A toarci a kora jura földtörténeti kor négy korszaka közül az utolsó, amely 182,7 ± 0,7 millió évvel ezelőtt (mya) kezdődött a pliensbachi korszak után, és 174,1 ± 1,0 mya végződött, a középső jura kor aaleni korszakának kezdetekor.[1]

Toarci
(182,7 – 174,1 millió évvel ezelőtt)
Előző korszak
Következő korszak
Pliensbachi
Aaleni
Környezeti jellemzők
(átlagos értékek az időegységen belül)
Idővonal
A jura időszak eseményei
m • v • sz
-205 —
-200 —
-195 —
-190 —
-185 —
-180 —
-175 —
-170 —
-165 —
-160 —
-155 —
-150 —
-145 —
152,1 ± 0,9 – ~145,0 Ma
157,3 ± 1,0 – 152,1 ± 0,9 Ma
163,5 ± 1,0 – 157,3 ± 1,0 Ma
166,1 ± 1,2 – 163,5 ± 1,0 Ma
168,3 ± 1,3 – 166,1 ± 1,2 Ma
170,3 ± 1,4 – 168,3 ± 1,3 Ma
174,1 ± 1,0 – 170,3 ± 1,4 Ma
182,7 ± 0,7 – 174,1 ± 1,0 Ma
190,8 ± 1,0 – 182,7 ± 0,7 Ma
199,3 ± 0,3 – 190,8 ± 1,0 Ma
201,3 ± 0,2 – 199,3 ± 0,3 Ma
A jura eseményeinek
hozzávetőleges idővonala.
A skálán az évmilliók láthatók.

Nevét a közép-franciaországi Thouars városról kapta. Az elnevezést először Alcide d’Orbigny francia paleontológus használta 1842-ben.

Európában felső liász néven is ismerik. (A liász a kora jura kor ma már ritkán használt neve.)

HatáraiSzerkesztés

Kezdetét a Nemzetközi Rétegtani Bizottság meghatározása szerint az Eodactylites ammonitesz-fauna közel legkisebb előfordulási gyakorisága jelzi a korszakból származó kőzetrétegekben. Az utána következő aaleni korszak a Leioceras ammoniteszek legkisebb előfordulási gyakoriságával kezdődik.

A pliensbachi és a toarci korszakok határán egy kisebb kihalási esemény, a pliensbachi-toarci kihalás következett be.

Sztratigráfiai tagolásaSzerkesztés

A toarci tagolása általában az ammoniteszek gyors evolúciójára épülő ammonitesz-biokronosztratigráfia segítségével történik. Magyarországon a toarci rétegsorokra a Dunántúli-középhegységben a Mediterrán faunaprovinciában (Olaszország, Dél-Spanyolország, Görögország, Magyarország, Észak-Afrika, Kaukázus), míg a Mecsekben az Északnyugat-európai faunaprovinciára (Franciaország, Észak-Spanyolország, Anglia, Németország, Lengyelország, Bulgária) kidolgozott zonációt használják.[2][3]

Magyarország toarci ősmaradványaiSzerkesztés

Magyarországon a Dunántúli-középhegységben (Bakony, Vértes, Gerecse) és a Mecsekben ismertek toarci korú kőzetek. Ezek a felszínen legjobban a Bakonycsernye melletti Tűzköves-árokban, valamint a Gerecse hegység működő (Tardos, Bánya-hegy) vagy felhagyott kőfejtőiben (Kis-Gerecse, Pisznice, Tölgyhát) tanulmányozhatók.

A Dunántúli-középhegység toarci rétegsoraiból gazdag tengeri gerinctelen faunát (foraminifera, nautilus, ammonitesz, belemnitesz, gastropoda, brachiopoda stb.) írtak le a kutatók. Ezek az azonos korú olaszországi, dél-spanyolországi és görögországi faunákkal mutatnak szoros kapcsolatot. A magyar paleontológusok közül elsősorban Hantken Miksa, Prinz Gyula, Vigh Gyula, Géczy Barnabás, Galácz András, Vörös Attila és Szabó János foglalkozott az említett állatcsoportok valamelyikével a toarciban. A korszakból jóval kevesebb gerinces fosszíliát ismerünk Magyarországon, ezek közül két gerecsei lelet emelkedik ki: egy őskrokodil (Magyarosuchus fitosi),[4] valamint egy Temnodontosaurus (Ichthyosauria) példány.[5] Mindkettőt kiállította a budapesti Természettudományi Múzeum.

A hazánkban található ammoniteszek közül a toarci korszak kőzeteiben a következő nemek a leggyakoribbak: Phylloceras, Calliphylloceras, Lytoceras, Nodicoeloceras, Mesodactylites, Zugodactylites, Catacoeloceras, Collina, Harpoceras, Hildaites, Hildoceras, Mercaticeras, Merlaites, Frechiella, Paroniceras, Phymatoceras, Furloceras, Pseudogrammoceras, Dumortieria, Cotteswoldia, Geczyceras, Hammatoceras, Crestaites, Cagliceras.

További információkSzerkesztés

  • Főzy István (szerk.): Jura. Magyarország litosztratigráfiai alapegységei. Magyarhoni Földtani Társulat, Budapest (2012)
  • Géczy, Barbabás: Ammonoides Jurassiques de Csernye, Montagne Bakony, Hongrie, Part I. (Hammatoceratidae). Geologica Hungarica Series Palaeontologica 34 (1966)
  • Géczy, Barnabás: Ammonoides Jurassiques de Csernye, Montagne Bakony, Hongrie, Part II. (excl. Hammatoceratidae). Geologica Hungarica Series Palaeontologica 35 (1967)
  • Géczy, Barnabás, Szente, István: Middle Toarcian Ammonitina from the Gerecse Mts, Hungary. Acta Geologica Hungarica 49/3 (2006)
  • Galácz András, Császár Géza, Géczy Barnabás, Kovács Zoltán: A Gerecse hegységi Nagy-Pisznice „Krokodil-szelvényében” feltárt toarci (alsójura) rétegek ammonitesz-sztratigráfiája. Földtani Közlöny 142/1 (2012)
  • Kassai Piroska: Toarci–aaleni Lytoceratina (Ammonoidea) fauna a Gerecse hegységben. Program, Előadáskivonatok, Kirándulásvezető, Magyar Őslénytani Vándorgyűlés, Szeged (2011)
  • Kovács Zoltán: Grammoceratinae (Ammonitina) fauna a Gerecse hegységből. Földtani Közlöny 143/2 (2013)
  • Galácz, András, Szabó, János: Toarcian gastropods from the Gerecse Mts (Hungary). Fragmenta Palaeontologica Hungarica, 19 (2001)
  • Görög, Ágnes, Zsiborás, Gábor: Foraminiferal faunal changes in the Upper Pliensbachian–Toarcian Ammonitico Rosso sections (Bakonycsernye, Hungary). Journal of Foraminiferal Research 50/4 (2020)
  • Főzy István, Szente István: Ősmaradványok – A Kárpát-Pannon térség kövületei. GeoLitera (2012)

JegyzetekSzerkesztés

  1. International Stratigraphic Chart. International Commission on Stratigraphy, 2020. (Hozzáférés: 2020. július 12.)
  2. „Page, K. N.: The Lower Jurassic of Europe: its subdivision and correlation. Geological Survey of Denmark and Greenland Bulletin, 1 (2003)”.  
  3. „Kovács, Z., Dunai, M., Evanics, Z.: Toarcian (Jurassic) Ammonitina fauna and stratigraphy from Bakonycsernye (Hungary). Revue de Paléobiologie 39/1 (2020)”.  
  4. „Ősi, A., Young, M. T., Galácz, A., Rabi, M.: A new crocodyliform thalattosuchian large body from the Lower Jurassic (Toarcian) of Hungary, with further evidence of the mosaic acquisition of marine adaptations in Metriorhynchoidea. PeerJ. 6. (2018)”.  
  5. „Ősi Attila, Mészáros Lukács: Gerinces fosszíliák és kutatásuk a Kárpát-medencében. Földtani Közlöny, 150/3 (2020)”.