Kaposvár–Szigetvár-vasútvonal

vasútvonal

Az egykori Kaposvár–Szigetvár-vasútvonal a Zselic dombvidékét szelte át, utoljára az 54-es menetrendi számot viselte.

Kaposvár–Szigetvár-vasútvonal
Kaposvár vasútállomás
Vonalszám:54
Vonal:54
Hossz:52,6 km
Nyomtávolság:1435 mm
BSicon STR.svg 41 Gyékényes felé
BSicon ABZg+l.svg 36 Fonyód felé
BSicon BHF.svg 0 Kaposvár
BSicon HST.svg Kaposszentjakab mh.
BSicon ABZgl.svg 35 Siófok felé
BSicon xABZgl.svg 41 Dombóvár felé
BSicon exHST.svg 10 Sántos mh.
BSicon exBHF.svg 12 Szentbalázs
BSicon exHST.svg Cserénfa mh.
BSicon exHST.svg 17 Kaposgyarmat-Hajmás mrh.
BSicon exBHF.svg 22 Gálosfa
BSicon exHST.svg 24 Bőszénfa mrh.
BSicon exHST.svg 29 Antalszállás mh.
BSicon exHST.svg 30 Terecsenypuszta mh.
BSicon exBHF.svg 35 Almamellék
BSicon exHST.svg 37 Almamellék alsó mh.
BSicon exHST.svg 41 Szentlászló mrh.
BSicon exHST.svg 44 Szulimán mh.
BSicon exBHF.svg 45 Mozsgó-Szulimán
BSicon exHST.svg 49 Csertő mrh.
BSicon exHST.svg 51 Turbék-Töröksír mh.
BSicon xABZg+l.svg 60 Pécs felé
BSicon BHF.svg 54 Szigetvár
BSicon STR.svg 60 Barcs felé

ÚtvonalaSzerkesztés

A vasútvonal Kaposvártól keletre, Sántostól északra hagyta el a Kaposvárt Dombóvárral összekötő fővonal nyomvonalát, nem messze a Kapos folyóba torkolló Surján-patak torkolatától. Innentől kezdve a Surján völgyében haladt dél felé egészen Bőszénfáig, ahol keresztezte a mai 67-es főút vonalát, majd Antalszállás északi végén ismét keresztezte azt. Ezeken a szakaszokon több töltésen és bevágáson haladt a vasút, majd Terecseny térségében kiért az Almás-patak völgyébe, amelyben egészen Szigetvárig folytatta útját.[1]

Ma az egykori vasút vonalán több szakaszon is turistautak húzódnak: Cserénfától Kaposgyarmatig a zöld sáv, Gálosfa után szintén a zöld sáv, majd egészen Antalszállásig a piros kereszt. Innentől a Korcsányi-tavak mellett Almamellékig a piros sáv, vagyis a Dél-dunántúli Pirostúra egyik szakasza esik egybe a megszűnt vasút nyomvonalával.[2]

TörténeteSzerkesztés

A helyiérdekű vasútvonalat a Szigetvár-Kaposvári HÉV társaság építette. A MÁV kaposvári állomásától induló 52,6 km hosszú vasútvonal Szigetváron csatlakozott a Pécs-Barcsi Vasúttársaság vonalához. A kisebb részben dombvidéki jellegű vasút kevés földmunkával épült, jelentősebb töltésépítésre Almamellék és Bőszénfa állomások között volt szükség. A nagyobb részben az Almás-patak völgyében futó vonalat 1900. november 9-én adták át a forgalomnak.[3] A felépítmény 23,6 kg/fm tömegű, „i” jelű sínekből épült, a pályára 12 tonna tengelyterhelést engedélyeztek. Ágyazata hol sóderes, hol zúzottköves volt.[4] Almamelléken 1901-ben csatlakozott a vasútvonalhoz a ma is működő Almamelléki Állami Erdei Vasút.

A vonalon általában naponta 2–3 pár személyvonat járt, többnyire 40 km/h-es sebességgel. Ezek vontatásához 275-ös és 376-os gőzmozdonyokat használtak, de a tehervonatokat időnként dízelmozdonnyal vontatták, amelyek a később megszüntetett kaposvári fűtőház gépállományának részét képezték. Előfordult köztük M38-as, illetve a tolatós tehervonatok esetén dupla M28-as is. Volt idő, amikor a Pécsről a Balatonra közlekedő „fürdővonat” is Szigetvár, ezáltal a Kaposvár–Szigetvár-vonal érintésével jutott el céljához. Ennél a járatnál (ami legtöbbször nem állt meg a vonal kisebb állomásain) időnként 375-ös gőzmozdonyokat is alkalmaztak.[4]

MegszüntetéseSzerkesztés

 
A vasútvonal emléktáblája

A vasútvonalat a Csanádi György-féle 1968-as közlekedéspolitikai koncepcióhoz köthetően számolták fel.[4] Az utolsó személyvonat 1976. december 31-én ment el a vonalon. 1977 nyarán a vasútvonal Almamellék állomásán forgatták Zsombolyai János Kihajolni veszélyes! című filmjét. A vágányokat a filmforgatás után szedték fel.

2015-ben a Verebélÿ László Vasúttörténeti Egyesület és a Dél-Dunántúli Vízügyi Igazgatóság emléktáblát helyezett el a vasút egykori Kapos-hídjának maradványánál, a 66-os közút hídjának közelében.

ForrásokSzerkesztés

  1. Térkép. Somogyi Vasutak. (Hozzáférés: 2020. április 4.)
  2. Turistatérkép. turistautak.hu. (Hozzáférés: 2020. április 4.)
  3. Magyar Vasúttörténet 2. kötet, 108. és 271. oldal, (Budapest, 1996, ISBN 963-552-313-0)
  4. a b c Dávidházi Bálint: Ami a zselici vasútból megmaradt - I. rész. Somogyi Vasutak, 2008. augusztus 20. (Hozzáférés: 2020. április 4.)

További információkSzerkesztés