Főmenü megnyitása

A Kathá-vatthu (páli) (rövidítése: Kv, Kvu) a théraváda irányzat által képviselt páli kánon egyik buddhista szövege, amely az Abhidhamma-pitaka hét része közül az egyik.[1] Teljes, magyar nyelvű fordítása nem létezik. Ez a könyv az elemeket tárgyalja az összetevők (szkandha), az érzékelési alapok (sadájatana) és elemek hármas elrendezése szerint. Kísérletet tesz annak eldöntésére, hogy a jelenségek tartalmazzák-e ezt a három kategóriát, és ha igen, milyen mértékben. Azt is vizsgálja, hogy ezek egymáshoz kapcsolódnak vagy egymástól függetlenek. A művet Moggaliputta Tisszának, a harmadik buddhista tanácskozás vezetőjének tulajdonítják. A zsinatot Asóka király hívta össze Patnában, az i.e. 3. század közepén.[2]

FelépítéseSzerkesztés

A Kathá-vatthu több mint kétszáz vitás pontot érint,[3] amely négy pannászakára (szó szerint "ötvenes csoport") van osztva. Mindegyik csoport 20 fejezetből áll (vagga). Ezen felül még három vagga következik az ötvenes csoportok végén.[4]

Mindegyik fejezetben vannak kérdések és válaszok, amelyeken keresztül a legkülönbözőbb nézőpontokat soroltatja fel, majd veti el a szerző. A vitában részt vevő személyek nincsenek pontosan meghatározva és a viták végén nem történik állásfoglalás sem, hogy melyik oldalnak ad igazat a szerző.

A szövegmagyarázatok (Atthakatha) szerint az elvetett nézetek közé tartozott például a szarvásztiváda.[5]

EredeteSzerkesztés

 
Korai
buddhizmus
Szövegek

Gandhárai szövegek
Ágamák
Páli kánon

Tanácskozások

1. tanácskozás
2. tanácskozás
3. tanácskozás
4. tanácskozás

Iskolák

Első szangha
 Mahászánghika
 ├ Ekavjávahárika
 ├ Lokottaraváda
 ├ Bahusrutíja
 ├ Pradzsnaptiváda
 └ Csaitika
 Szthaviraváda
 ├ Mahísászaka
 ├ Dharmaguptaka
 ├ Kásjapíja
 ├ Szarvásztiváda
 └ Vibhadzsjaváda
  └ Théraváda

.

A hagyomány szerint az Abhidhammát a történelmi Buddha a megvilágosodása után pár évvel tanította a magasabb szintű tanítványainak.[6] Később megosztotta a tudását egyik legfőbb követőjével is, Száriputtával. A többi tanítványnak Száriputta adta tovább a tanítást. Ez a hagyomány egyértelműen kiderül a Vinaja-pitaka legutolsó könyvéből, a Parivárából (Függelék).[7] Azonban egyes tudósok az Abhidhamma megírását az i.e. 3. század környékére helyezik, azaz a Buddha halála után 100-200 évvel. Emiatt ők azon a véleményen vannak, hogy a mű nem a Buddha szavait, sokkal inkább a tanítványai szavait adják vissza.[8] A bristoli egyetem egyik professzora, Dr Rupert Gethin, szerint azonban az Abhidhamma módszerének fontos elemei valóban a Buddha idejéből valók.[9]

Mivel ez a könyv volt a páli kánon legutolsó fő része, ezért a keletkezésének a története meglehetősen szövevényes. A Mahaszangika[10][11] valamint több másik iskola[12] sem fogadta el a kánon részeként. Voltak iskolák, amelyek viszont az Abhidhamma-pitakába helyezték a Szutta-pitaka 5. gyűjteményét, a Khuddaka-nikáját.[10] Az Abhidhamma páli verziója szigorúan a hínajána iskola részét képezi, amely különbözik más buddhista iskolákétól.[13] A korai iskolák nem jutottak egyezségre a különböző Abhidhamma filozófiákat illetően.[14] A korai buddhizmussal ellentétben az Abhidhamma megjelenésekor már egymástól eltérő irányzatok léteztek.[14] A páli kánon legkorábbi szövegei nem említik az Abhidhammát.[15] Az Első buddhista tanácskozás sem tesz említést az Abhidhammáról, viszont a másik két pitakáról (Vinaja és Szutta) igen.[16]

JegyzetekSzerkesztés

  1. [Points of Controversy, tr. S.Z. Aung & C.A.F. Rhys Davids (1915, 1993), Pali Text Society - [1], Bristol.]
  2. A Páli Kánon Művei - Eredeti mű címe: An analysis of the Pali Canon (Russel Webb). Tarrdaniel.com. (Hozzáférés: 2015. május 17.)
  3. Hinüber (2000), 72. o. és Geiger & Ghosh (2004), 10. o.
  4. Hinüber (2000), 71. o.
  5. Hinüber (2000), 73. o.
  6. Malalasekera, Dictionary of Pali Proper Names, India Office, 1938, reprinted Pali Text Society, Bristol, volume I, page 138
  7. Book of the Discipline, volume VI, page 123
  8. "Abhidhamma Pitaka." Encyclopædia Britannica. Ultimate Reference Suite. Chicago: Encyclopædia Britannica, 2008.
  9. Foundations of Buddhism, Oxford University Press, 1998, page 48
  10. a b "Abhidhamma Pitaka." Encyclopædia Britannica. Ultimate Reference Suite. Chicago: Encyclopædia Britannica, 2008.
  11. Buddhist Sects in india, Nalinaksha Dutt, 1978, page 58
  12. several schools rejected the authority of abhidharma. in: Macmillan Encyclopedia of Buddhism (2004), page 2. (A similar statement can be found on pages 112 and 756.)
  13. "Buddhism." Encyclopædia Britannica. Ultimate Reference Suite. Chicago: Encyclopædia Britannica, 2008.
  14. a b Kanai Lal Hazra, Pali Language and Literature - A Systematic Survey and Historical Survey, 1994, Vol. 1, page 415
  15. Kanai Lal Hazra, Pali Language and Literature - A Systematic Survey and Historical Survey, 1994, Vol. 1, page 412
  16. I.B. Horner, Book of the Discipline, Volume 5, 398. o. A szöveg egy régebbi fordítása itt található: Eleventh Khandhaka: On the council of Rajagaha.

ForrásokSzerkesztés

  • Geiger, Wilhelm (németről fordította Batakrishna Ghosh) (2004). Pāli Literature and Language. New Delhi: Munshiram Manoharlal Publishers. ISBN 81-215-0716-2.
  • Hinüber, Oskar von (2000). A Handbook of Pāli Literature. Berlin: Walter de Gruyter. ISBN 3-11-016738-7.
  • McDermott, James P. (1975). "The Kathavatthu Kamma Debates" in the Journal of the American Oriental Society, Vol. 95, No. 3 (Jul. - Sep., 1975), pp. 424–433.

További információkSzerkesztés

Kapcsolódó szócikkekSzerkesztés