Főmenü megnyitása

Lengyelország államfőinek listája

A Lengyel Köztársaság elnökének zászlaja

Ez a lista Lengyelország elnökeit és az államfői hivatalt betöltő személyeket tartalmazza 1918 óta. A lengyel állam korábbi vezetőit, az 1795 előtt uralkodó királyokat a Lengyelország uralkodóinak listája című szócikk tartalmazza.

Tartalomjegyzék

Lengyel Királyság és II. Köztársaság (19181939)Szerkesztés

Lengyelország függetlenségét 1918. október 7-én hirdették ki. Az erről szóló proklamációt a Régenstanács adta ki.[1]

Sorszám Kép Név Hivatali idő Párt
-   Régenstanács (Aleksander Kakowski, Zdzisław Lubomirski, Józef Ostrowski)
1918. november 11-től Józef Piłsudskival (1867–1935) mint a Lengyel Haderők Legfelsőbb Parancsnokával[2] együtt
1918. október 7.1918. november 14. -
-   Józef Piłsudski (1867–1935) – kezdetben a Lengyel Királyság régenseként[3] és a Lengyel Haderők Legfelsőbb Parancsnokaként gyakorolta az államfői hivatalt. Később november 22-től ideiglenes államfő, majd 1919. február 19-től államfő. 1918. november 14.1922. december 11. Lengyel Szocialista Párt
1.   Gabriel Narutowicz (1865–1922) 1922. december 11.1922. december 16. pártonkívüli – a „Felszabadulás” Lengyel Néppárt jelölésével
-   Maciej Rataj (1884–1940) – a Szejm elnökeként látta el a köztársasági elnöki feladatokat 1922. december 16.1922. december 20. „Piast” Lengyel Néppárt
2.   Stanisław Wojciechowski (1869–1953) 1922. december 20.1926. május 14. „Piast” Lengyel Néppárt
-   Maciej Rataj (1884–1940) – a Szejm elnökeként látta el a köztársasági elnöki feladatokat 1926. május 15.1926. június 4. „Piast” Lengyel Néppárt
-   Józef Piłsudski (1867–1935) – a Nemzetgyűlés 1926. május 31-én választotta meg köztársasági elnökké. Nem lépett hivatalba. - Szanáció
3.   Ignacy Mościcki (1867–1946) 1926. június 4.1939. szeptember 30. pártonkívüli, a szanációs táborhoz való kötődéssel

Az 1926. május 1215-i katonai puccsot követően a tényleges legfelsőbb államhatalom Józef Piłsudski kezében volt, aki a Fegyveres Erők Főfelügyelőjének hivatalát viselte.

A Lengyel Köztársaság Emigráns Kormánya (19391990)Szerkesztés

1945. július 5-ig a Lengyel Köztársaság Emigráns Kormánya teljes nemzetközi elismertséget bírt (kivéve a Szovjetuniót, valamint a Harmadik Birodalmat és szövetségeseit). Az ezt követő évtizedekben csak néhány állam ismerte el (Írország, Spanyolország, Kolumbia, Kuba, Libanon, Vatikán, Venezuela).

Sorszám Kép Név Hivatali idő
-   Edward Śmigły-Rydz (1886-1941) – 1939. szeptember 1-jén Mościcki elnök nevezte ki "utódjának a hivatalnak a békekötést megelőzően történő megüresedése esetére" az áprilisi alkotmány 24. cikkelye értelmében. A döntést Mościcki 1939. szeptember 17-én visszavonta (antedatált rendelkezés). -
-   Bolesław Wieniawa-Długoszowski (1881 - 1942) – 1939. szeptember 17-én Mościcki elnök nevezte ki "utódjának a hivatalnak a békekötést megelőzően történő megüresedése esetére" az áprilisi alkotmány 24. cikkelye értelmében. Wieniawa-Długoszowski lemondott az elnök utódjának hivataláról, a döntést Mościcki 1939. szeptember 17-én visszavonta (antedatált rendelkezés). -
1.   Władysław Raczkiewicz (1885–1947) 1939. szeptember 30.1947. június 6. (1945. július 5-ig az elnök és az emigráns kormány teljes nemzetközi elismeréssel rendelkezett)
2.   August Zaleski (1883–1972) – folyamatosan viselte hivatalát, nem véve figyelembe, hogy hivatali ideje 1954-ben lejárt 1947. június 9.1972. április 7.
-     Hármak TanácsaAugust Zaleskivel szemben felállított, az emigráns közösség egy része által választott, nem alkotmányos államfői testület. Létrehozására Zaleski hivatali idejének önkényes meghosszabbításával szemberni tiltakozásként került sor. 1956-tól elnöki előjogokkal bírt.

A Hármak Tanácsának állandó tagja volt Edward Bernard Raczyński és Władysław Anders (Anders az 19691970-es hivatali ciklus alatt meghalt, ezért Stanisław Kopański lépett a helyére további két évre a Tanács megszűnéséig, amely Zaleski halála után történt meg.

19541972. április 7.
3.   Stanisław Ostrowski (1892–1982) 1972. április 9.1979. március 24.
4.   Edward Bernard Raczyński (1891–1993) 1979. április 8.1986. április 8.
5.   Kazimierz Sabbat (1913–1989) 1986. április 8.1989. július 19.
6.   Ryszard Kaczorowski (1919–2010) – Lech Wałęsa beiktatása után átadta neki jogosítványait, az emigráns kormány pedig likvidációs bizottságot hozott létre, amely 1991. december 31-ig bejefezte minden emigráns hatalmi szerv tevékenységét. 1989. július 19.1990. december 22.

Lengyel Köztársaság, ún. Népi Lengyelország (19441952)Szerkesztés

Sorszám Kép Név Hivatali idő
1.   Bolesław Bierut (1892-1956) – az Országos Nemzeti Tanács elnöke[4] 1944. december 31.1947. február 4.
2.   Bolesław Bierut (1892-1956)– a Lengyel Köztársaság elnöke[4] 1947. február 5.1952. november 20.

Lengyel Népköztársaság (19521989)Szerkesztés

A Lengyel Népköztársaság 1952. július 22-i alkotmánya megszüntette az elnöki hivatalt. Szerepét az Államtanács vette át (mely hivatal már az 1947-es kis alkotmány óta létezett). Ez egy alkotmányos államfői testület volt, melynek élén az Államtanács elnöke állt. A Népköztársaság de facto legfontosabb személyisége azonban a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára volt. 1989-ben az Államtanácsot felváltotta a Lengyel Népköztársaság Elnökének hivatala.

Sorszám Kép Név Hivatali idő
1.   Wojciech Jaruzelski (1923-2014) – a Lengyel Népköztársaság elnöke 1989. július 19.1989. december 30.

III. Köztársaság (1989 óta)Szerkesztés

1989. december 31-én életbe lépett az állam nevének Lengyel Köztársaságra történő változtatásáról szóló alaptörvény.

Sorszám Kép Név Hivatali idő Párthovatartozás vagy a személyt támogató párt
1.   Wojciech Jaruzelski (1923–2014) 1989. december 31.[5]1990. december 22.[6] Lengyel Egyesült Munkáspárt
2.   Lech Wałęsa (1943–) 1990. december 22.1995. december 22. Szolidaritás Független Szakszervezet
3.   Aleksander Kwaśniewski (1954–) 1995. december 23.2005. december 23.[7] Demokratikus Baloldali Szövetség
4.   Lech Kaczyński (1949–2010) 2005. december 23.2010. április 10.[8] Jog és Igazságosság
-   Bronisław Komorowski (1952–) - a Szejm elnökeként a köztársasági elnöki feladatokat ideiglenesen ellátó személy[8] 2010. április 10. - 2010. július 8. Polgári Platform
-   Bogdan Borusewicz (1949–) - a Szenátus elnökeként a köztársasági elnöki feladatokat ideiglenesen ellátó személy 2010. július 8.[9] Polgári Platform
-   Grzegorz Schetyna (1963–) - a Szejm elnökeként a köztársasági elnöki feladatokat ideiglenesen ellátó személy 2010. július 8.2010. augusztus 6.[9] Polgári Platform
5.   Bronisław Komorowski (1952–) 2010. augusztus 6.2015. augusztus 6. Polgári Platform
6.   Andrzej Duda (1972–) 2015. augusztus 6. – hivatalban Jog és Igazságosság

Esetenként felbukkan az a nézet, hogy Józef Zych, a Szejm elnöke a köztársasági elnök helyetteseként tevékenykedett 1995. december 23-án – Lech Wałęsának a hivatal letételét (1995. december 22.) követően, a megválasztott elnök Aleksander Kwaśniewski másnap 13 órai, a Nemzetgyűlés előtt tett beiktatásáig. Ennek oka az 1992-es kis alkotmány és az 1990. szeptember 27-i, a Lengyel Köztársaság Elnökének megválasztásáról szóló törvény ellentmondó rendelkezései voltak. Az 1992-es kis alkotmány nem határozta meg pontosan az elnöki hivatal helyettesítésének kérdését a hivatali ciklus lejártát követően, az addigi elnök hivatali idejének lejárta előtt megválasztott elnök hivatalba lépése pedig az alaptörvény 30. cikkelyének megfelelően másnap történt meg, a hivatalban lévő elnök mandátumának lejártát követően.

Jelenleg is élő volt köztársasági elnökökSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

  1. A Monitor Polski című lap különszáma. (GIF). Monitor Polski, 1918. október 7. (Hozzáférés: 2010. július 15.)
  2. 1918. november 11-től.
  3. 1918. november 14-től.
  4. a b Mołdawa T.: Ludzie władzy 1944-1991. Wyd. Naukowe PWN, Warszawa 1991, s. 89
  5. 1989. december 31-én életbe lépett a Lengyel Népköztársaság alkotmányát módosító törvény, mely új elnevezéseket vezetett be állami hivatalokra.
  6. 1990. szeptember 27-i, a Lengyel Köztársaság Alkotmányának változásáról szóló törvény: 2. 1. cikk. A Lengyel Köztársaságnak a Nemzetgyűlés által 1989. július 19-én megválasztott Elnökének hivatali ideje megrövidül, és lejár az általános választásokon megválasztott Elnök hivatalba lépésének pillanatában.
  7. Két cikluson keresztül viselte a hivatalt, 2000-ben ismételten elnökké választották, a választás első fordulójában.
  8. a b sejm.gov.pl: Komunikat Nr 152/VI kad. (HTML), 2010. április 10. (Hozzáférés: 2010. július 15.)
  9. a b Gazeta.pl: Marszałek Borusewicz głową państwa. Do osiemnastej? (HTML), 2010. július 10. (Hozzáférés: 2010. július 15.)

IrodalomSzerkesztés

  • Matz, Klaus-Jürgen: Lengyelország: A köztársaság és a népköztársaság vezetői, In: K.-J. Matz: Ki mikor uralkodott? kormányzott?, Springer Hungarica, Budapest, 302–303, 1994.

További információkSzerkesztés

A Wikimédia Commons tartalmaz Lengyelország államfőinek listája témájú médiaállományokat.

Kapcsolódó szócikkekSzerkesztés


Ez a szócikk részben vagy egészben a Prezydenci Polski című lengyel Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.