Főmenü megnyitása
Forradalmárokat szállító autó a budepesti utcán 1918. októberében

Lánchídi csata (nem összetévesztendő az 1986-os eseményekkel [1]) néven az 1918. október 28-i tüntetést értjük, amelynek során a Károlyi-párt Gizella téri központja előtt összegyűlt néhány ezres tömeg a délutáni órákban elindult a Budai Várnegyed felé, hogy József főhercegtől követelje a Hadik-kormány menesztését és Károlyi Mihály miniszterelnöki kinevezését.

ElőzményekSzerkesztés

 
A kibővített Magyar Nemzeti Tanács egyes tagjai 1918. november elején, a Parlament épületében

1918. október 16-án IV. Károly osztrák császár „Völkermanifest” című kiáltványában[2] bejelentette, hogy Ausztria szövetségi köztársasággá alakult át és felszólította a különböző nemzeti közösségeket saját nemzeti tanácsaik megalakítására. Tisza István magyar miniszterelnök 1918. október 16-án drámai hangú parlamenti beszédében elismerte a háborús vereséget: „Én nem akarok semmiféle szemfényvesztő játékot űzni a szavakkal. Én elismerem azt, amit gróf Károlyi Mihály tisztelt képviselő úr tegnap mondott, hogy ezt a háborút elvesztettük.” Ezeknek az eseményeknek robbanásszerű demoralizáló hatása volt a hátországban és a fronton még harcoló katonai alakulatok között is. Károlyi Mihály elnökletével október 24-én megalakult a Magyar Nemzeti Tanács, majd kiadott egy 12 pontos kiáltványt és ellenkormánynak nyilvánította a Magyar Nemzeti Tanácsot. A Nemzeti Tanács október 27-én közel százezres nagygyűlést tartott az Országház téren.

A csata lefolyásaSzerkesztés

Az eseményekre reagálva október 28-án Budapest utcáit elözönlötték a tüntetők, radikális változást követeltek és az Astoriához, a Nemzeti Tanács ideiglenes székhelyéhez[3] vonultak Károlyit éltetve. Este tízezres tömeg indult él a Gizella térről, Károlyi pártirodájától a Lánchíd felé, hogy felmenjen a Várba. A tömeg Károlyi Mihály miniszterelnöki kinevezését akarta követelni Habsburg Józseftől a király érdekeinek védelmében, aki éppen Károlyival tárgyalt. A menetet a Lánchídnál katonákból, rendőrökből és csendőrökből álló, többszörös kordon állította meg.[4] A tüntetőket a Széchenyi lánchíd felé vezető utcákon felállított katonák átengedték, azonban a hidat védő karhatalom ellenállt. A lovasrendőrök a tömeg közé ugrattak, kardlapoztak, végül a hídfőnél álló csendőrök sortüzet adtak le.

Az oszlatás mérlege: 3 halott (Riesner István 28 éves bádogos, Kreszmerics Sándor Ganzgyári vasöntő és egy Krisztics Bogdán nevű munkás[5]), több mint ötven sebesült (köztük dr. Rollenstein Antal ügyvéd[6]). Több sebesültet a Lánchíd pesti hídfőjénél található szállodák előcsarnokába vittek. Az emberi életeket is kioltó véres dráma híre bejárta a várost és dühödt haragot váltott ki az emberekből, ami még jobban felizzította a szenvedélyeket.

Másnap a tömeg már tízezresre duzzadt, és a katonaság már nem mert beavatkozni.[7][8] Az esemény konkrétan nem nevezhető csatának, csak a köznyelv hívta így. Az őszirózsás forradalom egyfajta nyitányának is tekinthető. A nagyszabású tüntetés vezetői a Károlyi-párt prominens vezetői voltak: Friedrich István, Buza Barna, Vass János, Fényes László...

JegyzetekSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés