Főmenü megnyitása

Kecske-lyuk (Miskolc)

barlang Magyarországon

A Kecske-lyuk földtani jelentősége, valamint nagyon értékes gerinces és ízeltlábú faunája miatt fokozottan védett barlang. A Bükki Nemzeti Parkban található. Könnyen megközelíthető, népszerű kirándulóhely. Ez a második olyan bükk-vidéki barlang, amelyben eredményes régészeti ásatást végeztek. Először a Diósgyőrtapolcai-barlang archeológiai ásatásakor kerültek elő régészeti tárgyak.

Kecske-lyuk
A barlang bejárata
A barlang bejárata
Hossz480 m
Mélység0 m
Magasság23,6 m
Függőleges kiterjedés23,6 m
Tengerszint feletti magasság256 m
Ország Magyarország
Település Miskolc
Földrajzi táj Bükk-vidék, Bükk-fennsík
Típus időszakosan aktív forrásbarlang
Barlangkataszteri szám 5363-2
Elhelyezkedése
Kecske-lyuk (Magyarország)
Kecske-lyuk
Kecske-lyuk
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 48° 07′ 04″, k. h. 20° 38′ 12″Koordináták: é. sz. 48° 07′ 04″, k. h. 20° 38′ 12″
A Wikimédia Commons tartalmaz Kecske-lyuk témájú médiaállományokat.

LeírásSzerkesztés

Miskolc külterületén, a Diósgyőr központjától nyugatra lévő Forrás-völgy északi oldalában, az időszakos patak bal partján, a városhatártól körülbelül egy kilométerre, a Király-kúttól majdnem 200 méterre található. Körülbelül 100 méterig utcai ruhában is járható, szabadon látogatható, bár sok baleset történt itt. A bejárata a kirándulóknak menedéket nyújt, a további részek bejárása azonban csak barlangi túravezetői végzettséggel rendelkező személy kíséretével javasolt.

Nagy, hat méter magas és hat méter széles, háromszög alakú bejárata van. A bejárat utáni csarnok egy keskeny, magas, egyre jobban elszűkülő folyosóban folytatódik. A meanderező, szinlőkkel, tufagátakkal tagolt, cseppköves járat végét agyagos szifon zárja le. Járatrendszerének járható szakasza, a Bükk-vidéken egyedüliként a forrástól majdnem a Hársas-bérc alatti víznyelőtöbörig ismert. Az oldott és az erodált formakincsének az elemei az erodált peremű hullámkagylók, a meanderek, az eróziós szinlők és a szinlőmetszetek. Sok cseppkőlefolyás van benne, leggyakoribb a hófehér és a sárgásbarna színű. Egyéb cseppkőképződmény nem található benne a rongálások miatt. Felső triász mészkőben jött létre. Időszakosan aktív forrásbarlang.

A bükk-vidéki barlangok közül itt folytak a legjelentősebb biológiai vizsgálatok. Itt élnek a Gebhardt-vakfutrinka és az Anaphtalmus gebhardti nevű, vak, a futrinkafélék családjába tartozó fajok. Kolosváry Gábor arachnológiai kutatásaiból megállapítható, hogy a pókszabású fauna viszonylag gazdag. Két barlangi keresztespók faj, a Meta menardi és a Meta merianae is megtalálható a bejárati régióban. A falon a Nemastoma chrysomelas nevű kaszáspók sem ritka. A Porhomma proserpina pedig a rendszerben mindenhol előfordulhat. Már 45 állatfaj és növényfaj vált ebből az élőhelyből ismertté 1939-ben. Fokozottan védett, nagy létszámú denevérkolónia kedvelt tartózkodási helye, például a hosszúszárnyú denevéré. A biológiai vizsgálatának a folytatása különleges megfigyelésekkel és további felfedezésekkel járhat.

A barlangfalak legkorábbi felirata 1918-ból származik. Előfordul az irodalmában Kecske-barlang (Mayerfelsi Maier István 1926), Kecskebarlang (Szeghalmy 1940), Kecskelyuk (Szendrei 1882), Kecskelyukbarlang (Kadić 1907), Kecskelyuk-barlang (Örvös 1962) és Kecskelyuk barlang (Korek, Patay 1958) néven is.

TörténetSzerkesztés

A bejárati csarnoka, az Istállós-kői-barlanghoz hasonlóan, régen az állatok nyári istállója, delelőhelye volt. Innen eredhet a neve is. Az ősidők óta ismert barlang első leírása 1882-ben jelent meg, amelyet Márki Sándor írt. Szendrei János járt benne először tudományos céllal és „Miskolcz város története és egyetemes helyirata” című művében leírta, hogy az üreg 1874-ben 20–25 öl hosszúságban volt járható, ő azonban minimum 86 méter hosszúnak tartja. Ismertette a földrajzi helyzetét és a régészeti leleteit. 1882-ben leírta, hogy dolment, azaz sírládát is talált az üregrendszerben. 1891–1906 között pókokat gyűjtött benne Herman Ottó. Madarász Gyula 1894-ben denevéreket gyűjtött benne. 1906-ban Papp Károly fényképeket készített róla. Szerinte a barlang akkor 142 méter hosszú volt. Az egyik, első kutatási célpontja az 1906-ban Herman Ottó javaslatára elindult bükki régészeti kutatásoknak, amelynek célja volt az ősember jelenlétének kimutatása hazánkban. Kadić Ottokár vezetésével három, a Barlangvilágban megjelent 1939-es leírás szerint négy ásatás történt itt 1906-tól 1930-ig. Ezek során egy csiszolt csonteszköz, bükki kultúrába tartozó cserépedényleletek, tűzhelymaradványok kerültek elő. 1920 körül itt jártak Bíró Lajos és Diener Hugó, akik denevéreken élősködő atkákat gyűjtöttek. 1920 és 1931 között Schőnviszky László meteorológiai, azaz hőmérséklet és nedvesség vizsgálatokat végzett a járatokban, a hosszát pedig 64 méterrel növelte. Ezt a végső, 64 méteres szakaszt felmérte. Évente többször kereste fel a Kecske-lyukat és fényképezte, valamint gyűjtött benne. 1922-ben Véghelyi Lajos denevéreket gyűjtött (hosszúszárnyú denevér), amiken Dudich Endre, aki járt is a barlangban két denevérlegyet talált, a Nycteribia Schmidli és a Penicilidia Conspicua nevűeket, az utóbbin pedig a Helminthophana Nycteribiae nevű gombát. Bokor Elemér volt az első teljes felmérője a barlangnak (1925), aki 1924-től négy éven át járt ide rendszeresen állatokat gyűjteni. Elkészítette a Peregi István szerint 330 méter hosszú barlang 1:100 arányú, alaprajzi barlangtérképét és a szelvényeit. 1926-ban írta le az 1924-ben Gebhardt Antal társaságában itt felfedezett Gebhardt-vakfutrinkát. Bokor Elemér gyűjtéséből Peregi István 17 meghatározott és több meghatározatlan fajt talált a Magyar Nemzeti Múzeum Állattárában. 1927-ben, a barlangkutató kongresszus idején Hermann Bock és Helmuth Cramer német barlangkutatók végig bejárták és Helmuth Cramer geomorfológiai tanulmányt írt róla, Peregi István szerint Hermann Bock is.

1931-ben Sebős Károly többször járt járataiban és hőmérséklet, valamint nedvesség vizsgálatokat végzett. 1933-ban járt benne Kolosváry Gábor, aki négy barlangi állatfajt gyűjtött. A barlangi pókokat kutatta itt és elkészítette a barlang első élőhelyi jellemzését. Vásárhelyi István 1933-ban 16 gerinces állatfajt állapított meg a Kecske-lyukból. Schréter Zoltán 1935-ben kövületek alapján azt mutatta ki, hogy alsó triász kori mészkőben jött létre. Peregi István először 1937-ben kereste meg és Dudich Endre tanácsára elhatározta, hogy egy éven keresztül havonta felkeresi és vizsgálatokat folytat a falai között. Ezért 1938-ban 56 napot töltött a föld alatt. Ekkor vizsgálta a fényt, a talaját, a kőzetet, a hőmérsékletet, az abszolút és a relatív nedvességét, a légáramlást, a benne levő vizeket, a táplálkozás biológiai viszonyait, az izolációt és a 12 hónap alatt gyűjtött növényfajokat és állatfajokat, sokszor specialisták segítségével. Mikroklímás berendezést létesített, sixek, talajban használt hőmérsékletmérők és vízben használt hőmérsékletmérők, termográf, párolgásmérők szakaszonként beállításával. Kis kémiai laboratóriumot rendezett be a helyben elvégzendő laboratóriumi munkákhoz. A felszínre hordott anyagot a Földtani Intézet és a közegészségtani intézet átvizsgálta. Sok táblázatot, grafikont, rajzot és fényképet készített. A biotópok felkutatása után összeállította azok biocönozisét, osztályozta a barlang állatvilágát és növényvilágát. Az üregrendszer 34-es pontjánál a barlang sziklás alját keresve a sziklás fenék felett sárga mészkőtörmelékes agyagban egy Bos faj állkapocs-töredéket és faszenet talált 1938. októberben. 1939. április 25-én ismertette a Kecske-lyuk kutatástörténetét és számolt be saját kutatásairól a Magyar Barlangkutató Társulat szakülésén. 1939-ben történt, hogy üledékeiről és karsztmorfológiájáról írt Kerekes József. Az Országjárás 1942. évi évfolyamában meg lett említve, hogy a Bükk egyik nevezetes barlangja. 1944-ben Dunai László készített barlangtérképet az első részéről.

1951-ben régészeti védelem alá helyezték. 1976-ban országos jelentőségű barlangnak nyilvánították. Az 1977. május 30-án, az előző lista barlangneveinek a felülvizsgálata után összeállított, országos jelentőségű barlangok listáján rajta van. Az 1977. december 31-i állapot szerint a körülbelül 400 méteres hosszával az ország 31. leghosszabb barlangja. Az 1977. évi Karszt és Barlangban megjelent, az előzőnél frissebb lista alapján Magyarország 33. leghosszabb barlangja a körülbelül 400 méteres hosszával. 1978-ban a Dunai Antal barlangtérképet Várszegi Sándor és Lénárt László egészítette ki és tette pontosabbá szelvényekkel, szinlő és meander rajzokkal, az üledékképződési helyek és a kürtők bejelölésével a felmérés helyszíni azonosítása után. Az MKBT Meghívó 1978. évi áprilisi számában megjelent barlangtérkép-vázlat a Dunai Antal barlangtérkép kiegészítése. Az 1980. évi Karszt és Barlang 1. félévi számában nyilvánosságra hozták a kiemelt jelentőségű barlangnak a barlangkataszteri számát. 1982-ben a Marcel Loubens Barlangkutató Egyesületnek volt kutatási engedélye a barlang kutatásához. Fokozottan védett barlanggá 1982-ben vált a geológiai jelentősége és a nagyon értékes gerinces faunája és az ízeltlábú faunája miatt. A legújabb barlangtérképét a Marcel Loubens Barlangkutató Egyesület készítette el 1998-ban. A 2005-ben megjelent, „Magyar hegyisport és turista enciklopédia” című könyvben részletesen ismertetve van. A könyv szerint 458 méter hosszú. 2013-tól a belügyminiszter 43/2013. (VIII. 9.) BM rendelete szerint régészeti szempontból jelentős barlangnak minősül.

Az 1925-ben Bokor Elemér által készített Kecske-lyuk térkép

IrodalomSzerkesztés

További információkSzerkesztés