Kisgyarmat
Kisgyarmat (szlovákul Sikenička, korábban Ďarmotky) község Szlovákiában, a Nyitrai kerület Érsekújvári járásában.
| Kisgyarmat (Sikenička) | |
 | |
| A katolikus templom | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Szlovákia |
| Kerület | Nyitrai |
| Járás | Érsekújvári |
| Rang | község |
| Első írásos említés | 1135 |
| Polgármester | Gróf Katalin |
| Irányítószám | 943 59 |
| Körzethívószám | 036 |
| Forgalmi rendszám | NZ |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 436 fő (2021. jan. 1.)[1] |
| Népsűrűség | 32 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 121 m |
| Terület | 13,92 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 47° 55′ 60″, k. h. 18° 40′ 55″Koordináták: é. sz. 47° 55′ 60″, k. h. 18° 40′ 55″ | |
| Kisgyarmat weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Kisgyarmat témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
| Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info | |
Fekvése szerkesztés
Párkánytól 18 km-re északra, a Szikince-patak mellett, az egykori Esztergom, Hont és Bars vármegyék határán fekszik.
Élővilága szerkesztés
Kisgyarmaton egy gólyafészket tartanak nyilván a falu végén a szövetkezethez közel. Ez régóta elhagyatott.[2]
Története szerkesztés
Az újkőkor óta lakott hely, ahol a vonaldíszes- és a lengyeli kultúra nyomaira bukkantak. A bronzkorból és késő vaskorból is találtak leleteket.
Neve az ősi magyar "Gyarmat" törzsnévből ered. A település már 1135-ben a bozóki prépostság alapítólevelében szerepel "Garmoth" alakban. 1248-ban "Jormoth" néven említi oklevél. 1297-ben "Gormoth", 1349-ben "Atagyarmata" néven említik. 1377-ben említik Szent Márton tiszteletére szentelt templomát. A Hontpázmány nemzetség birtoka, majd 1327-ben a bényi apátság tulajdona. A 18. századtól a Pálffy család birtoka. 1720-ban 42 háza volt. 1828-ban 89 házában 597 lakos élt, akik szőlőtermesztéssel, állattartással foglalkoztak.
Vályi András szerint "Kis Gyarmat. Elegyes magyar falu Hont Vármegyében, földes Ura G. Pálfy Uraság, lakosai katolikusok, fekszik Páldon felül 3/4 órányira Garam felé, határja gazdag, javai külömbfélék, malma Szikintze vizén, réttye, erdeje elegendő, piatza Esztergomban 3 órányira, első Osztálybéli."[3]
Fényes Elek geográfiai szótárában "Gyarmat (Kis), magyar falu, Honth vmegyében, a barsi, esztergomi és honthi határok össze jövetelénél: 612 kath., 4 ref. lak. Kath. paroch. templom. Nagy nemesitett birkatenyésztés. Van termékeny szántóföldje, rétje, erdeje, szőlőhegye. F. u. h. Pálffy Antal. Ut. p. Kéménd." [1] Archiválva 2007. szeptember 27-i dátummal a Wayback Machine-ben
A trianoni békeszerződésig Hont vármegye Vámosmikolai járásához tartozott. 1938 és 1944 között ismét Magyarország része. A falu a második világháborúban sokat szenvedett, házainak 70%-a elpusztult.
Népessége szerkesztés
1880-ban 669 lakosából 654 magyar és 2 szlovák anyanyelvű volt.
1890-ben 781 lakosából 779 magyar és 1 szlovák anyanyelvű volt.
1900-ban 821 lakosából 813 magyar és 6 szlovák anyanyelvű volt.
1910-ben 863 lakosából 852 magyar anyanyelvű volt.
1921-ben 891 lakosából 877 magyar és 12 csehszlovák volt.
1930-ban 876 lakosából 850 magyar és 7 csehszlovák volt.
1941-ben 848 lakosából 847 magyar volt.
1991-ben 507 lakosából 493 magyar és 14 szlovák volt.
2001-ben 499 lakosából 459 magyar és 37 szlovák volt.
2011-ben 451 lakosából 398 magyar és 42 szlovák volt.
2021-ben 436 lakosából 368 (+14) magyar, 41 (+14) szlovák, 1 cigány, 1 egyéb és 25 ismeretlen nemzetiségű volt.[4]
Neves személyek szerkesztés
- Itt született 1950. február 5-én Varga Imre költő, műfordító – jelenleg Magyarországon él.
Nevezetességei szerkesztés
- Szent Márton temploma a 13. században épült román stílusban, a 18. században átépítették, 1887-ben pedig bővítették. Szószéke és oltárképe is 18. századi.
- Népi építészete és népviselete.
- Vízimalom.
Néprajza szerkesztés
Manga János 1941-ben gyűjtött a településen.[5]
Képtár szerkesztés
-
Feszület a falu déli szélén -
Majorság -
Majorság -
Mária-szoborfülke -
Kisgyarmat látképe -
Községháza -
-
-
Óvoda -
Feszület Kisgyarmaton -
Feszület a falu északi szélén -
Utcakép -
Erdőgazdálkodás a község északi részén
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
- ↑ bociany.sk
- ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.
- ↑ ma7.sk
- ↑ Lásd Etnológiai Archívum / Diapozitív-gyűjtemény Archiválva 2021. január 27-i dátummal a Wayback Machine-ben
Források szerkesztés
- Liszka József 1983: Výsledky záchranného výskumu v Sikeničke. Castrum Novum 2, 37–45.
Külső hivatkozások szerkesztés
