Mödling

város Ausztriában

Mödling osztrák város, Alsó-Ausztria Mödlingi járásának központja. 2022 januárjában 20 531 lakosa volt.

Mödling
Mödling címere
Mödling címere
Közigazgatás
Ország Ausztria
Tartomány Alsó-Ausztria
Járás Mödlingi járás
Polgármester Hans Stefan Hintner
Irányítószám 2340
Körzethívószám 02236
Forgalmi rendszám MD
Népesség
Teljes népesség20 555 fő (2018. jan. 1.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság246 m
Terület10,04 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 48° 05′ 08″, k. h. 16° 16′ 59″Koordináták: é. sz. 48° 05′ 08″, k. h. 16° 16′ 59″
Mödling weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Mödling témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Elhelyezkedése szerkesztés

 
Möding a Mödlingi járásban

Mödling a tartomány Industrieviertel régiójában fekszik, a Bécsi-medence és a Bécsi-erdő találkozásánál, a Mödlingbach folyó mentén, Bécstől 16 km-re délre. Területének 35,5%-a erdő, 8,1% áll mezőgazdasági művelés alatt.

A környező önkormányzatok: északra Maria Enzersdorf, keletre Wiener Neudorf, délkeletre Guntramsdorf, délnyugatra Gaaden, nyugatra Hinterbrühl.

Története szerkesztés

 
A Szt. Otmár-plébániatemplom
 
A régi városháza
 
A Huszártemplom
 
A mödlingi vár

A város területe az újkőkor óta lakott. A népvándorlás korából egy longobárd temetőt, valamint egy mintegy 500 sírt tartalmazó avar temetőt tártak fel a régészek. Miután a Frank Birodalom 803-ban meghódította a térséget, megépült egy Szt. Mártonnak szentelt templom (a mai Árvaházi templom helyén), ez volt az akkori település központja. Szintén a 9. században épült a mai Szt. Otmár-templom első, karoling kori elődje is. Mödling első említése egy 903-as, két püspök közötti birtokcserét szentesítő oklevélből származik. A települést a kalandozó magyarok 907-ben valószínűleg elpusztították és csak a 955-ös augsburgi csata után telepítették újra mai helyén. A régi központot jeltő Szt. Márton-templom 1475-ig plébániatemplomul szolgált, Bécs 1683-as ostromakor a törökök elpusztították és 1787-ben lebontották. Mödling önálló egyházközségét 1113-ban említik először. Birtokosa 1140-ben az a Hugo von Petronell volt, aki a közelben felépíttette Liechtenstein várát (nemzetségének későbbi névadóját). 1177-ben a Babenbergek szerezték meg, akik felépítették várát és a család egyik oldalága lakott benne, amíg 1236-os kihalásukkor a hercegre nem szállt a birtok. Néhány évvel később kihalt a hercegi család és az Ausztriáért folytatott harcban 1252-ben a magyarok feldúlták és kifosztották a települést. A Bécs mellett, előnyös helyen fekvő település gyorsan magához tért és 1343-ban II. Habsburg Albert herceg mezővárosi jogokat adományozott neki; fallal is körbevették, amely egészen a 19. századig állt. A 15. századra Mödling Alsó-Ausztria egyik legfontosabb borpiacává fejlődött és pallosjoggal is rendelkezett. 1458-ban III. Frigyes császártól címert kapott.

Bécs 1529-es ostroma során Mödling nagy része elpusztult. A reformáció után lakosságának többsége (1580-ban 90%-a) protestánssá vált, de az ellenreformáció erőfeszítéseinek köszönhetően a 17. század folyamán rekatolizáltak; ebben nagy szerepe volt az 1631-ben alapított kapucinus kolostornak, amelyet később II. József bezáratott. 1679-ben pestis pusztított a településen, majd Bécs 1683-as ostromakor lakosságának jelentős részét a törökök megölték vagy elhurcolták; stájer telepesekkel kellett újjáéleszteni Mödlinget. Az utolsó, 1713-as pestisjárványban 90-en vesztették életüket; emléküket egy pestisoszlop őrzi. A 18. század folyamán fokozatosan felhagytak a szőlőtermesztéssel és a mezőváros iparosodott; ennek első képviselője az 1773-ban alapított selyemüzem volt. A napóleoni háborúk során, 1805-ben és 1809-ben franciák szállták meg az akkor mintegy kétezres lakosságú városkát.

Az 1841-ben megépült Déli vasúttal Mödling igen korán becsatlakozhatott a vasúti hálózatba. 1845-től innen indították a Laxenburgi vasutat (amelyet a második világháború után megszüntettek). Az 1848-as forradalom idején munkásmegmozdulásokra került sor, de ezek nem kapcsolódtak a bécsi polgárforradalomhoz. 1850-ban Vincenz Prießnitz módszerét követő hidegvizes gyógyfürdő nyílt Mödlingben, amely idővel szanatóriummá növekedett. 1831-ben és 1866-ban a települést sem kerülte el az országos kolerajárvány. 1872-ben jelentős iparfejlesztésre került sor, megalapították a mödlingi mozdonygyárat, amely mellé munkáskolónia is épült. Három évvel később Mödling elnyerte a városi rangot és bevezették a gázvilágítást. Itt rendszeresítették az ország első villamosított vasútját és Mödlingben, 1886-ban indult el az első rendszeresen közlekedő villamosjárat is, amellyel Bécsbe lehetett bejutni. 1904-ben ide helyezték át a Császári és Királyi Katonai Műszaki Akadémiát.

A jelentős iparral rendelkező városban erős volt a munkásmozgalom és 1919-ben először választottak szocialista polgármestert. 1925-ben szélsőjobboldali aktivisták meggyilkolták a szociáldemokrata párt helyi vezetőjét, Leopold Müllert. Az 1934-es osztrák polgárháború során a szocialistákat ostrom alá vették a paramilitáris Heimwehr osztagai, majd a szövetségi hadsereg egységei is; a lövöldözésben két szocialista és egy járókelő vesztette életét. Az 1938-as Anschluss után számos mödlingit letartóztattak, meggyilkoltak vagy elűztek, köztük a 400 fős zsidó közösség 300 tagját. Ugyanezen év novemberében a kristályéjszaka során lerombolták a zsinagógát. A nemzetiszocialista kormányzat létrehozta Nagy-Bécset és környező településekhez hasonlóan Mödlinget is beolvasztották a főváros 24. kerületébe (1954-ben visszanyerte önállóságát). A második világháború alatt kényszermunkatáborokat állítottak fel a városban, ahol a foglyokat többek között a fémárugyárban dolgoztatták. A háború végén a szovjet hadsereg 1945. április 5-6-án foglalta el a várost. A visszavonuló nácik felgyújtották a pártházat. Mödling 1955-ig szovjet megszállás alatt maradt. A háború után a legtöbb helyi vasútvonalat megszüntették és buszjáratokkal pótolták azokat. 1976-ban – Ausztriában elsőként – lezárták a városközponton áthaladó főutat és a centrumot gyalogoszónának nyilvánították. 2000-től a városon átfolyó, szabályozott Mödlingbachot fokozatosan renaturizálták.

Lakosság szerkesztés

A mödlingi önkormányzat területén 2022 januárjában 20 531 fő élt. A lakosságszám 1991 óta 20 ezerben stabilizálódott. 2020-ban az ittlakók 82,4%-a volt osztrák állampolgár; a külföldiek közül 3,8% a régi (2004 előtti), 7,5% az új EU-tagállamokból érkezett. 3,7% az egykori Jugoszlávia (Szlovénia és Horvátország nélkül) vagy Törökország, 2,7% egyéb országok polgára volt. 2001-ben a lakosok 59,4%-a római katolikusnak, 8,4% evangélikusnak, 4,1% ortodoxnak, 3,1% mohamedánnak, 19% pedig felekezeten kívülinek vallotta magát. Ugyanekkor a legnagyobb nemzetiségi csoportokat a németek (84,8%) mellett a szerbek (3,4%), a horvátok (1,9%), a magyarok (1,2%) és a törökök (1,2%) alkották.

A népesség változása:

2016
20 739
2018
20 555

Látnivalók szerkesztés

 
Az ispotályos templom
 
A volt árvaház (ma főiskola)
 
Az evangélikus templom
  • a 15. századi gótikus Szt. Otmár-plébániatemplom
  • az ispotályos templom (vagy Szt. Egyed-templom)
  • az evangélikus templom
  • a régi városháza
  • a mödlingi vár romjai
  • az ún. Huszártemplom
  • a volt árvaház
  • a városi múzeum a Thonetschlössl kastélyában
  • a néprajzi múzeum
  • a közlekedési múzeum
  • a Beethowen-múzeum és a Schönberg-múzeum

Oktatás szerkesztés

Mödlingben 17 óvoda, négy általános és két középiskola, egy politechnikum, egy műszaki főiskola (a Császári és Királyi Katonai Műszaki Akadémia) utódja, egy kereskedelmi főiskola, egy gazdasági főiskola, egy divat- és ruhaipari főiskola és egy népfőiskola működik.

Híres mödlingiek szerkesztés

Magyar vonatkozások szerkesztés

  • Itt hunyt el 1910-ben Emmer Kornél jogi doktor, kúriai bíró.
  • Itt született 1825-ben Forgách Károly vadgazda és vadászati szakíró, főrendiházi tag
  • Itt született 1833-ban Henneberg Károly magyar származású császári és királyi altábornagy, a honvéd lovasság főfelügyelője, parancsnoka.
  • Itt tanult Bartha Károly (1884–1964) magyar katona, honvédelmi miniszter.
  • Itt tanult Keresztes-Fischer Lajos Mihály Ferenc (1884–1948) magyar katona.
  • Itt tanult Schindler Szilárd (1887–1943) vezérezredes, magyar katonatiszt, katonai attasé.
  • Itt tanult Ruszkiczay-Rüdiger Imre (1889–1957) magyar vezérezredes, honvédelmi miniszterhelyettes a második világháború idején.
  • Itt tanult Maier József (1889–1958) az Osztrák–Magyar Monarchia 7 légi győzelmet elérő ászpilótája volt az első világháborúban.
  • Itt tanult Feketehalmy-Czeydner Ferenc (1890–1946) magyar katonatiszt, vezérezredes, az újvidéki vérengzés szervezője, majd önkéntes az SS-ben SS-Obergruppenführer rendfokozatban és a Szálasi-kormány alatt a honvédelmi miniszterhelyettes.
  • Itt tanult Ujszászy István (1894–1948?) vezérőrnagy.
  • Itt tanult Hollósy-Kuthy László (1896–1979) magyar katonatiszt az első és a második világháború idején.
  • Itt tanult Gaál Jenő (1929–2020) verbita szerzetes, misszionárius, a Cursillo mozgalom magyarországi meghonosítója.
  • Itt tanult Zsoldos Imre (1931–2009) verbita szerzetes, egyetemi tanár, misszionárius, nyelvész, költő, műfordító.
  • Itt tanított Német László (1956) verbita szerzetes, a Nagybecskereki egyházmegye katolikus püspöke.
  • Itt dolgozott Gerevich Pál (1948) magyar vívó, vívóedző, kétszeres olimpiai bronzérmes, négyszeres világbajnok, 1977-ben egyéni világbajnok, többszörös magyar bajnok.

Testvértelepülések szerkesztés

Jegyzetek szerkesztés

Források szerkesztés

Fordítás szerkesztés

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Mödling című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.