Legio IV Flavia Felix

A Legio IV Flavia Felix (legio quarta flavia felix, Flavius IV. szerencsés légiója) egy római légió volt, amely Singidunumban (ma Belgrád) állomásozott. Jelvénye az oroszlán volt.

Legio IV Flavia Felix
Carausius pénze a 4. légió oroszlánjával
Carausius pénze a 4. légió oroszlánjával

Dátum 70 - 4. század
Ország Római Birodalom
Típus római légió
Diszlokáció Singidunum, Moesia Superior
Jelvények
oroszlán
A Wikimédia Commons tartalmaz Legio IV Flavia Felix témájú médiaállományokat.

TörténeteSzerkesztés

 
Aquincumi tégla a 4. légió pecsétjével
 
Tégla a 4. légió pecsétjével (visegrádi Mátyás király Múzeum)

A germán batavusok lázadása során (69-70) két légió megbízhatatlannak bizonyult, ezért 70 nyarán Vespasianus császár feloszlatta mindkettőt és katonáikból létrehozott két új egységet: a IV Macedonica légióból a IV Flavia Felixet, a XVI Gallicából pedig a XVI Flavia Firmát. A régi légiók katonáin kívül Észak-Olaszországból és esetleg Dél-Galliából származó újoncokkal töltötték fel az egységeket. A légiók alapítását Gnaeus Julius Agricola (Tacitus apósa) felügyelte.

A IV Flavia Felix első állomáshelye a dalmáciai Burnum volt (a mai Kistanje), ahol a Rajnához vezényelt XI Claudiát váltotta fel. Jelenlétét a téglákon és tetőcserepeken talált feliratok bizonyítják. Parancsnoka ekkor az a Javolenus Priscus volt, aki Traianus császár idején jogtudósként szerzett hírnevet.

Valószínű, hogy a légió ekkor szerezte a Felix melléknevet a dákokkal vívott harcokban (bár nem kizárt, hogy már alapításakor megkapta). A dákok 86-ban betörtek a birodalomba és legyőzték a Moesia provinciát védő légiókat. Domitianus császár átszervezte a dunai védővonalat, kettéosztotta a provinciát Superior és Inferior részekre és az előbbi védelmére a IV Flavia Felixet rendelte. A légió állomáshelye Singidunumnál (a mai Belgrádnál) volt, de elképzelhető, hogy rövid ideig Viminaciumban (a mai Kostolac) is táborozott. Utóbbi erődjében a Legio VII Claudia állomásozott, de a feliratok tanúsága szerint a IV Flavia Felix (vagy alegységei) is itt tartózkodott egy darabig.

88-ban egy kilenc légióból (köztük a IV. légió is) álló nagy római haderő Tapae mellett legyőzte Decebalus dák királyt, azonban a következő évben fellázadt Lucius Antonius Saturninus, Germania Superior helytartója, így a győzelmet nem tudták kihasználni.

98-ban Traianus parancsára utat építettek a Dunától északra, ahol aztán megalapították Tibiscum (ma Jupa) városát. Négy évvel később a I Adiutrix és XIII Gemina légiókkal együtt részt vett Traianus győztes dák háborújában és egy rövid ideig a dák fővárosban, Sarmizegetusában táborozott. Egy alegysége Aradnál épített erődöt a szarmaták ellen, akik 92-ben megsemmisítették a XXI Rapax légiót.

Traianus utóda, Hadrianus visszaküldte a légiót Singidunumba, de alegységei továbbra is járőröztek a Maros mentén és egy másik az aranybányáiról ismert Apulumot (Gyulafehérvár) védte.

Antoninus Pius uralkodása (138-161) alatt a dunai határ nyugodt volt, így a IV. légió egyik alegységét Afrikába, Mauretania provinciába dobták át a maurik elleni harchoz.

Aquincumban is megtalálták a légió feliratait; feltehetően egyik alegysége védte a várost, amíg az itt állomásozó II Adiutrix Lucius Verus pártus háborújában harcolt (162-166).

Az egység fontos szerepet kapott Marcus Aurelius 165-ben indított, markomannok elleni háborújában. A császár feltehetően új provinciát akart alapítani a Dunától északra és egy fiatal szenátornak, Aulus Julius Pompilius Pisónak helytartói jogokat adott és rábízta a I Italica és IV Flavia Felix légiókat, de ekkor keleten kitört Avidius Cassius felkelése és a provincia szervezése félbemaradt.

Pertinax császár 193-as halála után polgárháború tört ki, amelyben a dunai légiók Pannonia Superior helytartóját, Lucius Septimius Severust támogatták, aki végül győztesként került ki a konfliktusból. A pártusok elleni háborújához ő is igénybe vette a II Adiutrixot, amely helyett ismét a IV Flavia Felix alegysége védelmezte Aquincumot. Egy másik alegység maga is részt vett a keleti háborúban; ezt bizonyítja egy Északnyugat-Törökországban talált felirat. A légió parancsnoka ekkor a szíriai származású Gaius Julius Avitus Alexianus, a császár sógora volt.

A légió katonáit a harmadik században is átvezényelték a pártusok utódaival, a szászánidákkal való harcokhoz. Egy Speyerben talált felirat miatt úgy vélik, hogy a légió részt vett az alemannok elleni háborúkban (három hadjárat is elképzelhető: Caracalláé 213-ban, Severus Alexanderé 235-ben vagy Maximinus Thraxé 235-236-ban). 273-ban alegysége (négy másik légióéval együtt) a mai Jordániában épített utat.

300 körül még biztosan Belgrádban tartózkodott és az újonnan alapított V Iovia és VI Herculia egységekkel a kulcsfontosságú Sirmiumot védte. A 4. század első feléből még ismert aktivitása, de 400 után a légió eltűnik a forrásokból.

Kapcsolódó cikkekSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés