Főmenü megnyitása

Legény-barlang

barlang Pilisszentléleken

A Legény-barlang különálló barlang volt a Pilis hegységben. Jelenleg a fokozottan védett Ariadne-barlangrendszer része, amely az ország harmadik leghosszabb barlangja. Jelentős, régészeti lelőhely.

Legény-barlang
A Legény-barlang legújabb terme a Denevér-ágban
A Legény-barlang legújabb terme a Denevér-ágban
Hossz15 350 m
Mélység137 m
Magasság67 m
Függőleges kiterjedés204 m
Tengerszint feletti magasság466 m
Ország Magyarország
Település Esztergom
Földrajzi táj Pilis
Típus termálkarsztos
Barlangkataszteri szám 4840-1
Elhelyezkedése
Legény-barlang (Magyarország)
Legény-barlang
Legény-barlang
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 41′ 58″, k. h. 18° 50′ 39″Koordináták: é. sz. 47° 41′ 58″, k. h. 18° 50′ 39″
A Wikimédia Commons tartalmaz Legény-barlang témájú médiaállományokat.

LeírásSzerkesztés

A Pilis sziklás, nyugati oldalában, a Csévi-szirtek alsó zónájában, Pilisszentléleken található a nagy bejárata. A déli, tágasabb nyílás a Legény-barlangé. Az északi, kisebb, a Legény-barlang bejáratától 56 méterre lévő bejárat a Leány-barlangé. A barlang felső triász, dachsteini mészkőben, karsztvízszint alatti oldódással alakult ki. A hévizes eredete nem bizonyítható. A járatai labirintusos jellegűek, amelyek hol nagyméretű termekké szélesednek, hol szűk kúszójáratokat alkotnak. Általában képződménymentes, ahol nem, ott igen gazdag és változatos cseppkövek, barlangi gyöngyök, melyeknek a központját denevérkoponyák alkotják találhatók. A barna barlangi agyag az elsődleges üledékes kitöltés. Érdekességként megemlíthető még a talált andezit előfordulás. Az omladékok főleg kalcitlemeztömbök halmazából állnak.

Előfordul az irodalmában Chlapec-barlang (Bella 1912), Klapec-barlang (Schőnviszky 1937) és Legénybarlang (Strömpl 1943) néven is.

Régészeti ásatásokSzerkesztés

A Legény-barlangra először Bekey Imre Gábor hívta fel a figyelmet 1911-ben. Ez indította el a régészeti feltárását. 1912 májusában Bella Lajos és Kadić Ottokár kezdett hozzá a régészeti kutatásokhoz a Magyarhoni Földtani Társulat Barlangkutató Bizottságának megbízásából. Kadić Ottokár felmérte az üreget, majd próbagödröt ásott, Bella Lajos addig a Leány-barlangban kutatott. A neolit, a bronz és a hallstatti korban élt ember eszközeit is megtalálták. Tehát lakóhelyül szolgált a prehisztorikus embernek. Az őskori leletek mellett egy Ferdinánd kori pénzhamisító műhely tárgyai is napvilágra kerültek, amelyeket Kordos László szerint a Leány-barlangban találtak. Az előkerült csontleletekből Kormos Tivadar földikutya és hiúzmaradványokat mutatott ki.

KutatástörténetSzerkesztés

Az 1930-as évek elején indultak el azok a kutatások, amelyeket Venkovits István vezetett és amelyek eredményeként az 1936-ig feltárt járatok hossza 350 méter, a barlang mélysége pedig 60 méter lett. Az 1939-ben megjelent, Jellinek János által írt, „A magyar természetjárás története” című könyvben, a Természetbarátok Turista Egyesületének az 1910. évi barlangkutató tevékenysége között az olvasható, hogy leginkább a Legény-barlangnak a feltárásával foglalkozott az egyesület. Az Országjárás 1942. évi évfolyamában meg lett említve, hogy a Pilis hegységben körülbelül 30 barlang van és ezek között a két, csévi barlang is jelentős. Az egyik közülük valószínűleg a Legény-barlang. Az 1943. évi Magyar Turista Életben kiadott, Strömpl Gábor által írt tanulmány szerint a Pilis hegység legnagyobb töbre a Klastrompuszta feletti Legénybarlang alatt van.

Leél-Őssy Sándor 1953–1954-ben a barlang geomorfológiai feldolgozásával foglalkozott és Leél-Őssy Sándor által vezetve újra felmérték a járatokat. Ő állapította meg először, hogy valamikor egy rendszert alkotott a Leány-barlanggal. Az 1964-ben napvilágot látott, „Az országos kék-túra útvonala mentén” című könyvben le van írva és a leírásban az olvasható, hogy körülbelül 350 méter hosszú és 45 méter mély. Az 1967-ben kiadott, „Pilis útikalauz” című könyv részletes leírása szerint a mélysége 45 méter, a hossza 350 méter és a függőleges kiterjedése 60 méter.

1974-ben a Foton Barlangkutató Csoport elkészítette a fénykép-dokumentációját. Az 1974-ben megjelent, „Pilis útikalauz” című könyv barlangleírása megegyezik az 1967-es útikalauz leírásával és a kiadványban publikálva lett egy Renkó Péter által készített fénykép a cseppköveiről. Az 1976-ban befejezett, Bertalan Károly által írt kézirat szerint a Pilis nyugati oldalában, a Csévi-szirtek tövében, a Klastrompusztai mh-tól keletre, 700 méterre, az út felett, az úttól körülbelül 50 méterrel található a körülbelül 15 méter magas és 10 méter széles bejárata. A magasra kiemelt, 350 méter hosszú és 45 méter mély, cseppkövekben és eróziós formákban gazdag barlang hévizes eredetű és gyakorlatlan kutatók számára életveszélyes lehet. A kéziratnak a barlangról szóló része négy forrásmunka alapján lett összeállítva. A Bertalan Károly és Schőnviszky László által összeállított, 1976-ban megjelent Magyar barlangtani bibliográfiában meg van említve 25 irodalmi hivatkozással.

 
A bejárata régen

Az 1980. évi Karszt és Barlang 1. félévi számában nyilvánosságra hozták a kiemelt jelentőségű barlangnak a barlangkataszteri számát. Az Acheron Barlangkutató Szakosztály tagjai, akiket Kárpát József vezetett az 1980-as évek elején újra felmérték és ez alapján a mélysége 60 méter, a hossza 403 méter volt. 1982-ben a Vörös Meteor TE Foton Barlangkutató Csoportnak volt kutatási engedélye a barlang kutatásához. 1982 óta fokozottan védett barlang. 1983-ban a barlang volt az egyik helyszíne a Kinizsi Kupa nevű, országos barlangversenynek. Az 1984-ben kiadott, „Magyarország barlangjai” című könyvben részletesen le van írva, szerepel a neve és egy névváltozata az országos barlanglistában, valamint a helye egy térképen van jelölve. Az 1987. december 31-i állapot szerint Magyarország 43. leghosszabb és 46. legmélyebb barlangja volt a 403 méteres hosszával és a 62,7 méteres mélységével, valamint az összeállítás szerint 1977-ben körülbelül 350 méter hosszú volt. A mélységadat az Acheron Barlangkutató Szakosztály 1987. évi jelentésében szereplő 13,1 méter magasságból és 49,6 mélységből lett megállapítva.

A későbbi felfedezéseknek, feltárásoknak köszönhetően kézzel fogható közelségbe került a Leány-barlanggal való összeköttetése. Az Ariadne Karszt- és Barlangkutató Egyesület 1997-ben két ponton is átjárót talált a barlangok között. Ekkor a barlang neve Leány–Legény-barlangrendszer lett. A rendszer ekkor elérte a 3500 métert a rengeteg bontómunkának köszönhetően. A Cherubion-szakasz felfedezésével 500 méternyi, új járatot találtak benne. A kutatómunka eredményeként a barlangrendszer hossza egyre növekedett, mivel más barlangokkal is sikerült kapcsolatot találni. Így jött létre az Ariadne-barlangrendszer. 2013-tól a belügyminiszter 43/2013. (VIII. 9.) BM rendelete szerint régészeti szempontból jelentős barlangnak minősül, a Legény-barlang előcsarnoka és a vasajtó mögötti, névtelen terem.

IrodalomSzerkesztés

További irodalomSzerkesztés

  • Barcza ImreThirring Gusztáv: Budapest Duna-jobbparti környéke. Budapest, 1920.
  • Cholnoky Jenő: Das Donauknie-Gebirgsland. Bulletin international de la société Hongroise de Géographie, 1937. (65. köt.) 1–29. old. (A Földrajzi Közlemények idegen nyelvű kiadása.)
  • Kenessey Péter: Pompás természeti emlékeket nyilvánítottak védetté. Reggeli Magyarország, 1944. január 1. 7. old.
  • Polgárdy Géza szerk.: Magyar turista lexikon. A–Z. Budapest, 1941.
  • Révai Ernő: Barlanghírek. Természetbarát, 1938. (25. köt.) 3–4. sz. 15–16. old.
  • Révai Ernő: Barlangok világából. A TTE barlangkutatóinak rovata. Természetbarát, 1938. (26. köt.) 3–4. sz. 15–16. old. és 5–6. sz. 14–16. old.
  • Venkovits István: A Legénybarlang újabb járatainak felfedezése. Népszava, 1935.
  • –: A Legénybarlang eddigi munkálata és jelenlegi helyzete. Természetbarát, 1937. (25. évf.) 6. sz. 11–12. old.

További információkSzerkesztés