A magyar történelemben Anjou-kor alatt azt az 1308 és 1395 közötti időszakot értjük, amikor a Capeting–Anjou-ház magyar királyi ágából származó Károly Róbert, Nagy Lajos és Mária királynő, valamint a durazzói ágból való Kis Károly uralkodtak a Magyar Királyságban. Az Anjou-kort megelőzte az interregnumkor (1301–1308), majd a Mária királynő férje, Luxemburgi Zsigmond után elnevezett Zsigmond-kor (1395–1437) követte.

A Magyar Királyság és Lengyelország perszonáluniója, valamint a magyar vazallus államok területe Nagy Lajos uralkodása idején

A nápolyi király, II. Károly és Magyarországi Mária királyné fia, Martell Károly calabriai herceg már az utolsó Árpád-házi király, III. András életében fellépett vele szemben trónkövetelőként. Az ő 1295-ös váratlan halálát követően fia, Károly Róbert lépett fel uralkodóháza igényével a magyar trón birtoklására. Miután a kezdeti interregnumot követően legyőzte Cseh Vencelt és Bajor Ottót is, háromszori koronázását követően ténylegesen is sikerült elfogadtatnia magát a Magyar Királyság uralkodójaként. Fia, Nagy Lajos király uralkodása idején az ország perszonálunióba lépett a középkori Lengyelországgal. Fiúörökös hiányában Lajos országait szétosztotta leányai között, Hedvig örökölte Lengyelországot, Mária pedig Magyarországot. Mária királynő helyett édesanyja, a bosnyák Kotromanić Erzsébet királyné és Garai Miklós nádor kormányozta az országot. A nőuralom ellen fellépő déli nemesség behívta az országba III. Károly nápolyi királyt, akit Erzsébet királyné Forgách Balázs pohárnokmesterrel megmérgeztetett. A déli urak lázadását személyesen lecsillapítani akaró Máriát és Erzsébetet végül elfogták, majd az anyakirálynőt leánya szeme láttára megfojtották. Mária Luxemburgi Zsigmond feleségeként fokozatosan szorult ki a politikából, majd balesetét követően hunyt el születendő gyermekével 1395-ben. Az ő halálával zárult a magyar Anjou-kor.

ElőzményekSzerkesztés

Bővebben: az Interregnumkor cikkben
 
Károly Róbert herceg Magyar Királyságba érkezése a Képes krónika illusztrációjában
 
Az 1312-es rozgonyi csata ábrázolása

Az Árpád-ház 1301-es férfiágon való kihalását követően az ország jogilag egységes maradt, ám a tényleges hatalom a tartományurak kezében összpontosult. A kiskirályokként számon tartott főurak szerezték meg az országos tisztségeket (nádor, országbíró, vajda, bánok), valamint sajátjukként kezdték kezelni a méltóságaik révén birtokolt királyi várakat. A király halálát követően úgy gondolták, az ő joguk lesz az új uralkodó megválasztása is. Velencei András király Árpád-házból való származását már élete és uralkodása alatt is vitatták, így már 1301-es halálát megelőzően igényelték az Árpád-házzal leányágon rokon dinasztiák különböző tagjai a magyar trónt: a Přemysl-házból való Vencel cseh királyi herceg, a Wittelsbach-házi Ottó bajor herceg, és a Capeting–Anjou-házból származó Martell Károly calabriai herceg, majd az ő 1295-ös váratlan halálát követően fia, Károly Róbert herceg.

Károly Róbert kora (1308–42)Szerkesztés

Főcikk: I. Károly magyar király
 
Gentile da Montefiore bíboros érkezik az országba, hogy a pápa követeként tárgyaljon a tartományurakkal
 
Záh Felicián merénylete a királyi család ellen, Orlai Petrich Soma (1860)

Anjou Károly Róbert Nápolyi Királyságban székelő családja a pápa hűbéresekén a szentszék, valamint az itáliai bankárok és a magyar főpapság támogatását bírta. András király halálakor egy kisebb csapattal gyorsan Esztergomba vonult, ahol a választott esztergomi érsek, Bicskei Gergely egy alkalmi koronával meg is koronázta 1301 tavaszán. A tartományurak arra hivatkozva, hogy nem a Szent Koronával történt a szertartás, nem ismerték el a nélkülük meghozott döntést. A pápa egy követet küldött Gentile da Montefiore bíboros személyében az országba, aki Csák Máté és Kőszegi Henrik tartományurakkal is tárgyalt Károly támogatásáról. 1308-ban a pesti domonkos kolostorban tartott gyűlés végül az ország királyának ismerte el. Ezt követően még két alkalommal, 1309. június 15-én Budán, valamint utolsóként, immár érvényesen, Székesfehérvárott 1310. augusztus 27-én koronázták meg. Első udvarát még az interregnum alatt Temesváron rendezte be, ügyelve arra, hogy udvartartásának főbb méltóságait, Drugeth Fülöp kivételével, az őt támogató magyar főurak közül válassza ki, ilyen volt a Csák nembeli Ugrin, Nekcsei Demeter és Szécsényi Tamás is.

Miután Csák Máté a harmadik koronázáson nem jelent meg, helyette a király és familiárisainak birtokait fosztogatta, Károly minden magas rangú pozíciójából felmentette őt, a pápai követ, Gentile bíboros pedig kiközösítette. Miután hatalma ellen a kezdetben őt támogató Aba nembeli Amadé nádor és családja is fellázadt, a Kassán 1311 szeptemberében kitört tömegverekedés áldozatául esett Amadé nádor fiai hűbéruruknak fogadták Csák Mátét, és egyesítették vele csapataikat. Őket Károly 1312. június 15-én győzte le a rozgonyi csata során. Az eseményt követően Csák Máté hatalma is meggyengült, ám annak teljesen csak 1321-es halála vetett véget, melyet követően Károly az ország északi részét is ellenőrzése alá tudta vonna, áthelyezve a királyi székhelyt Visegrádra. Már itt, a visegrádi királyi palotában került sor 1330. április 17-én a Záh Felicián által sikertelenül véghezvitt, a királyi család ellen megkísérelt merényletre. Megtorlása jeleként Károly a Záh nemzetségen állt bosszút, tagjait harmadíziglen megölték, a távolabbiakat jószágvesztésre ítélték.

Az 1330-as évektől Károly Róbert arra törekedett, hogy kibékítse a korábban szemben álló lengyel és cseh uralkodókat. Ennek hatására tartották az 1335-ös visegrádi királytalálkozót, ezzel szövetség és kereskedelmi együttműködés lépve fel a három ország között. Emellett a lengyel és a magyar fél 1339-ben örökösödési szerződést is kötött: amennyiben III. Kázmér lengyel király fiúutód nélkül hal meg, Károly egyik fiára száll a trón. Az egyezmény következményeként jött létre 1370-ben a perszonálunió a két királyság között Károly fiának, a későbbi Nagy Lajosnak vezetésével.

Károly Róbert összesen négyszer házasodott. Első hitvese Halicsi Mária lett, akitől nem születtek gyermekei. Második felesége a lengyel Piast-dinasztiából származó Beuteni Mária volt, akitől feltételezhetően több leánya is született, köztük talán Katalin hercegnő, Świdnica későbbi hercegnéje. Harmadik házastársa János cseh király leánya, Luxemburgi Beatrix lett, aki azonban 1319-ben első gyermekükkel együtt elhunyt a szülés során. Ezt követően Károly szintén a Piastok egy tagját, I. Ulászló lengyel király leányát, Łokietek Erzsébetet vette feleségül 1320. július 6-án Budán. Házasságukból számos utód született, köztük a későbbi I. Lajos magyar király, továbbá András calabriai herceg és István, Szlavónia hercege is. Ezen felül Károlynak egy illegitim, házasságon kívüli gyermeke is ismert egy Csepel-szigeti ágyasától, a későbbi Kálmán győri püspök.

Károly végül 1342. július 16-án hunyt el Visegrádon. A székesfehérvári Nagyboldogasszony-bazilikában temették el.

Nagy Lajos kora (1342–82)Szerkesztés

Főcikk: I. Lajos magyar király

Lajos tizenhat éves korában, apja politikájának köszönhetően erős gazdasággal örökölte meg a trónt. Már 1343-ban rászakadt a nápolyi örökség gondjai. Az apja által megkötött szerződések értelmében a nápolyi trónt Johanna és Lajos király öccse, András herceg örökölte volna. Ennek ellenére Johanna apja, Róbert nápolyi király végrendeletében leányára hagyta a Nápolyi Királyságot, András herceget a királynő férje titulus illette csak meg.

Mária királynő uralkodása (1382–85, 1386–95)Szerkesztés

Főcikk: Mária magyar királynő

Kis Károly ötvenöt napja (1385–86)Szerkesztés

Főcikk: II. Károly magyar király

Az Anjou-kor gazdaságaSzerkesztés

1323-ban Károly Róbert bevezette az ezüst dénárt, mely értékálló pénznek bizonyult, majd 1325-ben, firenzei mintára, firenzei mesterekkel elkezdte az aranyforint veretését. Az Árpád-házi királyoktól eltérően Károly Róbert nem élt az évi pénzrontással, helyette 1336-ban bevezette a kapuadót, valamint a kereskedelmet érintő huszad- illetve harmincadvámot.

A Magyar Királyság igen gazdag volt nemesfémekben, ezüst- és aranybányászata meghatározó volt a korabeli Európában, így Károly Róbert megpróbálta érdekeltté tenni a földesurakat a bányászatban, 1327-től az urbura egy harmadát a király azon földesúrnak adta akinek a földjén a bánya üzemelt. Ekkor vették művelés alá a körmöci aranybányákat, amelyek az 1370-es évekig a politikai aktivitás pénzügyi fedezetét biztosították.

1335-ben Károly Róbert tető alá hozta a Visegrádi királytalálkozót, ahol III. Kázmér lengyel királlyal és Luxemburgi János cseh királlyal megállapodott egy Bécsett elkerülő biztonságos kereskedelmi útvonalról.

A 14. században a várak és váruradalmak mintegy fele (150 körül) királyi tulajdonban volt, amit Erdélyben a vajda, Szlavóniában a bán az ország többi területén pedig a király által megbízott változó tisztségviselők irányítottak. A 15. század végére a király kezén csupán a várak és uradalmak töredéke maradt (1498-ban 26).[1]

Anjou-kori külpolitikaSzerkesztés

Folytatódott az Árpád-házi uralkodók hagyományos balkáni politizálása: Macsó, Bosznia, Dalmácia irá­nyába terjeszkedtek a magyar királyok. A lengyel trón 1370-es megszerzé­sével elkezdődött a magyar és egy szomszédos nyugati keresztény ország trónja egyesítésének rendszere. Sikertelen kísérlet történt a magyar és a nápolyi trón egyesítésére. A két román fejedelemséggel szemben az Anjouk kudarcot vallottak: Havasalföld és Moldva részben a velük való harcokban ekkor vált önálló országgá.

UralkodókSzerkesztés

Lásd még: Magyarország uralkodóinak listája
Uralkodó Portré Életterminusa Uralkodása kezdete Uralkodása vége Uralkodóháza Megjegyzés
I. Károly Róbert
horvátul: Karlo I. Robert
Magyarország királya
 
1288

1342. július 16.
(54 éves kora körül)
1308. november 17.
1342. július 16.
Capeting–Anjouk
magyar királyi ág
Anjou Martell Károly, Calabria hercege és Habsburg Klemencia hercegnő fia
I. Nagy Lajos
horvátul: Ludovik I. Veliki
Magyarország királya
 
1326. március 5.

1382. szeptember 10/11.
(56 évesen)
1342. július 16.
1382. szeptember 10/11.
Capeting–Anjouk
magyar királyi ág
Károly Róbert magyar király és Łokietek Erzsébet királyné fia
Anjou Mária
horvátul: Marija Anžuvinska
Magyarország királynője
 
1371. április 14.

1395. május 17.
(24 évesen)
1382. szeptember 10/11.
1385. december
Capeting–Anjouk
magyar királyi ág
I. Lajos magyar király és Kotromanić Erzsébet királyné leánya
II. Kis Károly
horvátul: Karlo II. Drački
Magyarország királya
 
1345

1386. február 24.
(41 éves kora körül)
1385. december 31.
1386. február 24.
Capeting–Anjouk
durazzói ág
Lajos, Durazzo hercege és Sanseverinói Margit grófnő fia, egyben Nápoly királya
Anjou Mária
horvátul: Marija Anžuvinska
Magyarország királynője
 
1371. április 14.

1395. május 17.
(24 évesen)
1386. február 7.
1395. május 17.
Capeting–Anjouk
magyar királyi ág
Ez volt második uralkodói terminusa, 1387-től társuralkodója férje, Luxemburgi Zsigmond

Uralkodók házastársai

Országos főtisztségviselőkSzerkesztés

Nádor

Országbíró

Esztergomi érsek

Kapcsolódó szócikkekSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés

  • "A romániai magyar nemzeti kisebbség történelme és hagyományai" című VI. és VII. osztályos tankönyv – Stúdium Könyvkiadó, Kolozsvár
  • Dümmerth Dezső: Az Anjou-ház nyomában, Corvina Kiadó, 1982
  • Anjou-kori oklevéltár. Documenta res Hungaricas tempore regum Andegavensium illustrantia. Bp.-Szeged, 1990–. A sorozat köteteiben mindazon levéltári források helyet kapnak, amelyek 1301. január 1. és 1387. március 30. között keletkeztek, s az Anjou-kori Magyarország területére vonatkoznak. A kötetek minden egyes okmányt közölnek – jobbára regeszta formájában -, függetlenül attól, hogy már megjelent nyomtatásban vagy sem. A regeszták nyelve magyar, bizonyos szakkifejezések és a keltezésre vonatkozó rész az irat eredeti nyelvén szerepelnek. A regeszták az oklevél minden egyes személy- és helynevét tartalmazzák, amennyiben azoknak magyarországi vonatkozásuk van. A kötetek mindegyikét mutató zárja.

További információkSzerkesztés

  • Süttő Szilárd: Anjou-Magyarország alkonya. Magyarország politikai története Nagy Lajostól Zsigmondig, az 1384–1387. évi belviszályok okmánytárával, 1-2.; Belvedere Meridionale, Szeged, 2003 (Belvedere-monográfiák)
  • Szakács Béla Zsolt: A Magyar Anjou legendárium képi rendszerei; Balassi, Bp., 2006
  • Kárpáti Zoltán Endre: Nagy Lajos király nápolyi hadjáratai; Aquincum, Bp., 2009
  • Borosy András: Hadakozók, keresztesek, hadi érdemek a középkori Magyarországon. Válogatott tanulmányok; Argumentum, Bp., 2010 (A Hadtörténeti Intézet és Múzeum könyvtára)
  • Bertényi Iván–Szende László: Anjou-királyaink és Zsigmond kora; Officina, Bp., 2011
  • Az Anjou-kor hatalmi elitje; szerk. Csukovits Enikő; MTT–BTK Történettudományi Intézet, Bp., 2020 (Magyar történelmi emlékek. Értekezések)
  • Csukovits Enikő: Az Anjouk Magyarországon; MTA BTK Történettudományi Intézet, Bp., 2012–2019 (Magyar történelmi emlékek. Értekezések)
    • 1. I. Károly és uralkodása, 1301–1342; 2012
    • 2. I. (Nagy) Lajos és Mária uralma, 1342–1395; 2019
  • Varietas delectat. A pápai-magyar kapcsolatok sokszínűsége a 11-14. században; szerk. Kiss Gergely; PTE BTK TTI Középkori és Koraújkori Történeti Tanszék, Pécs, 2019 (DeLegatOnline könyvek)