Wikipédia

Kathá-vatthu

a páli kánon része

A Kathá-vatthu (páli) (rövidítése: Kv, Kvu) a théraváda irányzat által képviselt páli kánon egyik buddhista szövege, amely az Abhidhamma-pitaka hét része közül az egyik.[1] Teljes, magyar nyelvű fordítása nem létezik. Ez a könyv az elemeket tárgyalja az összetevők (szkandha), az érzékelési alapok (sadájatana) és elemek hármas elrendezése szerint. Kísérletet tesz annak eldöntésére, hogy a jelenségek tartalmazzák-e ezt a három kategóriát, és ha igen, milyen mértékben. Azt is vizsgálja, hogy ezek egymáshoz kapcsolódnak vagy egymástól függetlenek. A művet Moggaliputta Tisszának, a harmadik buddhista tanácskozás vezetőjének tulajdonítják. A zsinatot Asóka király hívta össze Patnában, az i.e. 3. század közepén.[2]

Felépítése szerkesztés

A Kathá-vatthu több mint kétszáz vitás pontot érint,[3] amely négy pannászakára (szó szerint "ötvenes csoport") van osztva. Mindegyik csoport 20 fejezetből áll (vagga). Ezen felül még három vagga következik az ötvenes csoportok végén.[4]

Mindegyik fejezetben vannak kérdések és válaszok, amelyeken keresztül a legkülönbözőbb nézőpontokat soroltatja fel, majd veti el a szerző. A vitában részt vevő személyek nincsenek pontosan meghatározva és a viták végén nem történik állásfoglalás sem, hogy melyik oldalnak ad igazat a szerző.

A szövegmagyarázatok (Atthakatha) szerint az elvetett nézetek közé tartozott például a szarvásztiváda.[5]

Eredete szerkesztés

 
Korai
buddhizmus
Szövegek

Gandhárai szövegek
Ágamák
Páli kánon

Zsinatok

1. zsinat
2. zsinat
3. zsinat
4. zsinat

Iskolák

Első szangha
└ Mahászánghika
　├ Ekavjávahárika
　├ Lokottaraváda
　├ Bahusrutíja
　├ Pradzsnaptiváda
　└ Csaitika
└ Szthaviraváda
　├ Mahísászaka
　├ Dharmaguptaka
　├ Kásjapíja
　├ Szarvásztiváda
　└ Vibhadzsjaváda
　　└ Théraváda

.

A hagyomány szerint az Abhidhammát a történelmi Buddha a megvilágosodása után pár évvel tanította a magasabb szintű tanítványainak.[6] Később megosztotta a tudását egyik legfőbb követőjével is, Száriputtával. A többi tanítványnak Száriputta adta tovább a tanítást. Ez a hagyomány egyértelműen kiderül a Vinaja-pitaka legutolsó könyvéből, a Parivárából (Függelék).[7] Azonban egyes tudósok az Abhidhamma megírását az i.e. 3. század környékére helyezik, azaz a Buddha halála után 100-200 évvel. Emiatt ők azon a véleményen vannak, hogy a mű nem a Buddha szavait, sokkal inkább a tanítványai szavait adják vissza.[8] A bristoli egyetem egyik professzora, Dr Rupert Gethin, szerint azonban az Abhidhamma módszerének fontos elemei valóban a Buddha idejéből valók.[9]

Mivel ez a könyv volt a páli kánon legutolsó fő része, ezért a keletkezésének a története meglehetősen szövevényes. A Mahaszangika[10][11] valamint több másik iskola[12] sem fogadta el a kánon részeként. Voltak iskolák, amelyek viszont az Abhidhamma-pitakába helyezték a Szutta-pitaka 5. gyűjteményét, a Khuddaka-nikáját.[10] Az Abhidhamma páli verziója szigorúan a hínajána iskola részét képezi, amely különbözik más buddhista iskolákétól.[13] A korai iskolák nem jutottak egyezségre a különböző Abhidhamma filozófiákat illetően.[14] A korai buddhizmussal ellentétben az Abhidhamma megjelenésekor már egymástól eltérő irányzatok léteztek.[14] A páli kánon legkorábbi szövegei nem említik az Abhidhammát.[15] Az Első buddhista tanácskozás sem tesz említést az Abhidhammáról, viszont a másik két pitakáról (Vinaja és Szutta) igen.[16]

Jegyzetek szerkesztés

  1. ↑ [Points of Controversy, tr. S.Z. Aung & C.A.F. Rhys Davids (1915, 1993), Pali Text Society - [1], Bristol.]
  2. ↑ A Páli Kánon Művei - Eredeti mű címe: An analysis of the Pali Canon (Russel Webb). Tarrdaniel.com. (Hozzáférés: 2015. május 17.)
  3. ↑ Hinüber (2000), 72. o. és Geiger & Ghosh (2004), 10. o.
  4. ↑ Hinüber (2000), 71. o.
  5. ↑ Hinüber (2000), 73. o.
  6. ↑ Malalasekera, Dictionary of Pali Proper Names, India Office, 1938, reprinted Pali Text Society, Bristol, volume I, page 138
  7. ↑ Book of the Discipline, volume VI, page 123
  8. ↑ "Abhidhamma Pitaka." Encyclopædia Britannica. Ultimate Reference Suite. Chicago: Encyclopædia Britannica, 2008.
  9. ↑ Foundations of Buddhism, Oxford University Press, 1998, page 48
  10. ↑ a b "Abhidhamma Pitaka." Encyclopædia Britannica. Ultimate Reference Suite. Chicago: Encyclopædia Britannica, 2008.
  11. ↑ Buddhist Sects in india, Nalinaksha Dutt, 1978, page 58
  12. ↑ several schools rejected the authority of abhidharma. in: Macmillan Encyclopedia of Buddhism (2004), page 2. (A similar statement can be found on pages 112 and 756.)
  13. ↑ "Buddhism." Encyclopædia Britannica. Ultimate Reference Suite. Chicago: Encyclopædia Britannica, 2008.
  14. ↑ a b Kanai Lal Hazra, Pali Language and Literature - A Systematic Survey and Historical Survey, 1994, Vol. 1, page 415
  15. ↑ Kanai Lal Hazra, Pali Language and Literature - A Systematic Survey and Historical Survey, 1994, Vol. 1, page 412
  16. ↑ I.B. Horner, Book of the Discipline, Volume 5, 398. o. A szöveg egy régebbi fordítása itt található: Eleventh Khandhaka: On the council of Rajagaha.

Források szerkesztés

  • Geiger, Wilhelm (németről fordította Batakrishna Ghosh) (2004). Pāli Literature and Language. New Delhi: Munshiram Manoharlal Publishers. ISBN 81-215-0716-2.
  • Hinüber, Oskar von (2000). A Handbook of Pāli Literature. Berlin: Walter de Gruyter. ISBN 3-11-016738-7.
  • McDermott, James P. (1975). "The Kathavatthu Kamma Debates" in the Journal of the American Oriental Society, Vol. 95, No. 3 (Jul. - Sep., 1975), pp. 424–433.

További információk szerkesztés

Kapcsolódó szócikkek szerkesztés

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Kathá-vatthu&oldid=20633207”