Anisusi

földtörténeti korszak

Az anisusi a középső triász földtörténeti kor két korszaka közül a korábbi. A kora triász olenyoki korszaka után kezdődött 247,2 millió évvel ezelőtt (mya) és ~242 mya végződött, a ladin korszak előtt.[4]

Anisusi
(247,2 – 242 millió évvel ezelőtt)
Előző korszak
Következő korszak
Olenyoki
Ladini
Környezeti jellemzők
(átlagos értékek az időegységen belül)
Idővonal
A triász időszak eseményei
m • v • sz
-255 —
-250 —
-245 —
-240 —
-235 —
-230 —
-225 —
-220 —
-215 —
-210 —
-205 —
-200 —
~208,5 –
201,3 ± 0,2 Ma
~227 –
~208,5 Ma
~237 –
~227 Ma
Jelen
247,2 –
~242 Ma
251,2 –
247,2 Ma
251,902 ± 0,024 –
251,2 Ma
1
2
3
4
Mezozoikum
Paleozoikum
1Tömeges kihalás
2Erdőalkotó fák újabb
megjelenése[1]

3A szén újabb megjelenése[2]
4Kőkorallok és elmeszesedett
szivacsok[3]
A triász eseményeinek
hozzávetőleges idővonala.
A skálán az évmilliók láthatók.

Neve az Enns folyó latin nevéből, Anisus-ból származik. Az elnevezést először Wilhelm Heinrich Waagen és Carl Diener osztrák geológusok használták 1895-ben. Kínában a regionális megfelelője a guanlingi.

Meghatározása szerkesztés

Kezdetét a Nemzetközi Rétegtani Bizottság meghatározása szerint a Chiosella timorensis konodonták legalacsonyabb előfordulási gyakorisága jelzi a fosszíliákban. Az utána következő ladin korszak kezdetét az Eoprotrachyceras curionii ammoniteszek legkisebb előfordulási gyakoriságát mutató kőzetek alapján állapították meg.[5]

Tagolása szerkesztés

Helyenként (főként Közép-Európában) megkülönböztetik négy alkorszakát: égei, bithüniai, balatoni, illír.

Élővilága szerkesztés

Anisusi keletkezésű kőzetrétegekben találták a legkorábbi dinoszauruszok maradványait.

Jegyzetek szerkesztés

  1. McElwain, J.C., Punyasena, S.W. (2007). „Mass extinction events and the plant fossil record”. Trends in Ecology & Evolution 22 (10), 548-557. o. DOI:10.1016/j.tree.2007.09.003.  
  2. Retallack GJ Veevers JJ & Morante R (1996. március 1.). „Global coal gap between Permian–Triassic extinctions and middle Triassic recovery of peat forming plants”. GSA Bulletin 108 (2), 195–207. o. (Hozzáférés: 2007. szeptember 29.)  
  3. Payne, J.L., Lehrmann, D.J.; Wei, J.; Orchard, M.J.; Schrag, D.P.; Knoll, A.H. (2004). „Large Perturbations of the Carbon Cycle During Recovery from the End-Permian Extinction”. Science 305 (5683), 506. o. DOI:10.1126/science.1097023.  
  4. International Stratigraphic Chart. International Commission on Stratigraphy, 2020. (Hozzáférés: 2020. július 12.)
  5. Anisian in GeoWhen database. International Commission on Stratigraphy