Mézes Miklós (politikus)
Debreczeni és rettegi Mézes Miklós[1] (Zsira, 1920. szeptember 22. – 2019. március 17.(k. n.)[2]) magyar gazdálkodó, a Demokrata Néppárt volt országgyűlési képviselője, a kanadai magyar közélet szervezője. Ő volt az utolsó demokrata néppárti képviselő.
| Mézes Miklós | |
| Született | 1920. szeptember 22. Zsira |
| Elhunyt | 2019. március 17. (k. n.) (98 évesen) |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása |
|
| Tisztsége | magyarországi parlamenti képviselő (1947–1949) |
| Politikai pályafutása | |
| Párt |
|
| Katonai pályafutása | |
| Ország | Magyar Királyság |
| Szolgálati ideje | 1942–1945 |
| Háborúi, csatái | második világháború |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Élete
szerkesztésIfjúkora és közszereplővé válása
szerkesztésA Mézes család sarjaként a gazdálkodó Mézes József és Maráz Terézia második gyermekeként született. Hárman voltak testvérek. Római katolikus vallásban nevelkedett. Édesapja szülőfalujának, Zsirának elismert polgára volt, községi bírónak, a helyi gazdakör valamint Független Kisgazdapárt elnökének is megválasztották. Mézes Miklós elemi iskolájába Zsirán járt, majd Szombathelyen tanult tovább, ahol mezőgazdasági szakiskolát végzett el. Tanulmányai végeztével a családi gazdaságban kezdett el dolgozni. Közösségi aktivitását és közéleti érdeklődését a neveltetéséből hozta magával, már tizenévesen kapcsolatba került a katolikus szociális mozgalmakkal. 1938-ban tagja lett a KALOT-nak, 1940-ben a Magyar Dolgozók Országos Hivatásszervezete agrárosztályának országos titkára lett. Ugyanebben az évben elvégezte az érdi KALOT népfőiskolát. Egyik kezdeményezője volt az egyházasfalui Széchenyi Népfőiskolának, amely bár megszakításokkal, de 1949-ig működött (ez volt az egyetlen KALOT intézmény, amely a szervezet 1946-os feloszlatása után is tovább működhetett). A Hangya Szövetkezetnek is tagja volt, és szervezte a zsirai szövetkezet munkáját. 1942 őszén behívták katonának, Kőszegen majd Körmenden szolgált. 1944 júniusában a szovjet frontra került. 1945. június 17-én távbeszélő szakaszparancsnok-helyettesként szerelt le.
Politikai pályája
szerkesztésHazatérése után folytatta a gazdálkodást és az aktív közéleti tevékenységet. Belépett a Független Kisgazdapártba, indult az 1945. november 4-i nemzetgyűlési választásokon a párt Győr-Moson és Sopron vármegyei listáján, de nem került be az Országgyűlésbe. Beválasztották viszont Sopron vármegye törvényhatósági bizottságába. 1947 februárjában Kovács Béla letartóztatása miatt kilépett a pártból, és a Demokrata Néppárthoz csatlakozott. Az 1947. augusztus 31-i országgyűlési választásokon már a DNP színeiben indult ugyanazon a megyei listán, és ekkor bekerült a parlamentbe. Mindszenty József esztergomi érsek 1948 karácsonyi börtönbezárásával ellehetetlenült a keresztény elveket valló politizálás lehetősége. 1949 elején a Demokrata Néppárt frakciója megszűnt, több DNP-s vezető és köztük Mézes Miklós is, Nyugatra emigrált.
Emigrációban
szerkesztés1949 februárjában először Ausztriába majd Svájcba utazott, végül 1951-ben Kanadába települt ki. Csak 1953-ban sikerült családját is kimenekítenie magához. Kezdetben vegyipari munkásként dolgozott majd nyomdát nyitva önálló vállalkozásba kezdett. 1959 és 1961 között ebben a nyomdában állították elő az Egységes Magyarság című folyóiratot. Az anyagi körülmények miatt váltani volt kénytelen és pénzügyi cégnél helyezkedett el. Később nyugdíjba vonulásáig önálló pénz- és adóügyi szakértőként dolgozott.
A közéleti felelősségérzete az emigrálás után is megmaradt. Számos emigráns magyar szervezetnek lett a tagja. 1949 és '51 között a Magyar Mezőgazdasági Érdekvédelmi Szövetség igazgatósági tagja és pénztárosa. 1959-ben, miután belépett a Magyar Nemzeti Bizottmányba, kinevezték annak kanadai tisztviselőjének. Lakóhelyén a helyi római katolikus egyházközség tagja, emellett külön magyar egyházközséget is szervezett. 1960 óta a Kanadai Magyarok Széchenyi Társaságának társelnöke, a Kanadai Magyarok Szövetségének igazgatósági tagja, és az ottani Rákóczi Szövetségben is szerepet vállalt. 1984-ben pedig belépett egy kanadai pártba, a Haladó Konzervatív Pártba(en).
A rendszerváltás után
szerkesztésA rendszerváltás idején ő is bekapcsolódott a Demokrata Néppárt újjászervezésébe, a Kereszténydemokrata Néppárt megalakításába. Az emigráns DNP képviselőkkel együtt többek között Kovács K. Zoltánnal, Varga Lászlóval és Eszterhás Györggyel együtt levelezésben álltak a párt hazai szervezőivel. Mézes Miklós a KDNP-t az 1990-es és 1994-es kampányban anyagilag is támogatta. 1997-ig a párt intézőbizottsági tagja. A KDNP Barankovics-emlékéremmel ismerte el munkásságát.
1991-ben jelent meg Budapesten fő műve, amelyben visszaemlékezéseit adta közre. (Mézes Miklós: A kalászba szökkenő vetés: Mézes Miklós visszaemlékezései. Budapest: Statiqum. 1991. ISBN 963-400-681-7 )
Jegyzetek
szerkesztésForrások
szerkesztés- Az Országgyűlés almanachja 1947-1949, 261-262. o. mpgy.ogyk.hu
- Mézes Miklós szócikk. Kereszténydemokrácia Tudásbázis, Barankovics István Alapítvány. www.barankovics.hu (Hozzáférés: 2015. január 27.) arch
