, Vértes feltételesen az aurignaci kultúra lelőhelyei közé sorolta a barlangot. Ennek ellentmond, hogy az egyik depozíció helye alatt 1999-ben bronzkori temetkezés nyomait találták. A helyet a régi álláspont szerint feltehetően kultikus célokra használta az őskőkorszak embere. Jelenleg az a valószínűbb, hogy az egyik koponyát egy itt eltemetett bronzkori személy sírja elé, talán őrzőnek állították.

A kyjatice-kultúra emlékeit, elsősorban cseréptöredékeket, a barlang felszínén találták meg a régészek. A Magyar Nemzeti Múzeum szakemberei, Markó András és Holl Balázs cölöpnyomokat találtak a barlangban 2002-ben. Ekkor a vezetőjük, Regős József, pedig a képződmények, feltehetően festéknyerés céljából történő megfaragását dokumentálta. A könnyen porrá alakítható, fehér hegyitejet talán festékként használták a korabeli emberek.

A barlang és előtere biztosan használatban volt, vagy legalábbis ismert és nyitott volt az újkőkorszaki bükki kultúra, a bronzkor és a kora vaskori kyjatice-kultúra, valamint a császárkor idején is.

Kutatástörténet szerkesztés

A régóta ismert, nyitott bejáratú barlang előterében Kadić Ottokár 1913-ban végzett ásatást. 1944-ben Mottl Máriával tért vissza és ekkor fedezték fel a barlang belső részeit. 1947-ben Saád Andor a Felső-folyosó bejáratánál talált egy megmunkált kovaszilánkot a barlang kutatása közben, amelyet Megay Géza, Nemeskéri János és Szabadkay Béla társaságában végzett.

Kadić Ottokár Kretzoi Miklós közbenjárására a Földtani Intézet anyagi támogatásával és Klein József segítségével 1950-ben, július 7-étől augusztus 20-áig újból feltárást végzett itt. Ez volt Kadić Ottokár utolsó ásatása. Kadić Ottokár, Saád Andor és Nemeskéri János ásatásairól hivatalos ásatási jegyzőkönyv nem ismert, a Herman Ottó Múzeumban találhatók a leletek. 1950-ben Megay Géza leletmentő és rétegtisztázó ásatást végzett. 1951-ben Venkovits István a járatokból kinyerhető guanókészletek után vizsgálódott és ekkor készült el első barlangtérképe. Ebben az évben Gábori Miklós négy napos eredménytelen leletmentést végzett előterében.

1951-ben a Művelődési és Közoktatási Minisztérium által miniszteri határozattal régészeti védelem alá helyezett lelőhely. 1958-ban Vértes László helyszíni szemlét tartott Kőfalusi Endre miskolci turista bejelentése alapján, amelynek alapján a barlangot a régészeti szempontból fontos barlangok sorába illesztette. A terepbejáráson egy rossz állapotú barlangi medve koponya került elő egy annyira szűk helyről, ahová csak emberkéz tehette. Ekkor készült el második barlangtérképe, amelyet 1965-ben nyomtatásban is megjelentetett Vértes László. 1975-ben a MEAFC Marcel Loubens Barlangkutató Szakcsoport megállapította, hogy az Udvar-kő összefügg a Kő-lyuk barlangcsoporttal, név szerint a Kő-lyukkal, a Kő-lyuk 3.-mal és a Hillebrand Jenő-barlanggal.

1976-ban vált országos jelentőségű barlanggá az 5300-as (Bükk) barlangkataszteri területen lévő Kőlyuk I., amely Varbón helyezkedik el. Az 1976-ban befejezett, Magyarország barlangleltára című kéziratban az olvasható, hogy a Kőlyuk I. barlang a Bükk hegységben, Miskolcon (Varbón) helyezkedik el. A Kőlyuk-galya D-i oldalában, a hegycsúcs alatt, sziklafal tövében van a bejárata. Bejárati terme nagyméretű. A barlang kb. 150 m hosszú és kb. 30 m mély. Több szintű, két nagyon nagy teremből áll. Turisztikai hasznosítása van. Kitöltéséből nagyon sok barlangi medve csont került elő. Fokozott védelemre szorul. A kézirat barlangra vonatkozó része 1 irodalmi mű alapján lett írva.

Az 1976-ban kiadott, Bertalan Károly és Schőnviszky László által összeállított Magyar barlangtani bibliográfia barlangnévmutatójában meg van említve a Bükk hegységben, Varbón lévő barlang Kő-lyuk néven. A barlangnévmutatóban fel van sorolva 3 irodalmi mű, amelyek foglalkoznak a barlanggal. Az 1977. évi Karszt és Barlangban megjelent, Bajomi Dániel által írt tanulmány szerint a Porrhomma rosenhaueri hungaricum nevű pók endemikus a Kőlyuk-barlangban és előfordul a barlangban Lepthyhantes pisai bükkensis (pók) is. A tanulmányban van egy Magyarország térkép, amelyen a Magyarországon lévő, biológiailag kutatott barlangok földrajzi elhelyezkedése figyelhető meg. A térképen látható a biológiailag feldolgozás alatt álló Kőlyuk-barlang földrajzi elhelyezkedése. A folyóirat 1977. évi különszámába bekerült a tanulmány angol nyelvű változata. Ebben a tanulmányban is közölve lett a térkép, amelyen Kőlyuk a barlang neve.

Az 1977. évi Karszt és Barlang angol nyelvű különszámában megjelent, The longest and deepest caves of Hungary (December 31, 1975) című közleményből megtudható, hogy a Bükk hegységben fekvő, 350 m hosszú Kőlyuk No. 1 Cave 1975. december 31-én Magyarország 34. leghosszabb barlangja. A 35. leghosszabb barlang (Szent István-barlang), a 36. leghosszabb barlang (Legény-barlang) és a 37. leghosszabb barlang (Sátorkőpusztai-barlang) szintén 350 m hosszú. Az 1977. december 31-i állapot szerint (MKBT Meghívó 1978. május) a Bükk hegységben lévő és kb. 350 m hosszú Kő-lyuk I. az ország 36. leghosszabb barlangja.

Az 1977. évi Karszt és Barlangban megjelent összeállítás alapján, 1977. december 31-én Magyarország 39. leghosszabb barlangja a Bükk hegységben elhelyezkedő Kőlyuk I., amely 1977. december 31-én, 1976-ban és 1975-ben kb. 350 m hosszú. A 40. leghosszabb barlang (Szent István-barlang), a 41. leghosszabb barlang (Legény-barlang) és a 42. leghosszabb barlang (Sátorkőpusztai-barlang) szintén kb. 350 m hosszú. Ez az összeállítás naprakészebb az 1978. májusi MKBT Meghívóban publikált listánál. Az 1976-ban összeállított, országos jelentőségű barlangok listájában lévő barlangnevek pontosítása után, 1977. május 30-án összeállított, országos jelentőségű barlangok listáján rajta van a Bükk hegységben, Varbón található barlang Kő-lyuk néven. Az 1978. évi Karszt és Barlangban lévő és Jánossy Dénes által írt megemlékezés szerint Vértes László az Istállós-kői-barlang ásatásán kifejlesztett komplex vizsgálati módszerekkel végezte pl. a kőlyuki ásatást.

Az 1979-ben megjelent, Barlangok a Bükkben című könyvben szó van arról, hogy az Udvar-kőtől ÉK-re 300 m-re lévő Kő-lyuk barlangcsoport bejárásához világítóeszköz és turistaruha mindenképpen kell. A Kő-lyuk 3. felett É–ÉNy-ra helyezkedik el a Kő-lyuk I. A nagy barlangi teremmel induló barlang bejárata meredek falú szikla tövében van. Ezen kívül van két nagy terme (40×20 m és 40×30 m), néhány kisebb terme, és pár folyosója. A Pokol nevű rész csak kötélbiztosítással járható. Általában kevés benne a cseppkő, de az első terem mennyezetén lévő hatalmas gömbded cseppkövek, illetve a második terem kristályos képződményei és általában cseppkőlefolyásai nagyon szépek és érdekesek. A barlang az embereknek és a medvéknek volt tanyája.

Egy helyen a medvekoponyák eltemetésére utaló, szabályos helyzetű medvekoponya-együttest fedeztek fel a kutatók. Sokan (még külföldről is) csak a medvecsontok miatt keresik fel a barlangot, és nem foglalkoznak azzal, hogy néhány, számukra teljesen értéktelen csont felkutatása ürügyén a csontokat tartalmazó talajréteget annyira megbolygatják, hogy a nagyon fontos őslénytani leletek is értéktelenné válnak a kutatók számára. A Kő-lyuktól K-re 30 m-re van a Hillebrand Jenő-barlang bejárata, K-re 500 m-re pedig a Vénusz-barlang bejárata. A kiadványban van egy fénykép, amelyen a barlangban lévő gömbded cseppkövek figyelhetők meg. A könyvhöz mellékelt, a Bükk hegység barlangokban leggazdagabb területét bemutató térképen látható a 91-es számmal jelölt Kő-lyuk barlangcsoport földrajzi elhelyezkedése.

Az 1980. évi Karszt és Barlang 1. félévi számában publikálva lett, hogy a kiemelt jelentőségű Kő-lyuk az 5300-as barlangkataszteri területen (Bükk hegység) helyezkedik el. A barlangnak 5363/4. a barlangkataszteri száma. Az MKBT Dokumentációs Bizottsága a helyszínen el fogja helyezni, a többi kiemelt jelentőségű barlanghoz hasonlóan, a barlang fémlapba ütött barlangkataszteri számát. A barlangkataszteri szám beütéséhez alapul szolgáló fémlap ugyanolyan lesz mint a többi kiemelt jelentőségű barlang fémlapja.

1982. július 1-től az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal elnökének 1/1982. (III. 15.) OKTH számú rendelkezése (1. §. és 3. §., illetve 5. sz. melléklet) értelmében a Bükk hegységben lévő Kő-lyuk fokozottan védett barlang. Régészeti jelentősége és őslénytani értékei alapján, valamint a denevérek védelme miatt lett fokozottan védett barlang. Az 1982. szeptember–októberi MKBT Műsorfüzetben meg van említve, hogy a Bükk hegységben található Kő-lyuk fokozottan védett barlang. A felsorolásban a barlangnevek az MKBT által jóváhagyott és használt helyesírás szerint, javított formában lettek közölve. 1983-ban Kárpát József készítette el a barlang térképét.

Az 1984-ben napvilágot látott, Magyarország barlangjai című könyvben van egy Magyarország térkép, amelyen a Magyarországon lévő, biológiailag kutatott barlangok földrajzi elhelyezkedése figyelhető meg. A térképen látható a biológiailag feldolgozás alatt álló Kő-lyuk földrajzi elhelyezkedése. A kiadvány országos barlanglistájában szerepel a Bükk hegységben lévő barlang Kőlyuk I. sz. barlang néven Andókúti-barlang és Nagykőlyuk névváltozatokkal. A listához kapcsolódóan látható az Aggteleki-karszt és a Bükk hegység barlangjainak földrajzi elhelyezkedését bemutató 1:500 000-es méretarányú térképen a barlang földrajzi elhelyezkedése. Az 1985. évi Karszt és Barlangban röviden ismertetve van, hogy a Kő-lyuk volt az egyik helyszíne a VMTE Hatos csoport által rendezett 1984. évi Kinizsi Kupa országos barlangversenynek, amelyet a BEAC Barlangkutató Csoport tagjai, Király G., Németh T. és Rajczy M. nyertek.

Az 1987. december 31-i állapot alapján Magyarország 39. leghosszabb barlangja az 5363/4 barlangkataszteri számú és 484 m hosszú Kő-lyuk. Az összeállítás szerint az 1977. évi Karszt és Barlangban közölt hosszúsági listában a barlang kb. 350 m hosszú. Kárpát József 1983. évi barlangfelmérése állapította meg, hogy a barlang 484 m hosszú. Az 1989. évi Karszt és Barlangban publikált, Topál György által írt tanulmányban meg van említve, hogy az MKBT 1985-ben kijelölt 20 barlangot és a társulat ajánlotta a munkában önkéntesen résztvevőknek, hogy legyen ezekben évente elvileg egy-egy téli és nyári denevérszámlálás. A kijelölt barlangok közül 1988-ig pl. a Kő-lyukban történt denevér-megfigyelés. A folyóirat 1989. évi különszámában napvilágot látott ennek a tanulmánynak az angol nyelvű változata. Ebben a tanulmányban is Kő-lyuk a barlang neve.

Az 1989. évi Karszt és Barlangban lévő, Magyarország barlangjai című összeállításban szó van arról, hogy a Garadna-völgy É-i oldalán emelkedő Kis-fennsík mészkövében lévő sok barlang közül egyik sem éri el az 1 km-es hosszúságot. Ezek közül a kis barlangok közül az egyik legismertebb a Kő-lyuk, amely barlangi medve maradványai miatt híres. A publikációban lévő 3. ábrán (Bükk hegység térkép) be van mutatva a barlang földrajzi elhelyezkedése. A folyóirat 1989. évi különszámában napvilágot látott ennek az utóbbi tanulmánynak az angol nyelvű változata (The caves of Hungary). Ebben a tanulmányban Kő-lyuk Cave (Kő-lyuk) a barlang neve. Az angol nyelvű tanulmányhoz mellékelve megjelent egy olyan lista, amelyben Magyarország leghosszabb barlangjai vannak felsorolva. A felsorolás szerint a Bükk hegységben fekvő, 484 m hosszú Kő-lyuk (Kő-lyuk Cave) 1988-ban Magyarország 40. leghosszabb barlangja. (1977-ben 350 m hosszú volt a barlang.)

1992-ben lezáratta a barlang bejáratát a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság a denevérek zavarásának megakadályozása érdekében és illegális ásatások ellen. 1998. május 14-től a környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter 13/1998. (V. 6.) KTM rendelete szerint a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság illetékességi területén, a Bükk hegységben található Kő-lyuk az igazgatóság engedélyével látogatható. 1999-ben Regős József a Bükki Nemzeti Park Igazgatóságának megbízásából elvégezte természeti állapotfelvételét. 2001. május 17-től a környezetvédelmi miniszter 13/2001. (V. 9.) KöM rendeletének értelmében a Bükk hegység területén lévő Kő-lyuk fokozottan védett barlang. Egyidejűleg a fokozottan védett barlangok körének megállapításáról szóló 1/1982. (III. 15.) OKTH rendelkezés hatályát veszti.

A 2003-ban kiadott, Magyarország fokozottan védett barlangjai című könyvben található barlangismertetésben az olvasható, hogy 484 m hosszú, 23 m függőleges kiterjedésű és 125 m vízszintes kiterjedésű. A könyvben lévő, Egri Csaba és Nyerges Attila által készített hosszúsági lista szerint a Bükk hegységben lévő és 5363-4 barlangkataszteri számú Kő-lyuk Magyarország 50. leghosszabb barlangja 2002-ben. A 2002-ben 484 m hosszú barlang 1977-ben kb. 350 m és 1987-ben 484 m hosszú volt. 2005. szeptember 1-től a környezetvédelmi és vízügyi miniszter 22/2005. (VIII. 31.) KvVM rendelete szerint a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság működési területén, a Bükk hegységben található Kő-lyuk látogatók számára nem megnyitott szakaszai a felügyelőség engedélyével látogathatók. 2005. szeptember 1-től a környezetvédelmi és vízügyi miniszter 23/2005. (VIII. 31.) KvVM rendelete szerint a Bükk hegységben lévő Kő-lyuk fokozottan védett barlang.

A 2005-ben megjelent, Magyar hegyisport és turista enciklopédia című kiadványban önálló szócikke van a barlangnak. A szócikk szerint a Kő-lyuk fokozottan védett természeti érték, amely a Bükk hegységben található. A Kis-fennsíkon, a Kőlyuk-Galya DK-i lejtőjén lévő egyik sziklafal tövében, 441 m tszf. magasságban van a bejárata. Magyarország egyik legérdekesebb, még sok titkot rejtő kultúrtörténeti értéke a barlang. Az előtérben végzett ásatással tárták fel 1944-ben a triász mészkőben keletkezett, 484 m hosszú inaktív forrásbarlangot. A változatos formájú cseppkövekkel és montmilch-hel díszített elágazó járatait két nagy és több kisebb terem kapcsolja össze. Sok barlangi medve koponyát és gazdag bronzkori leletanyagot találtak kitöltésében. A kőkorban élt ember a helyet valószínűleg kultikus célokra használta. Jelentős denevértanya az 1951-ben régészeti védelem alá helyezett üregrendszer. Engedéllyel és alapfelszereléssel járható a lezárt barlang.

2007. március 8-tól a környezetvédelmi és vízügyi miniszter 3/2007. (I. 22.) KvVM rendelete szerint a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság működési területén lévő Bükk hegységben elhelyezkedő Kő-lyuk látogatók számára nem megnyitott szakaszai az igazgatóság engedélyével tekinthetők meg. 2013. július 19-től a vidékfejlesztési miniszter 58/2013. (VII. 11.) VM rendelete szerint a Kő-lyuk (Bükk hegység, Bükki Nemzeti Park Igazgatóság működési területe) idegenforgalom számára nem megnyitott szakaszai az igazgatóság hozzájárulásával látogathatók. 2013. augusztus 12-től a belügyminiszter 43/2013. (VIII. 9.) BM rendelete szerint a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei, parasznyai, 5363-4 barlangkataszteri számú és 23922 lelőhely-azonosítójú Kő-lyuk régészeti szempontból jelentős barlangnak minősül.

A 2012–2014. évi Karszt és Barlangban közölve lett, hogy a turistáknak kiépített Kő-lyukat 2012-ben 264 fő, 2013-ban 162 fő, 2014-ben 193 fő látogatta meg overállos barlangtúrán. 2015. november 3-tól a földművelésügyi miniszter 66/2015. (X. 26.) FM rendelete szerint a Kő-lyuk (Bükk hegység) fokozottan védett barlang. 2018. május 13-án az MKBT Verocs Szakosztály néhány sérültje túrázott a barlangban. 2021. május 10-től az agrárminiszter 17/2021. (IV. 9.) AM rendelete szerint a Kő-lyuk (Bükk hegység, Bükki Nemzeti Park Igazgatóság működési területe) idegenforgalom számára nem megnyitott szakaszai az igazgatóság engedélyével látogathatók. A 13/1998. (V. 6.) KTM rendelet egyidejűleg hatályát veszti.

Látogatási statisztika szerkesztés

A Kő-lyuk látogatóinak száma évenként:

év
2006
2007
2008
2009
2010
2011
2012
2013
2014
2015
2016
2017
2018
látogatók száma
17
66
235
191
221
108
264
162
193
238
234
234
159

Irodalom szerkesztés

További irodalom szerkesztés

  • Loksa Imre: Die Spinnen der Kőlyuk-Höhlen im Bükkgebirge. (Biospeologica Hungarica XXXIII.). Annales Universitatis Scientiarum Budapestinensis de Rolando Eötvös Nominatae. Sectio biologica. 1970. (12. évf.) 269–276. old.

További információk szerkesztés