Madeira növényzete

A telepesek a sziget nevét is adó (Madeira portugálul fát jelent) erdő nagyját kivágták, hogy az így nyert földterületet megműveljék. Elterjedt, több útikönyvben is szerepel az a legenda, hogy először felgyújtották az erdőt, ami a történet különböző változatai szerint 3–7 évig égett, és csak utána kezdték betelepíteni a szigetet. Az igazság ennél prózaibb: a fákat kivágták, majd nemesfák nagyobb részét az anyaországba szállították, kisebb részét (és a kevésbé értékes fajtákat) helyben használták fel. Az így nyert területekre haszonnövényeket ültettek: a cukornádat Tengerész Henrik parancsára Szicíliából, a szőlőt pedig Krétáról telepítették be. Később a cukornád mellett, majd a dél-amerikai konkurencia megerősödése után ahelyett a banán vált a sziget fő terményévé. A domináns növénykultúra többször cserélődött, és a hegyoldalakon most mindezek részben kivadult képviselőivel találkozhatunk.

Az ültetvények közötti részeken öt kontinens több száz növényfaja eresztett gyökeret. Ezek között voltak, amiket haszonnövénynek hoztak be, voltak, amik kertekből vadultak el, és voltak, amik csak úgy véletlenül települtek be.

Mindezek eredményeként Madeirán jelenleg mintegy 760 növényfaj honos, köztük az eukaliptusz, a leander, a hibiszkusz, valamint többféle aloe, orchidea, krizantém és magnólia, úgyhogy mindig virágzik valami.

Eredeti növényzetSzerkesztés

A természetes növénytakaró főleg az északi völgyekben maradt meg viszonylag épen. Babérlombú erdő most a sziget területének mintegy ötödét borítja; ezzel ez e makaronéziai babérlombú erdők legnagyobb és egyúttal legjobb állapotban megmaradt állománya. Az erdőséget jelenleg két tényező veszélyezteti:

  • a legeltető állattartással foglalkozó gazdák, akik rendszeresen felgyújtják;
  • a betelepített özönnövények, főleg:

amelyek a szigeten kedvező létfeltételekre találva folyamatosan növelik élőhelyüket.

A Madeira-szigetek – akárcsak az ugyancsak Makaronéziához tartozó Kanári- és Azori-szigetek – természetes növénytakarója a babérlombú erdő. A rendkívül tagolt domborzat, a több mint 1800 méteres magasságkülönbség eredményeként ennek a szigeten négy zónája alakult ki:

  • az alsó zónában (a déli parton 0–300 m, az északin mintegy 0–50 m között) az úgynevezett cserje formáció nőtt;
  • efölött (a déli partvidéken nagyjából 300–600 m között) az úgynevezett kanári babérlombú erdő maradványait találhatjuk;
  • 600 m-től mintegy 1200–1300 m-ig terjed a madeirai babérlombú erdők öve;
  • efölött gyér, magashegyi növényzetet (csarabos fenyért) találunk.

Az Európai Közösségben természetvédelmi szempontból jelentős növényfajok listáján[1] szereplő endemizmusok:

A cserje formációSzerkesztés

A cserje formáció (zambujal) eredetileg a déli part öbleinek partvidékén és a Szent Lőrinc-félszigeten nőtt; mára gyakorlatilag kipusztították. Domináns fafajtája, a sárkányvérfa (Dracena draco) már csak kertekben, gyűjteményekben látható.

A cserjeszint (bozót) jellemző fajai:

Kanári babérlombú erdőSzerkesztés

Eredeti elterjedési területe a tengerparttól mintegy 600 m-ig tartott. A sziget déli oldalán csak Prazeres környékén, néhány kisebb folton maradt meg; az északi oldalon több völgyben is.

A kanári babérlombú erdő (laurissilva do Barbusano) legjellemzőbb fafajai:

Madeirai babérlombú erdőSzerkesztés

Eredeti elterjedési területe a kanári babérlombú erdőé fölött kezdődött, és a déli oldalon mintegy 1500, az északin nagyjából 1300 m-ig tartott. Ez a határ az erdőirtások és -égetések eredményeként most több száz méterrel lejjebb van. Maradék élőhelye; mintegy 15 km²-en.

A madeirai babérlombú erdő (laurissilva do Til) legjellemzőbb fafajai:

ritkább a

Jellemző cserjefajok:

Az erdők nedves talaján, a gyepszintben sok a páfrány. Virágos növények:

A mohaszint és a zuzmószint is igen fejlett; számos páfrány-, zuzmó- és lombosmohafaj endemikus.

A babérlombú erdőket a harmadkorban Dél-Európát és Észak-Afrikát borító erdőségek reliktumainak tekintik. Ezekben az erdőkben a 2000-es évek fordulóján több új, bennszülött mohafajt fedeztek föl.

Csarabos fenyérSzerkesztés

Kb. 1200 m magasság fölött az uralkodó növény a

Ezek bokrai között nő:

Betelepített növényzetSzerkesztés

HaszonnövényekSzerkesztés

A művelt övezet a tengerszinttől nagyjából 1000 m-ig tart. Jelenleg a déli oldalon a 0–250 m intervallumban a banán, 250–600 m között a szőlő a fő haszonnövény, de ezek mellett számos más gyümölcsöt, sokféle zöldséget és többféle fát is termesztenek. A Nyugat-Európában is gyakorta termesztett gyümölcsök:

az öv felső sávjában jelennek meg.

A jellemző növénykultúrákat a természeti viszonyok mellett az egyes falvak kulturális hagyományai, illetve népi iparágai is erősen befolyásolják. Így például Curral das Freiras gesztenyéseiről híres, Camacha környékén gömb alakra nyírt, vesszők nevelésére tartott fűzfák ligetei nőnek stb.

A cukornád termesztésével jóformán felhagytak, maga a növény azonban kivadulva szerte a szigeten megtalálható a völgytalpak közelében.

Fontosabb, termesztett gyümölcsök a déli partvidéken:

Fontosabb, termesztett növények az északi partvidéken:

Kivadult kerti növényekSzerkesztés

Gyakoribb, látványos virágú fajok:

FákSzerkesztés

A betelepített, erdőalkotó fák közül a legfontosabbak:

JegyzetekSzerkesztés

  1. 13/2001. (V. 9.) KöM rendelet. [2015. április 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. június 5.)

ForrásokSzerkesztés