Főmenü megnyitása

Kis-kevélyi-barlang

barlang Csobánkán

A Kis-kevélyi-barlang fokozottan védett barlang, amely a Duna–Ipoly Nemzeti Parkban, a Pilisben, Csobánkán található. A Pilisnek az egyik legismertebb barlangja. Régészeti és őslénytani leletek kerültek elő belőle. A másik, elterjedt neve a Mackó-barlang.

Kis-kevélyi-barlang
A Kis-kevélyi-barlang bejárata
A Kis-kevélyi-barlang bejárata
Hossz65[1] m
Mélység3[1] m
Magasság11 m
Függőleges kiterjedés14 m
Tengerszint feletti magasság388 m
Ország Magyarország
Település Csobánka,[1]
Földrajzi táj Pilis
Típus inaktív forrásbarlang
Barlangkataszteri szám 4820-14[1]
Elhelyezkedése
Kis-kevélyi-barlang (Magyarország)
Kis-kevélyi-barlang
Kis-kevélyi-barlang
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 37′ 57″, k. h. 18° 58′ 17″Koordináták: é. sz. 47° 37′ 57″, k. h. 18° 58′ 17″
A Wikimédia Commons tartalmaz Kis-kevélyi-barlang témájú médiaállományokat.

LeírásSzerkesztés

A Kis-Kevély északi oldalán, közel a hegycsúcshoz, Csobánka szélén, erdőben, sziklakibúvásban található a hatalmas, természetes és bontott, vízszintes tengelyirányú, íves, északra néző, 11,4 méter széles és 5,1 méter magas bejárata. Megközelíthető a sárga sáv jelzésű turistaúton, amely Pomáztól Pilisborosjenőig tart. A legkönnyebb Csobánka központjából megközelíteni.

Triász, dachsteini mészkőben, egy tektonikus hasadék által meghatározott irányban kialakult, inaktív forrásbarlang. Néhány, kicsi cseppkőcsapon és cseppkőzászlón kívül a barlangban más képződmény nincs. A hossza 65 méter, a függőleges kiterjedése 14 méter, a vízszintes kiterjedése 44 méter, a mélysége három méter és a magassága 11 méter. Szabadon látogatható, a bejárati terem felszerelés nélkül, utcai ruhában megtekinthető, a belső részei barlangjáró alapfelszereléssel és világítóeszköz használatával járhatók.

Van egy másik bejárata is, amely azonban eltömődött. Ez a bejárat a jelenlegi bejárat felett nyílt. A barlang egy nagy teremmel kezdődik, ami befelé szűkül. Ez a rész egy rövid kürtőig tart és a kürtő egy kis méretű, felső teremben ér véget. A terem a közelmúltban szakadhatott fel, így keletkezett egy második bejárat. A falakon néhol gömbüstök és ujjbegykarrok találhatók.

Előfordul az irodalmában Csontbarlang (Torma 1986), Dachsteini mészkőbarlang (Bertalan 1976), Dachstein-mészkőbarlang (Barcza, Thirring 1920), Dachstein mészkőbarlang (Bertalan 1976), Kevélybarlang (Barcza, Thirring 1920), Kiskevély barlangja (Barcza, Thirring 1920), Kis-Kevély barlangja (Thirring 1900), Kiskevélyi-barlang (Mottl 1939), Kiskevélyi barlang (Hillebrand 1913), Kis-Kevélyi-barlang (Mezei 1967), Kiskevélyi Mackó barlang (Thuróczy 1964), Mackó-barlang (Schőnviszky 1937), Mackó barlang (Vértes 1965), Mackóbarlang (Láng 1953) és Máczka barlang (Moussong 1891) néven is. A Máczka szállás név Moussong Géza szerint a Macska-barlang egyik neve.

Régészet, őslénytanSzerkesztés

Az első, aki paleontológiai leleteket talált a barlangban az Koch Antal volt az 1868. évi kutatása során. A kincskeresőktől feltúrt talajon barlangi medve csontokat gyűjtött. Hillebrand Jenő a Barlangkutató Bizottság megbízásából végzett ásatáskor sok állat, például rénszarvas, , barlangi medve, gyapjas orrszarvú, ősszarvasok, őstulok és hiéna maradványaira, valamint régészeti leletekre bukkant, amelyek azt bizonyítják, hogy az őskorban ősember is élt itt. A barlang majdnem egész kitöltését kitermeltette és feldolgozta, amelyet a Magyar Tudományos Akadémia és a Földtani Intézet is támogatott.

A barlang kitöltésének a nagysága helyenként hat méternél is mélyebb volt. A csontleletek közül a legértékesebb az átfúrt szarvasphalanx és a madárcsontból készült ár. Az itt talált, 145 darab, a pilisszántói kultúrába sorolható kovaeszköz közül a legtöbb retusálatlan penge, de pár darab retusált penge, fúró, kaparó és árvéső is napvilágra került. Ez az egyik olyan barlang, amelynek a felső pleisztocén rétegsora nagyon értékes, paleontológiai és régészeti leleteket tartalmazott. Vértes László a rétegtisztázó ásatása közben öt meghatározó réteget különített el 1957-ben. A sárga, legalsó réteg meddő volt. A felette levő, barna réteg leletei Hillebrand Jenő szerint protosolutréiek. Vannak olyan kutatók, akik szerint a korai szeleta-kultúra és a mousteri kultúra is jelen volt a barlangban. Az 1957-es ásatás alapján valószínű, hogy a mousteri kaparókat tartalmazó, barna réteg feletti, átmeneti rétegben voltak a szeleta-kultúra szilánkjai és levélkaparója. A késő őskőkorszak eszközei két sárgás rétegben voltak, de nem állapítható meg ásatási feljegyzések hiányában, miképp helyezkedtek el ezekben a Hillebrand Jenő által magdaléni kultúrájúnak megállapított eszközök.

 
A Koch Antal által rajzolt barlangtérképek

Hillebrand Jenő nem tett el leleteket a legfelső, holocén rétegből, így szinte kizárólag azok a tárgyak tanúskodnak a barlangnak a későbbi lakottságáról, amelyeket Sashegyi Sándor gyűjtött az 1912-től 1914-ig tartó ásatásnak a barlang előterébe kihordott földjéből. A ludanicei csoportba sorolható néhány tálperem kerek bütyökkel, illetve füllel, egy kettős kúpos és egy hengeres nyakú edény töredéke. A badeni kultúrához köthető egy vastag falú edény töredéke függőleges kannelúrával, egy gömbszelet alakú tál töredéke a pereme alatt hármas bütyökkel, egy bordás fazékperem, egy kannelúrás, széles szalagfül és egy rücskös felületű töredék bütyökfogantyúval. Egy kisméretű állatszobor töredéke is valószínűleg ebbe a kultúrába tartozik.

A késő bronzkori, urnasíros kultúrába sorolható egy finoman kannelúrázott, vékony falú oldal, egy behúzott és egy síkozott peremű táltöredék. Előkerült egy zöld mázas és egy barna festésű római kori oldaltöredék. Sashegyi Sándor Árpád-kori edénytöredékeket is talált benne. 11. századi, vagy 12. századi egy szürke, vonalköteggel díszített, homokos anyagú oldaltöredék. 13. századiak a barna és barnásszürke színű, kézikorongon készült, homokkal és kaviccsal kevert anyagú fazéktöredékek. A fehér, élesen profilált peremű, kívül-belül egyenletesre simított felületű fazéktöredék a 13. század végén készült. A teljes leletanyag megtalálható a Magyar Nemzeti Múzeumban.

KutatástörténetSzerkesztés

Egy 1355-ben írt, Anjou-korból származó oklevélben szerepel a Likaskő névnek a Likaskw névváltozata, amelyet Dénes György a Kis-kevélyi-barlanggal azonosított. A barlangot először Vályi András említette meg nyomtatásban, az 1796-ban megjelent könyvében. Azt írta, hogy a Kis-Kevélynek van egy nagy barlangja. Novák Dánielnek az 1837-ben kiadott munkájában az olvasható, hogy a Kis-Kevély oldalában van egy nagy, széles és nagyon hosszú barlang, amelyben négy lóval könnyen meg lehet fordulni, valamint a barlang külseje hasonlít egy mesterségesen készült boltozathoz. Az 1851-ben napvilágot látott, Fényes Elek által írt geográfiai szótár első kötetében meg van említve, hogy Csobánkának van egy barlangja. Koch Antal 1868-ban járt a barlangban és ekkor átkutatta, valamint ő mérte fel először, amelynek alapján rajzolt egy alaprajzi barlangtérképet és két keresztmetszet térképet. A Magyarhoni Földtani Társulat 1868. december 23-i szakülésén ismertette a barlangot. A Földtani Közlöny 1871. évfolyamában megjelent tanulmányában részletesen leírta Koch Antal a barlangot és publikálva lett a három barlangtérkép. 1877-ben Lóczy Lajos gyűjtött azóta elkallódott cserepeket és állatcsontokat.

 
A bejárata 1912-ben, Bekey Imre Gábor fényképén

1910-ben Márton Lajos megemlítette a munkájában. Az első, régészeti ásatója Hillebrand Jenő volt, aki 1912-től 1914-ig végzett ásatásokat a bejárati csarnokban. Neki Bekey Imre Gábor, aki a barlangot korábban már átkutatta és a Barlangkutató Bizottság tagja volt, hívta fel a figyelmét arra, hogy a barlangban valószínűleg régészeti leletek vannak. A Barlangkutatás 1913. évi évfolyamának 1. füzetében jelent meg Hillebrand Jenő első beszámolója a barlang kutatásáról, amelyben publikálva lett Bekey Imre Gábornak az egyik fényképe, amelyik a barlang bejáratát ábrázolja. Az 1913. évi 3. füzetben az olvasható, hogy a Jankovich-barlangból érdekes módon lócsont nem került elő, pedig a Kis-kevélyi-barlangban rengeteg található. Az 1913. évi 4. füzetben lett publikálva egy nagyobb írás az 1912. évi kutatásról és az ásatás eredményéről. A tanulmányhoz mellékelve vannak leletfényképek és egy alaprajzi barlangtérkép, valamint egy hosszmetszet barlangtérkép, amelyek Hillebrand Jenő felmérése alapján lettek rajzolva. A hosszmetszet barlangtérképen ábrázolva van a kitöltő rétegek metszete. Az 1920-ban napvilágot látott, „Budapest Duna-jobbparti környéke” című könyvben részletesen le van írva. A kiadványban az olvasható, hogy a hegy lejtőjének a felénél, a kiirtott erdőben nyílik, látható Csobánkáról és könnyen megtalálható.

Az 1932-ben kiadott, „Az Aggteleki cseppkőbarlang és környéke” című könyvben röviden ismertetve van. Az Erdészeti Lapok 1935. évi évfolyamában megjelent egy leírás a barlangról. Az 1935-ben publikált, Kubacska András által írt tanulmányban, az ötödik tábla második képe egy fiatal barlangi medve jobb oldali állkapocscsont töredékét ábrázolja, amely a barlangból került elő. Az 1935. évi Matematikai és Természettudományi Értesítőben napvilágot látott, Kadić Ottokár által írt értekezés szerint a mousteri kultúra leleteit néhány helyen találták meg a barlangban. Az 1935. évi Botanikai Közleményekben Boros Ádám azt írta, hogy Gymnostomum rupestre nevű lombosmohát gyűjtött benne. Az 1939. évi Barlangvilágban kiadott, Kadić Ottokár által írt cikk szerint az egyik jelentős, pilisi barlang a Kiskevélyi-barlang. Az Országjárás 1942. évi évfolyamában meg lett említve, hogy a Pilis hegységben körülbelül 30 barlang van és ezek között az egyik jelentős barlang a kis-kevélyi barlang. A Természettudományi Közlöny 1944. évi évfolyamában megjelent, Mottl Mária által írt publikáció megemlíti, hogy Koch Antal ásatott a csobánkai barlangban és az ásatási anyag a Magyar Királyi Földtani Intézet fosszilis, barlangi fauna gyűjteményének az alapja volt. 1948-ban a barlangot régészetileg átkutatta még Sashegyi Sándor és Tregele Kálmán Szablyár Péter tanulmánya szerint.

 
Ásatás a barlangban

1957 őszén Vértes László rétegtisztázó ásatást végzett a bejárat keleti részén, az egyetlen helyen, ahol még megmaradt a rétegsor. Az ásatás alapján valószínűleg a szeletai szilánkok és a levélkaparó a barna, mousteri kaparókat tartalmazó réteg feletti, átmeneti rétegben voltak. Az 1958-ban kiadott, Vértes László által írt tanulmány szerint 1948-ban Gaál István és Tregele Kálmán vizsgálta meg régészetileg. Az 1964-ben napvilágot látott, „Az országos kék-túra útvonala mentén” című könyv egyik részében meg van említve, hogy a kőkorszaki ősember lakóhelye volt, egy másik részében részletesen le van írva. A Szabó József Geológiai Technikum Barlangkutató Csoportjának tagjai 1967-ben szintén feltérképezték az üreget.[2] A Szpeleológia Barlangkutató Csoport az Országos Meteorológiai Intézettől Csomor Mihály segítségével egy Assmann-féle, szellőztetett pszichrométert kapott, amellyel a hatvanas évek végén mérést végeztek a barlangban.[3]

1970-ben Forgács Jenő által vezetve, csapdával, biológiai gyűjtés történt a barlangban.[4] Az 1974-ben megjelent, „Pilis útikalauz” című könyvben részletesen le van írva és a leírás szerint 59 méter hosszú, a bejárata 11 méter széles és három–öt méter magas, valamint Vértes László 1955-ben végzett a barlangban ásatást. A Bertalan Károly és Schőnviszky László által összeállított, 1976-ban megjelent Magyar barlangtani bibliográfia barlangnévmutatójában meg van említve a neve és két névváltozata, valamint a barlangra vonatkozó 37 irodalmi hivatkozás. 1976-ban nem lett országos jelentőségű barlang. Az 1976-ban befejezett, Bertalan Károly által írt, „Magyarország barlangleltára” című kéziratban az olvasható, hogy 59 méter hosszú, 17 méter mély, valamint van egy nagyméretű terme és a végében, az emeleti részből egy kürtő nyílik a tetőre, valamint a bejárata előtt az ásatások hányója látható. A kéziratban öt irodalmi hivatkozás alapján lett feldolgozva. Az 1977. május 30-án összeállított, országos jelentőségű barlangok listáján sincs rajta.

Az 1981. évi Karszt és Barlang 1–2. félévi számában nyilvánosságra hozták a barlangkataszteri számát. Az 1983. évi Karszt és Barlangban egy ábrán van jelölve a helye és meg van említve, hogy 400 méter tengerszint feletti magasságban helyezkedik el az 59 méter hosszú és 10 méter mély barlang. Az 1984-ben kiadott, „Magyarország barlangjai” című könyvnek az országos barlanglistájában szerepel a neve és két névváltozata, valamint egy térképen van a helye megjelölve.

 
A bejárata 1912-ben, Bekey Imre Gábor fényképén

Az 1986-ban napvilágot látott, „Magyarország régészeti topográfiája” című könyvben az van írva, hogy körülbelül 380 méter tengerszint feletti magasságban nyílik a körülbelül 400 négyzetméter alapterületű, 26–28 méter hosszú barlang és a kitöltése három–öt méter vastag volt. 1988-ban fokozottan védett barlanggá nyilvánították a régészeti leletei miatt.[1] Az 1989-ben kitöltött barlangkataszteri törzslapja szerint két bejárata van, amelyek közül a felső el van tömődve, a barlang 59 méter hosszú, 17 méter mély és 30 méter vízszintes kiterjedésű, valamint a bejáratánál van egy sárga festékkel írt MACKÓ-barlang felirat.

1994-ben jelent meg nyomtatásban a leleteinek és az üledéksorának a kronológiai revíziója, amelyet T. Dobosi Viola és Vörös István írt. 1998. június 2-án Szabó Zoltán szerkesztette és rajzolta meg a legújabb barlangtérképeit, a KTM TVH Barlangtani Osztály, azaz Szabó Zoltán és Szabó Lénárd felmérése alapján, egy alaprajzi barlangtérképet két keresztmetszettel és a bejárat rajzával, valamint egy hossz-szelvény barlangtérképet. A felmérés szerint 65 méter hosszú, 11 méter magas és három méter mély. A barlangtérképeken a barlang nevének két szinonimája is látható. A KvVM Barlang- és Földtani Osztályon található az alaprajzot ábrázoló, 1998-ban készült barlangtérkép-lapnak egy színes változata, amelyhez a barlangot Szabó Zoltán mérte fel és 1998. június 2-án szerkesztette Szabó Zoltán, valamint egy színes, hossz-szelvény barlangtérkép. A barlangtérkép-lapon nincs rajta a barlang nevének a két szinonimája. A 2003-ban kiadott, „Magyarország fokozottan védett barlangjai” című könyv szerint a barlang 65 méter hosszú, 14 méter függőleges kiterjedésű, 11 méter magas, három méter mély és 33 méter vízszintes kiterjedésű. A 2005-ben megjelent, „Magyar hegyisport és turista enciklopédia” című könyvben található egy ismertetés a barlangról. A leírás szerint 65 méter hosszú és 14 méter függőleges kiterjedésű. 2013-tól a belügyminiszter 43/2013. (VIII. 9.) BM rendelete szerint régészeti szempontból jelentős barlangnak minősül.

JegyzetekSzerkesztés

  1. a b c d e Kis-kevélyi-barlang (magyar nyelven). A magyar állami természetvédelem hivatalos honlapja. (Hozzáférés: 2013. február 25.)
  2. Józsa László: Beszámoló a Szabó József Geológiai Technikum Barlangkutató Csoportjának 1967-ben végzett munkájáról. természetvédelem.hu. (Hozzáférés: 2012. május 14.)
  3. Kordos László: Jelentés a „Szpeleológia” Barlangkutató Csoport 1969. évi munkájáról. természetvédelem.hu. (Hozzáférés: 2012. május 14.)
  4. Kordos László: Jelentés a „Szpeleológia” Barlangkutató Csoport 1970. évi munkájáról. természetvédelem.hu. (Hozzáférés: 2012. május 14.)

IrodalomSzerkesztés

További irodalomSzerkesztés

  • Gáboriné Csánk Vera: A Remete Felső-barlang és a „dunántúli szeletien”. Budapest Régiségei, 1984. 26. sz. 5–32. old.
  • Gáboriné Csánk Vera: Az őskőkori jankovichien kultúra Nyugat-Magyarországon. Doktori értekezés, Budapest, 1986.
  • Hillebrand Jenő: Magyarország őskőkora. Archaeologica Hungarica, 1935. (17. köt.)
  • Kaán Károly: Természetvédelem és a természeti emlékek. Budapest, 1932.
  • Kadić Ottokár: A jégkor embere Magyarországon. Az összes magyarországi leletek összefoglaló ismertetése. Der Mensch zur Eiszeit in Ungarn. Zusammenfassende darstellung sämtlicher funde des eiszeitlichen menschen in Ungarn. (Német nyelven.) A Magyar Királyi Földtani Intézet Évkönyve, 1934. (30. köt.) 1. füz.
  • Kadić OttokárKormos Tivadar: Eiszeit und eiszeitliche Kulturen im heutigen Ungarn. Report of the XVI. International Geological Congress, U.S.A. 1933. Vol. 2. 1203–1208. old. Washington, 1936. Különlenyomata: 1935. 1–6. old.
  • Kerekes József: A budakörnyéki hévvizes barlangokról. Földrajzi Zsebkönyv, 1944. (6. évf.) 21–33. old.
  • Kondor György: Magyarország őskori művelődései. Ifjúság és Élet, 1939/40. (16. évf.) (Bp. 1940.) 26–27, 28. old.
  • Márton Lajos: A vármegye őskora. In: Pest-Pilis-Solt-Kiskun Vármegye. I. (Magyarország Vármegyéi és Városai.) Budapest, 1910. 166. old.
  • Mottl Mária: Faunen, Flora und Kultur des ungarischen Solutréen. Quartär, 1938. (1. köt.) Berlin. 36–54. old.
  • Mottl Mária: Faunen und Klima des ungarischen Moustérien. Verhandlungen der III. Internationalen Quartär-Konferenz, Wien, September 1936. Wien, 1938. 248–251. old.
  • Mottl Mária: Az interglaciálisok és interstadiálisok a magyarországi emlősfauna tükrében. (Hozzászólásokkal.) Beszámoló a Magyar Királyi Földtani Intézet vitaüléseinek munkálatairól, 1941. (3. évf.) 1. füz. 3–42. old.
  • Mottl Mária: Jégkorszakkutatás hazánkban. Földtani Értesítő U. F. 1940. évi évfolyam (5.) 102–105. old. (Budapest, 1941.)
  • Polgárdy Géza szerk.: Magyar turista lexikon. A–Z. Budapest, 1941.
  • Révai Ernő: Barlangok világából. A TTE barlangkutatóinak rovata. Természetbarát, 1938. (26. köt.) 3–4. sz. 15–16. old. és 5–6. sz. 14–16. old.
  • Szenthe István: Karsztjelenségek és képződményeik fejlődéstörténete a Nagy-Kevély környékén. Egyetemi szakdolgozat. Kézirat. Budapest, 1969.
  • Tompa Ferenc: A Dunántúl őstörténelme. Pécs, 1935. 12 old.
  • Tompa Ferenc: Őskor. In: Szendy Károly szerk.: Budapest története. 1. köt. Budapest az ókorban. Első rész. Budapest, 1942. 3–134. old. (24 táblával)
  • –: MNM 167/877. 1–7. Kézirat. Megtalálható a Magyar Nemzeti Múzeumban.
  • –: MNM Adattára 7.K.1. Kézirat. Megtalálható a Magyar Nemzeti Múzeumban.
  • –: MNM Pb 56.1–2. Kézirat. Megtalálható a Magyar Nemzeti Múzeumban.
  • –: MNM Pb 57/54.1–4. Kézirat. Megtalálható a Magyar Nemzeti Múzeumban.
  • –: MNM Pb/392–503, 807–832. Kézirat. Megtalálható a Magyar Nemzeti Múzeumban.
  • –: MNM RŐ 57.78.1–2. Kézirat. Megtalálható a Magyar Nemzeti Múzeum Régészeti osztályán, az őskori gyűjteményben.
  • –: SZFM Adattára 745. Kézirat. Megtalálható a szentendrei Ferenczy Múzeumban.
  • –: SZFM Adattára 746. sz. akta. Kézirat. Megtalálható a szentendrei Ferenczy Múzeumban.
  • –: SZFM 66.54.1. Kézirat. Megtalálható a szentendrei Ferenczy Múzeumban.
  • –: SZFM 67.33.1. Kézirat. Megtalálható a szentendrei Ferenczy Múzeumban.
  • –: SZFM 67.79.1. Kézirat. Megtalálható a szentendrei Ferenczy Múzeumban.
  • –: SZFM 67.101.2. Kézirat. Megtalálható a szentendrei Ferenczy Múzeumban.
  • –: SZFM 67.101.3. Kézirat. Megtalálható a szentendrei Ferenczy Múzeumban.
  • –: SZFM 67.101.4, 8. Kézirat. Megtalálható a szentendrei Ferenczy Múzeumban.
  • –: SZFM 67.101.11. Kézirat. Megtalálható a szentendrei Ferenczy Múzeumban.
  • –: SZFM 75.200.1–204.3. Kézirat. Megtalálható a szentendrei Ferenczy Múzeumban.
  • –: SZFM 75.201.1. Kézirat. Megtalálható a szentendrei Ferenczy Múzeumban.
  • –: SZFM 75.203.1–2. Kézirat. Megtalálható a szentendrei Ferenczy Múzeumban.
  • –: SZFM 75.204.1. Kézirat. Megtalálható a szentendrei Ferenczy Múzeumban.
  • –: SZFM 75.204.2–3. Kézirat. Megtalálható a szentendrei Ferenczy Múzeumban.
  • –: SZFM 79.1. Kézirat. Megtalálható a szentendrei Ferenczy Múzeumban.
  • –: SZFM 101.1–11. Kézirat. Megtalálható a szentendrei Ferenczy Múzeumban.

További információkSzerkesztés