Komáromszemere

Komáromszemere (szlovákul Semerovo) község Szlovákiában, a Nyitrai kerületben, az Érsekújvári járásban.

Komáromszemere (Semerovo)
Komáromszemere zászlaja
Közigazgatás
Ország	Szlovákia
Kerület	Nyitrai
Járás	Érsekújvári
Rang	község
Polgármester	Ján Šima
Irányítószám	941 32
Körzethívószám	035
Forgalmi rendszám	NZ
Népesség
Teljes népesség	1332 fő (2021. jan. 1.)
Népsűrűség	62 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	150 m
Terület	23,409 km²
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
é. sz. 48° 01′ 00″, k. h. 18° 21′ 00″48.016667, 18.35
Komáromszemere weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Komáromszemere témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Fekvése

Érsekújvártól 15 km-re keletre fekszik.

Története

A község határában fekvő Váras nevű dombon egykor kelta erődítmény állt, melyet később a korai szlávok is használtak. A vár a történelem viharainak esett áldozatul.

Komáromszemere (Szemere) nevét Anonymus leírása említette először. A település a honfoglaló Huba vezértől leszármazott Szemere nemzetség ősi fészke volt. E nemzetségből származtak a Komárom megyei Csúzy, Lóti és Szemere családok is.

Szent Mihály tiszteletére szentelt egyházát 1210-ben említik először Eccl. S. Michaelis de villa Scemera alakban.

1247-ben Szemerei Leusták Káva megosztásánál tanúskodott.

1328-ban Lóti Dama szemerei birtokrészét adta zálogba Sándor fia Bodov fia Miklósnak.

1332-ben a pápai tizedjegyzék szerint papja 6 garas pápai tizedet fizetett.

A falu a 16-17. században a török támadások következtében teljesen elpusztult, de később Miava környéki szlovákokkal telepítették újra.

A község pecsétje 1775-ből származik. Lakói főként mezőgazdasággal foglalkoztak.

Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a községről: "Szemere, tót falu, Komárom vmegyében, Érsekujvárhoz 1 1/4 mfd. 712 kath., 50 héber lakossal, kath. anyaegyházzal. Határa dombos, de igen jó fekete földje van, kiterjed 5768 4/10 holdra, mellyből 57 15/32 urb. telek után 2228 hold urbériség, 2851 hold majorság, 305 h. erdő, 131 hold szőlő. Birják Balogh, Jankovich, Halasy, Barlangy, Rozsos, Szombathelyi, Petrics, és többen. 1532-ben Puszta-Szentmihályi Tamás és András most Csúzyak, egész Szemere helységet örök áron megvették Várday Borbálától, Abaffy Ferencz hitvesétől." [1]

Tűzoltó egyesülete 1906-ban alakult. A trianoni békeszerződésig Komárom vármegye Udvardi járásához tartozott, majd Csehszlovákiához került. 1938-ban az első bécsi döntéssel visszatért Magyarországhoz.

A faluban kis zsidó közösség is élt, akiket a második világháború alatt a magyar hatóságok koncentrációs táborba hurcoltak. 1945-ben visszakerült Csehszlovákiához, 1993 óta pedig Szlovákiához tartozik.

Népessége

1910-ben 1128 lakosából 977 szlovák, 147 magyar, 2 német és 2 más anyanyelvű volt.

2001-ben 1308 lakosából 1249 szlovák és 37 magyar volt.

2011-ben 1452 lakosából 1249 szlovák és 27 magyar volt.

2021-ben 1332 lakosából 1222 (+4) szlovák, 39 (+3) magyar, 5 (+16) cigány, 21 (+1) egyéb és 45 ismeretlen nemzetiségű volt.

Nevezetességei

• 
• 

• A Nagyboldogasszony tiszteletére szentelt római katolikus temploma 1712-ben épült barokk stílusban, a korábbi lerombolt templom helyén. Az 1780-as vizitáció a templom előtt álló fa harangtornyot említ, melynek sorsa ismeretlen. Ma egy modern harangtorony áll a templom mellett.
• Területén egy 229-ből, Marcus Aurelius korából származó római követ találtak, melyet a templom falába építtettek be.
• A faluban forrás található, melyet soha be nem fagyó medencéjével római fürdő maradványának tartanak.
• Nepomuki Szent János szobra 1836-ban készült.
• Szent Flórián szobra 1868-ban készült.
• A falu zsidó temetője már 1770-ben is megvolt, 1995-ben állították helyre.

Források

• Paterka Pál - Ján Tirpák 2016: Terénne a geofyzikálne prieskumy stredovekých sakrálnych objektov. Monument revue 5/1, 69-71.
• Reško, A. - Szénássy, Á. 2006: Semerovo - pamätnica. Komárno

Külső hivatkozások

• Hivatalos oldal
• Tourist-channel.sk
• Községinfó
• Komáromszemere Szlovákia térképén