Szent István-barlang

barlang Miskolcon
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2023. november 13.

A Szent István-barlang, vagy röviden István-barlang Magyarország idegenforgalmi célokra kiépített egyik barlangja. A Bükki Nemzeti Parkban lévő Lillafüreden található. Magyarország fokozottan védett barlangjai közül az egyik. 1991-ben gyógybarlanggá lett nyilvánítva.

Szent István-barlang
A Szent István-barlang bejárata 2007-ben
A Szent István-barlang bejárata 2007-ben
Hossz1470 m
Mélység24 m
Magasság77 m
Függőleges kiterjedés101 m
Tengerszint feletti magasság331 m
Ország Magyarország
TelepülésMiskolc
Földrajzi tájBükk-vidék
Típusidőszakosan aktív forrásbarlang
Barlangkataszteri szám5372-1
Elhelyezkedése
Szent István-barlang (Lillafüred környéke)
Szent István-barlang
Szent István-barlang
Pozíció Lillafüred környéke térképén
é. sz. 48° 05′ 59″, k. h. 20° 37′ 17″48.099667°N 20.621400°EKoordináták: é. sz. 48° 05′ 59″, k. h. 20° 37′ 17″48.099667°N 20.621400°E
A Wikimédia Commons tartalmaz Szent István-barlang témájú médiaállományokat.

A Bükki Nemzeti Parkban, a Szinva völgyében, az Eger felé vezető műút mellett, 331 méter tengerszint feletti magasságban nyílik. A barlang felső triász, anisusi mészkőben alakult ki. A legmélyebb része a Pokol. A megnyitott szakaszon érdekes képződmény a Mamutfogsor, cseppkövesebb barlangszakasz a Meseország, az Oszlopok csarnoka és a Színházterem. A barlang belső részei vízelvezető járatokkal is kapcsolatban vannak, mert 1958-ban és 1974-ben feltört benne a víz, és a barlangot elöntve, a bejáraton kizúdult az útra. A Létrás-tető–István-lápa alatt húzódó, nagy barlangrendszer utolsó tagja. Az időszakosan aktív forrásbarlang cseppkődíszes főágához kisebb oldaljáratok, emeleti szakaszok csatlakoznak. A mélypontján a további szakaszok feltárását állandó vízfolyás akadályozza.

A világítás hatására a barlang sajnos mohásodni kezdett, ezt korszerűbb világítás bevezetésével igyekeznek megállítani.

Mivel az István-barlang hűvös levegője nagyon tiszta, teljesen pollenmentes, és közel 100%-os páratartalmú, egy részéből 1988-ban gyógybarlangot alakítottak ki a légúti megbetegedésben szenvedőknek, a Fekete-teremben. A Bükki Nemzeti Park Igazgatóság engedélyével látogathatók az idegenforgalom számára nem megnyitott szakaszai.

I. István magyar király nevéről lett elnevezve a barlang. 1932-ben volt először Szent István-barlangnak nevezve a barlang az irodalmában. Előfordul a Szent István-barlang az irodalmában István-barlang (Balázs 1961), István Cave (Kordos 1977), István cseppkőbarlang (Lénárt 1979), István-karsztbarlang, Istvánoldali 1. barlang, Kutya-barlang (Bertalan 1976), Kutyalyuk 1., Szent István barlang (Polgárdy 1941), Szt. István-barlang (Hevesi 2002), Szt. István barlang (Kessler 1942) és Vödörlapító-barlang neveken is.

Kutatástörténet

szerkesztés

A barlangot 1913-ban fedezték fel, a hagyomány szerint úgy, hogy egy kutya beleesett az egyetlen természetes bejáratán át, ami egy 15 méter mély üreg volt, és a vonyítása nyomán találtak rá a barlangra. Első bejárója Kadić Ottokár volt, aki 1913-ban tekintette meg a barlangot. A barlang kiépítését 1927-ben kezdték meg Révay Ferenc irányításával. Kialakítottak egy turisták számára is járható bejáratot és bevezették a világítást. 1931-ben a barlang megnyílt a látogatók számára. Az 1932-ben napvilágot látott, Természetvédelem és a természeti emlékek című könyvben meg van ismételve a könyv 1931. évi kiadásának Szent István-barlangot tárgyaló része.

Az 1932-ben kiadott, Az Aggteleki cseppkőbarlang és környéke című könyvben, a Bükk hegység barlangjairól szóló részben szó van arról, hogy Lillafüreden, a Lilla-szálló és a Palotaszálló között található kálváriakápolna alatt, közvetlenül az autóút mellett helyezkedik el a Szent István-barlang bejárata. A kb. 300 m hosszú barlang a Bükk hegység leghosszabb kiépített barlangja. 3 hatalmas csarnok, 1 nagy hasadék, 3 terem, 2 kürtő, 1 zsomboly, valamint az ezeket összekapcsoló 3 természetes folyosó és 3 mesterséges altáró alkotja. A barlang üregeit sok cseppkő díszíti. A cseppkövek kiváló szépségűek és teljesen érintetlenek. Az egyes sztalaktitok, sztalagmitok, cseppkőoszlopok és cseppkőbekérgezések olyan szépek, olyan pompás színűek, hogy a látogatót bámulatba ejtik.

 
A Szent István-barlang bejáratánál látható Balogh Kálmán emléktábla

A barlang járatai rendbe vannak téve, lépcsők és korlátok sok helyen vannak benne. Be van vezetve a villanyvilágítás a barlangba, ezért a Szent István-barlang Magyarország idegenforgalmi szempontból legjobban kiépített, látványos cseppkőbarlangja. Az 52 m hosszú altárón keresztül az Endre király csarnoka nevű részbe lehet jutni. Innen a Lépcsős-folyosó után a Béla király-hasadék következik. Itt van egy szép képződmény, az Orgona. A Szent Imre-kápolnában van a Kárpit és az Oltár. A Gizella királynő-csarnok a barlang legnagyobb ürege, ahol megfigyelhető az Óriás-vízesés és a Kövesült vízfolyás. A Bástyáról az Oszlopos terembe lehet menni, amely a barlang cseppkövekben leggazdagabb része. Vazul herceg terme a Szalonnás kamrával. Hősök terme a hősök szobrával. A következő részeket a közönség jelenleg még nem látogathatja: Alagút, Levente herceg-terem, Dugóhúzó, Szent László-csarnok, Ablakos fülke, Cseppkőfolyosó, Vízakna a Tengerszemmel, amely 15 m mély. Az ismertetés 5 publikáció alapján lett írva.

Az 1938. évi Természettudományi Közlönyben szó van arról, hogy Európa leghosszabb négy barlangjától sokkal rövidebb pl. a Szent István-barlang (Lillafüred). Az 1941-ben publikált Magyar turista lexikonban külön szócikke van a barlangnak. A kiadványban az van írva, hogy a Bükk hegységben helyezkedik el a szép Szent István barlang, amely egy cseppkőbarlang. Lillafüreden található a 300 m hosszú barlang. A barlangot először 1913-ban kutatták. 1931-ben rendbehozták és a közönségnek megtekinthetővé tették. Az 1941. évi Barlangvilágban kiadott, Kadić Ottokár által írt összefoglaló szerint a Baradla-barlang idegenforgalmi kiépítése sokat haladt és ugyanez mondható el a két lillafüredi barlangról is.

 
A Szent István-barlang egyik része

Az 1942. március 6-i Országjárásban meg lett említve, hogy Lillafüreden található, cseppköves és a Bükk hegység egyik nagy hírű nevezetes barlangja. A Baradla-barlang, az Anna-barlang és a Szent István-barlang a cseppköves barlangtípus legérdekesebb fajtái. Ebben a három barlangban az érintetlen, gondosan őrzött cseppkövek szivárvány színeiben pompázó sorozatai lógnak a magas barlangtermek sötétségbe vesző boltozatairól és a mindig nedves falakról. A három barlangban villanyvilágítás van, amelynek a segítségével színes lámpák és nagy erejű fényszórók alkalmazásával nemcsak nagyszerű színhatásokat és fényhatásokat lehet elérni, hanem láthatóvá válik a titokzatos magasságokba vesző barlangtermek boltozata is.

Az 1942. április 30-i Magyar Turista Élet című folyóiratban olvasható, hogy a BETE Barlangkutató Szakosztályának páratlanul lelkes és fáradhatatlan turista-barlangkutató gárdájával szoros összefüggésben van a Szent István-barlang feltárása. Az 1942. évi Barlangvilág 1–2. füzetében lévő, Mottl Mária által írt közleményben szó van arról, hogy a Magyar Barlangkutató Társulat 1942. március 19-i szakülésén Wagner János előadást tartott a magyarországi barlangok puhatestű faunájáról. Wagner János az előadáson tömören ismertette pl. a Szent István-barlang puhatestű faunájának feldolgozását. Az 1942. évi Barlangvilág 3–4. füzetében meg van ismételve az 1942. évi Barlangvilág 1–2. füzetében található, Mottl Mária által írt közlemény.

Az 1961. évi Karszt- és Barlangkutató 1. félévi számában megjelent, Balázs Dénes által írt áttekintésben az olvasható, hogy a Borsod Megyei Tanács Idegenforgalmi Hivatala által kezelt, lillafüredi István-barlang és Anna-barlang látogatási statisztikája csak 1954 óta áll rendelkezésünkre. A két szerencsés fekvésű barlang látogatószáma megduplázódott az elmúlt években. A két barlangot 1954-ben 54 188 fő, 1955-ben 57 203 fő, 1956-ban 51 885 fő, 1957-ben 51 223 fő, 1958-ban 61 712 fő, 1959-ben 80 251 fő, 1960-ban pedig 98 821 fő nézte meg. A Szent István-barlangot 1960-ban 51 226 fő látogatta meg.

 
A Szent István-barlang bejárata 1932-ben

1976-ban vált országos jelentőségű barlanggá az 5300-as (Bükk) barlangkataszteri területen lévő, miskolci István-barlang. Az 1976-ban megjelent, Bertalan Károly és Schőnviszky László által összeállított Magyar barlangtani bibliográfia barlangnévmutatójában szerepel a Bükk hegységben, Lillafüreden lévő barlang Szent István-barlang néven. A barlangnévmutatóban fel van sorolva 63 irodalmi mű, amelyek foglalkoznak a barlanggal. Az 1976-ban befejezett, Magyarország barlangleltára című kéziratban az olvasható, hogy a miskolci Lillafüreden lévő István-barlang további nevei Kutya-barlang és Szent István barlang. Műút közvetlen közelében, 318,2 m tszf. magasságban mesterséges táróval nyílik. A vízszintes, cseppköves barlang 55 m mély és kb. 350 m hosszú. Idegenforgalomra be van rendezve. Többfajta tudományos kutatás történt benne. A kézirat barlangra vonatkozó része 2 irodalmi mű alapján lett írva.

Az 1977. évi Karszt és Barlangban megjelent, Bajomi Dániel által írt tanulmány szerint az István-barlangban 12 ugróvillás rovarfaj él, pl. az Arrhopalites bifidus. Előfordul a barlangban Duvalites gebhardti (vakfutrinka). A tanulmányban van egy Magyarország térkép, amelyen a Magyarországon lévő, biológiailag kutatott barlangok földrajzi elhelyezkedése figyelhető meg. A térképen látható a biológiailag részlegesen feldolgozott István-barlang földrajzi elhelyezkedése. 23 állatfaj lett meghatározva a barlangból. A folyóirat 1977. évi különszámába bekerült a tanulmány angol nyelvű változata. Ebben a tanulmányban is közölve lett a térkép, amelyen István a barlang neve.

 
Cseppkőoszlop a Szent István-barlangban

Az 1976-ban összeállított, országos jelentőségű barlangok listájában lévő barlangnevek pontosítása után, 1977. május 30-án összeállított, országos jelentőségű barlangok listáján rajta van a Bükk hegységben, Miskolc-Lillafüreden található barlang István-barlang néven. Az 1977. évi Karszt és Barlang angol nyelvű különszámában megjelent, The longest and deepest caves of Hungary (December 31, 1975) című közleményből megtudható, hogy a Bükk hegységben fekvő, 350 m hosszú, 55 m mély István Cave 1975. december 31-én Magyarország 35. leghosszabb és 38. legmélyebb barlangja. A 34. leghosszabb barlang (Kő-lyuk), a 36. leghosszabb barlang (Legény-barlang) és a 37. leghosszabb barlang (Sátorkőpusztai-barlang) szintén 350 m hosszú. A 39. legmélyebb barlang (Kis-nyelő) szintén 55 m mély.

Az 1977. december 31-i állapot szerint (MKBT Meghívó 1978. május) a Bükk hegységben lévő, kb. 55 m mély és kb. 350 m hosszú István-barlang az ország 43. legmélyebb és 37. leghosszabb barlangja. Az 1977. évi Karszt és Barlangban megjelent összeállítás alapján, 1977. december 31-én Magyarország 40. leghosszabb barlangja a Bükk hegységben elhelyezkedő, 1977. december 31-én, 1976-ban és 1975-ben kb. 350 m hosszú István-barlang. A 39. leghosszabb barlang (Kő-lyuk), a 41. leghosszabb barlang (Legény-barlang) és a 42. leghosszabb barlang (Sátorkőpusztai-barlang) szintén kb. 350 m hosszú. Az összeállítás szerint, 1977. december 31-én Magyarország 45. legmélyebb barlangja a Bükk hegységben elhelyezkedő, 1977. december 31-én, 1976-ban és 1975-ben kb. 55 m mély István-barlang. Ez az összeállítás naprakészebb az 1978. májusi MKBT Meghívóban publikált listánál.

Az 1979-ben napvilágot látott, Barlangok a Bükkben című könyvben szó van arról, hogy a Bükk hegység sok barlangja közül az István-barlang, a Miskolctapolcai-tavasbarlang és az Anna-barlang áll az érdeklődők rendelkezésére. Az István-barlang (István cseppkőbarlang a tábla felirata szerint) mesterséges bejárata a Lillafüred–Eger műút mellett, a Szent István-hegy oldalában, a lillafüredi Palota-szállótól DNy-ra 500 m-re található. A barlang eredeti forrásszája a bejárat felett elhelyezkedő Kutya-lyuk, amelyen át fel lett fedezve a barlang. 1913-ban Kadić Ottokár mérte fel a barlangot (mely az első teremig volt akkor ismert), majd ismertette azt 1914-ben.

A lillafüredi idegenforgalom fejlesztésének idején sikerült új barlangrészek felfedezése után kiépíttetni a barlangot. Az 1931-ben történt megnyitáshoz a műút szintjéről 55 m hosszú mesterséges tárót hajtottak a barlanghoz, majd bevezették a barlangba a villanyvilágítást. Elromlottak a villanyvilágítás berendezései a világháborúban. 1953-ban kitakarították a barlangot a Magyar Hidrológiai Társaság zsombolykutatói, ellátták ideiglenes villanyvilágítással és idegenvezetést végeztek benne társadalmi munkában. 1955-ben készült el a teljes felújítás és azóta egyre korszerűbb, szakaszos működésű, nagy fényerejű reflektorok fényében lehet a barlang szépségeiben gyönyörködni. Triász mészkőben keletkezett a barlang. Az alulról feltörő karsztvizek (Pokol, Vasas-akna) hozták létre üregét. A törmelékre és az üregek falára lerakódott dús cseppkőképződményeket (függőcseppköveket, állócseppköveket, cseppkőzászlókat, cseppkőoszlopokat, cseppkőlefolyásokat) a felülről szivárgó vízből kiváló kalciumkarbonát alakította ki.

A bejárati táróban a kiépítéskor feltárt üregeket, majd a természetes bejáratot, a Kutya-lyukat lehet megfigyelni. Ezután következik az első nagy terem. Jobbra agyagos lejtő van néhány kis cseppkővel, és dús páfrány-moha-algavegetációval (lámpaflóra) a reflektorokkal legjobban megvilágított helyen. Ennek oka az elegendő víz, az egyenletes hőmérséklet, a megfelelő táptalaj és a napi néhány órás, nagyon intenzív megvilágítás. Egy betonlap van a törmeléklejtő előtt, a betonlap alatt pedig a Vasas-akna, amely a barlang alsóbb, csak barlangkutatóknak járható részébe vezet. Attól kissé balra, a víz eróziós munkáját szemléltető képződmény, a Mammutfogsor látható.

 
A Szent István-barlang bejárata 2013-ban

Balra az 1927. évi felfedezések után készített, mesterséges táró következik. A táróból jobbra a cseppkövekben nagyon gazdag, 30 m magas Tordai hasadék folyosójába lehet felmenni. Kalciumkarbonáttal cementált porfirit és mészkőtörmelék képezi a terem mennyezetét. Az előző folyosóba visszatérve, balra pillantható meg a hatalmas Kupolacsarnok. Bal oldalon a törmeléken van a Meseország és annak bárki által elnevezhető figurái. A terem közepére érkezve szemben helyezkedik el a Megfagyott vízesés, mely pompájában vetekszik a Baradla hasonlóan nagy termeinek szépségével. Nagy kár, hogy már itt is érezteti hatását a lámpaflóra.

Továbbmenve, a Kilátóból lehet a teremre és annak cseppköveire, szinlőire lenézni. Az út következő állomása az Oszlopok csarnoka, amely cseppkőoszlopai miatt kapta a nevét. Egy kis tó vehető észre balra (nem tud továbbszivárogni a víz az agyagon keresztül), melybe pénzt szoktak dobálni. Itt vigyázni kell, hogy ne lépjen bele a látogató véletlenül a kristálytiszta vízbe. Rögtön a Színház-terembe lehet jutni az oszlopok közül, ahonnan jobbra a barlangkutatóknak járható Vizes-ág, balra pedig a Bányatáró után a Fekete-terem helyezkedik el. Ez utóbbi törmelékes, hatalmas és kevés benne a cseppkő.

Végén kis folyosóból a Pokol nevű nagy méretű, 45 m-nél nagyobb szifonhoz lehet jutni. Csak a felszálló ága ismert ennek. Az átjutást eddig megakadályozta a víz az alján. Mivel az év legnagyobb részében tele van vízzel a Bányatáró, ezért csak a Színház-teremig tart a túra, ahonnan visszatérni az előző úton kell. Tucatnyi, néhány méteres üreg van a barlang feletti hegyoldalban. Az Anna-barlang története, annak idegenforgalmi számára történő kiépítésétől napjainkig a Szent István-barlang történetével majdnem azonos. A könyvhöz mellékelt, a Bükk hegység barlangokban leggazdagabb területét bemutató térképen látható az 1-es számmal jelölt Szent István-barlang földrajzi elhelyezkedése.

 
A Szent István-barlangban található, Mammutfogsor nevű képződmény

Az 1980. évi Karszt és Barlang 1. félévi számában publikálva lett, hogy a kiemelt jelentőségű István-barlang az 5300-as barlangkataszteri területen (Bükk hegység) helyezkedik el. A barlangnak 5372/1. a barlangkataszteri száma. Az MKBT Dokumentációs Bizottsága a helyszínen el fogja helyezni, a többi kiemelt jelentőségű barlanghoz hasonlóan, a barlang fémlapba ütött barlangkataszteri számát. A barlangkataszteri szám beütéséhez alapul szolgáló fémlap ugyanolyan lesz mint a többi kiemelt jelentőségű barlang fémlapja. 1982. július 1-től az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal elnökének 1/1982. (III. 15.) OKTH számú rendelkezése (1. §. és 3. §., illetve 5. sz. melléklet) értelmében a Bükk hegységben lévő István-barlang fokozottan védett barlang. Az 1982. szeptember–októberi MKBT Műsorfüzetben meg van említve, hogy a Bükk hegységben található István-barlang fokozottan védett barlang. A felsorolásban a barlangnevek az MKBT által jóváhagyott és használt helyesírás szerint, javított formában lettek közölve.

Az 1984-ben napvilágot látott, Magyarország barlangjai című könyvben részletes leírás található a barlangról. A könyvben van egy Magyarország térkép, amelyen a Magyarországon lévő, biológiailag kutatott barlangok földrajzi elhelyezkedése figyelhető meg. A térképen látható a biológiailag részlegesen feldolgozott István-barlang földrajzi elhelyezkedése. A kiadvány országos barlanglistájában szerepel a Bükk hegységben lévő barlang István-barlang néven Kutya-barlang és Szent István barlang névváltozatokkal. A listához kapcsolódóan látható az Aggteleki-karszt és a Bükk hegység barlangjainak földrajzi elhelyezkedését bemutató 1:500 000-es méretarányú térképen a barlang földrajzi elhelyezkedése. A könyv egyik fényképmellékletében van egy fénykép, amelyen a barlang van bemutatva.

 
A Szent István-barlangban lévő egyik sztalagmit

Az 1986. évi Karszt és Barlangban megjelent bibliográfia regionális bibliográfia részében szerepel a barlang István-barlang néven. Az összeállítás szerint a Karszt és Barlangban publikált írások közül 1 foglalkozik a barlanggal. Az 1987. december 31-i állapot alapján Magyarország 28. leghosszabb barlangja az 5372/1 barlangkataszteri számú, 711 m hosszú István-barlang. Az összeállítás szerint az 1977. évi Karszt és Barlangban közölt hosszúsági listában a barlang kb. 350 m hosszú. Az 1987. december 31-i állapot alapján nincs Magyarország legnagyobb függőleges kiterjedésű barlangjai között az István-barlang, mert az új felmérés szerint nem éri el az 50 m-es mélységet. Az összeállítás szerint az 1977. évi Karszt és Barlangban közölt mélységi listában a barlang kb. 55 m mély.

Az 1989. évi Karszt és Barlangban lévő, Magyarország barlangjai című összeállításban szó van arról, hogy a Nagy-fennsík É-i részén végighúzódó, középső triász (anisusi) mészkősáv K-i részében valószínűleg előforduló, nagy összefüggő barlangrendszernek napjainkban még csak különálló tagjai ismertek. A barlangrendszer legalsó tagja a Szinva völgyében, az országút mellett nyíló István-barlang. A 700 m hosszú kis barlang legtöbb járata már inaktív. Kedvelt turistacélpont idegenforgalom számára kiépített szakasza. A publikációban lévő 3. ábrán (Bükk hegység térkép) be van mutatva a barlang földrajzi elhelyezkedése. A folyóirat 1989. évi különszámában napvilágot látott ennek az utóbbi tanulmánynak az angol nyelvű változata (The caves of Hungary). Ebben a tanulmányban István Cave a barlang neve. Az angol nyelvű tanulmányhoz mellékelve megjelent egy olyan lista, amelyben Magyarország leghosszabb barlangjai vannak felsorolva. A felsorolás szerint a Bükk hegységben fekvő, 711 m hosszú Szent István-barlang (István Cave) 1988-ban Magyarország 28. leghosszabb barlangja. (1977-ben a barlang 350 m hosszú volt.)

 
Részlet a Szent István-barlangból

1990-ben a Marcel Loubens Barlangkutató Egyesületnek volt kutatási engedélye a barlang kutatásához. 1998. május 14-től a környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter 13/1998. (V. 6.) KTM rendelete szerint a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság illetékességi területén, a Bükk hegységben található Szent István-barlang látogatók számára nem megnyitott szakaszai az igazgatóság engedélyével látogathatók. 2001. május 17-től a környezetvédelmi miniszter 13/2001. (V. 9.) KöM rendeletének értelmében a Bükk hegység területén lévő Szent István-barlang fokozottan védett barlang. Egyidejűleg a fokozottan védett barlangok körének megállapításáról szóló 1/1982. (III. 15.) OKTH rendelkezés hatályát veszti.

A 2003-ban kiadott, Magyarország fokozottan védett barlangjai című könyvben található, Egri Csaba és Nyerges Attila által készített hosszúsági lista szerint a Bükk hegységben lévő és 5372-1 barlangkataszteri számú Szent István-barlang Magyarország 34. leghosszabb barlangja 2002-ben. A 2002-ben 711 m hosszú barlang 1977-ben kb. 350 m és 1987-ben 711 m hosszú volt. 2005. szeptember 1-től a környezetvédelmi és vízügyi miniszter 22/2005. (VIII. 31.) KvVM rendelete szerint a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság működési területén, a Bükk hegységben található Szent István-barlang látogatók számára nem megnyitott szakaszai a felügyelőség engedélyével látogathatók. 2005. szeptember 1-től a környezetvédelmi és vízügyi miniszter 23/2005. (VIII. 31.) KvVM rendelete szerint a Bükk hegységben lévő Szent István-barlang fokozottan védett barlang.

 
A Szent István-barlang bejárata 1935-ben

A 2005-ben megjelent, Magyar hegyisport és turista enciklopédia című kiadványban önálló szócikke van a barlangnak. A szócikk szerint a Szent István-barlang 1991-ben gyógybarlanggá nyilvánított, a tömegturizmus számára megnyitott és fokozottan védett természeti érték. Lillafüreden, a Szinva völgyében, az Eger felé vezető műút mellett, 331 m tszf. magasságban van a bejárata. A Létrás-tető–István-lápa alatt elhelyezkedő nagy rendszer utolsó tagja. 711 m hosszú a triász mészkőben keletkezett, időszakosan aktív forrásbarlang. Kisebb oldaljáratok és emeleti szakaszok kapcsolódnak cseppkődíszes főágához. Állandó vízfolyás gátolja mélypontján további részek feltárását. Első bejárója Kadić Ottokár volt, aki 1913-ban járt benne. Kadić Ottokár a hegyoldalban nyíló, Kutya-lyuknak nevezett aknán át jutott le. 1927-ben Révay Ferenc által irányítva új részeket tártak fel bontással. Megtekintésének megkönnyítése miatt az út szintjéről tárót hajtottak, és kiépítették a járatokat. 1931-től látogatható. 2001-ben készült el új, bejárati épülete. Légúti betegségben szenvedő gyerekek rendszeres gyógykezelése folyik a Fekete-teremben.

Magyarország egyik gyógybarlangja a Szent István-barlang (1991). Kadić Ottokár szócikkében meg van említve, hogy Kadić Ottokár elsőként írta le a Szent István-barlangot, amelynek kiépítésében szakértőként tevékenykedett. Révay Ferenc szócikkében szó van arról, hogy Révay Ferenc a Szent István-barlang feltárója. 1927-ben a barlang addig ismert végpontjáról kiindulva 8 munkásával feltárta a barlang főágát. Elkészítette a barlang térképét, kitűzte a jelenlegi bejárást biztosító táró helyét. Tervei alapján és személyes irányítása mellett épült ki a barlang, amely a nagyközönségnek 1931-ben nyílt meg. Szenthe István szócikkében meg van említve, hogy Szenthe István 2004-ben részt vett a Szent István-barlang kürtőinek felmérésében.

2007. március 8-tól a környezetvédelmi és vízügyi miniszter 3/2007. (I. 22.) KvVM rendelete szerint a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság működési területén lévő Bükk hegységben elhelyezkedő Szent István-barlang látogatók számára nem megnyitott szakaszai az igazgatóság engedélyével tekinthetők meg. 2013. július 19-től a vidékfejlesztési miniszter 58/2013. (VII. 11.) VM rendelete szerint a Szent István-barlang (Bükk hegység, Bükki Nemzeti Park Igazgatóság működési területe) idegenforgalom számára nem megnyitott szakaszai az igazgatóság hozzájárulásával látogathatók. A 2012–2014. évi Karszt és Barlangban közölve lett, hogy az idegenforgalmi célra hasznosított Szent István-barlangot 2012-ben 24 600 fő, 2013-ban 28 313 fő, 2014-ben 18 453 fő látogatta meg.

2015. november 3-tól a földművelésügyi miniszter 66/2015. (X. 26.) FM rendelete szerint a Szent István-barlang (Bükk hegység) fokozottan védett barlang. A 2021. évi MKBT Tájékoztatóban publikált, Leél-Őssy Szabolcs által írt közleményben szó van arról, hogy Magyarországon cseppkövek szerény mértékben a dunántúli barlangokban is elő-előfordulnak, a Bükk hegységben (pl. a Szent István-barlangban) már sokkal több van belőlük, de cseppkövekben leggazdagabbak a Gömör–Tornai-karszt barlangjai. 2021. május 10-től az agrárminiszter 17/2021. (IV. 9.) AM rendelete szerint a Szent István-barlang (Bükk hegység, Bükki Nemzeti Park Igazgatóság működési területe) idegenforgalom számára nem megnyitott szakaszai az igazgatóság engedélyével látogathatók. A 13/1998. (V. 6.) KTM rendelet egyidejűleg hatályát veszti.

Látogatási statisztika

szerkesztés

A Szent István-barlang látogatóinak száma évenként (a *-gal jelölt években a Szent István-barlang és az Anna-barlang látogatóinak száma összeadva, közösen látható):

év
1954*
1955*
1956*
1957*
1958*
1959*
1960
1961
1962
1963
1964
1965
1966*
1967*
1968*
1969
látogatók száma
54 188
57 203
51 885
51 223
61 712
80 251
51 226
47 062
44 288
49 405
49 374
48 086
85 986
85 823
90 579
67 000
év
1970
1971
1972
1973
1974
1975
1976
1977
1978
1979
1980
1981
1982
1983
1984
1985
látogatók száma
54 500
62 177
49 738
66 840
61 871
75 373
78 627
85 299
85 804
91 985
92 260
85 898
76 686
85 743
89 926
95 877
év
1986
1987
1988
1989
1990
1991
1992
1993
1994
1995
1996
1997
1998
1999
2000
2001
látogatók száma
104 598
122 359
94 881
60 813
60 974
71 789
70 742
nincs adat
66 894
60 342
51 970
64 322
64 062
62 255
zárva
46 894
év
2002
2003
2004
2005
2006
2007
2008
2009
2010
2011
2012
2013
2014
2015
2016
2017
látogatók száma
53 218
47 693
44 955
40 550
39 851
42 610
39 580
25 049
21 000
27 805
24 600
28 313
18 453
37 023
39 468
42 765
év
2018
2019
2020
2021
2022
2023
2024
2025
2026
2027
2028
2029
2030
2031
2032
2033
látogatók száma
55 152

További irodalom

szerkesztés
  • Neidenbach Ákos – Pusztay Sándor: Magyar hegyisport és turista enciklopédia. Budapest, 2005. 214., 414., 414–415. old. ISBN 9639353396
  • Sebős Károly: A lillafüredi Szent István-cseppkőbarlang. Turistaság és Alpinizmus, 1931. szeptember. (21. évf. 9. sz.) 230–232. old.
  • Székely Kinga: Fokozottan védett barlangok. In: Baráz Csaba szerk.: A Bükki Nemzeti Park. Hegyek, erdők, emberek. Eger, 2002. 190. old.

További információk

szerkesztés