Főmenü megnyitása

Láng Sándor (Rákosszentmihály, 1913. július 29.Budapest, 1982. január 6.) geográfus, karsztkutató, egyetemi tanár.

Láng Sándor
Született 1913. július 29.
Rákosszentmihály
Elhunyt 1982. január 6. (68 évesen)
Budapest
Foglalkozása geográfus,
egyetemi tanár
Kitüntetései MTESZ-díj,
Kadić Ottokár-érem

ÉletrajzaSzerkesztés

Munkáscsalád gyermeke volt. A budapesti Kemény Zsigmond Általános Reáliskolában érettségizett 1931-ben. 1936-ban a budapesti tudományegyetem földrajz-természetrajz szakán tanári, majd 1938-ban doktori oklevelet szerzett. Ezután Cholnoky Jenő professzor mellett dolgozott. 1938 és 1940 között Egerben a Dobó István Gimnáziumban, 1940 és 1942 között a budapesti Toldy Ferenc Gimnáziumban tanított. 1942-től haláláig a budapesti tudományegyetem tanáraként dolgozott, kivéve az 1958 és 1963 közötti időt, amikor a szegedi egyetemen oktatott. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Általános Természeti Földrajzi Tanszékének vezetőjévé 1963-ban nevezték ki, és 1965-től nyugdíjazásáig tanszékvezető egyetemi tanárként tevékenykedett.

Tudományos pályafutásaSzerkesztés

Előadásaiban, cikkeiben a természetföldrajz csaknem valamennyi ágával foglalkozott. Tudományos pályája kezdetén a negyedkori felszínfejlődés érdekelte, folyóterasz-kutatások kötötték le, majd a völgyhálózat fejlődését vizsgálta. Terepmunkáját hazai középhegységeinkben (Börzsöny, Mátra, Cserhát, Pilis, Bükk, Visegrádi-hegység, Gerecse, Bakony, Aggteleki-karszt) végezte. Alapvető tanulmányokat közölt a karsztmorfológia, a karszthidrológia és a hidrometeorológia témaköreiben. 1955-ben kandidátusi, 1964-ben Természeti földrajzi tényezők működése címmel akadémiai doktori minősítést szerzett. Fontos szerepet játszott a földrajzi kutatások eredményeinek gyakorlati alkalmazásában. Több város: Budapest, Szekszárd, Pécs, Miskolc, Salgótarján ivóvíz- és iparvízi ellátásának megoldásához vagy fejlesztéséhez készített szakvéleményt. Megkülönböztetett figyelmet fordított arra, hogy a földrajzi kutatások miként szolgálhatják a társadalom, a termelőmunka érdekeit. A Magyar Földrajzi Társaság választmányi tagjaként, szakosztályi titkáraként, társelnökeként, a Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat elnökségi tagjaként 1962-től, majd elnökeként (1966-tól) gyakran képviselte tudományos fórumokon, nemzetközi rendezvényeken a geográfiát. Láng Sándor közbenjárására alakulhatott meg a Magyar Földrajzi Társaság Hegymászó Szakosztálya 1957. december 6-án.

Kutatásai révén sokat utazott. A Kárpát-medence tájainak egyik legalaposabb hazai ismerője volt. Számos hosszabb tanulmányutat tett Európában, az Alpokban, a Balkánon, Olaszországban, Nagy-Britanniában, Spanyolországban, Szovjetunióban, Grúziában, Örményországban, Tádzsikisztánban, a Tien-sanban, Szibériában, a Bajkál-tó vidékén. Eljutott Indiába és Thaiföldre is. 1981 augusztusában a Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat képviseletében vett részt az USA-ban rendezett VIII. Szpeleológiai Világkongresszuson. Tudományos munkásságát több hazai és külföldi társaság magas kitüntetésekkel ismerte el: a Szovjetunió Földrajzi Társasága Bellingshausen-emlékéremmel tüntette ki, az olomouci Palaczky Egyetem Tudományos Tanácsa tiszteleti diplomával és aranyéremmel. 1950-től a Hidrológiai Közlöny szerkesztője, a Karszt- és Barlangkutatásnak 1963-tól 1980-ig főszerkesztője. 1982-től a Magyar Hidrológiai Társaság tiszteletbeli tagja. 1977-ben MTESZ-díjat kapott. A Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat Kadić Ottokár-éremmel tüntette ki.

Majd negyven évi egyetemi oktatói tevékenysége eredményeként több generációt indított el a földrajztanári pályán. Publikációinak száma meghaladja a háromszázat, melyek között több könyv, egyetemi jegyzet és számos szakvélemény, javaslat található.

MunkáiSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés