Főmenü megnyitása

Magyarberkesz, 1910-ig Sárosmagyarberkesz (románul Berchez) falu Romániában, Máramaros megyében.

Magyarberkesz (Berchez)
A falu látképe 1929-ben
A falu látképe 1929-ben
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióPartium
Fejlesztési régióÉszaknyugat-romániai fejlesztési régió
MegyeMáramaros
Rang falu
Községközpont Kővárremete
Irányítószám 437231
SIRUTA-kód 108516
Népesség
Népesség638 fő (2011. okt. 31.)[1] +/-
Magyar lakosság352[2]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság221 m
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Magyarberkesz (Románia)
Magyarberkesz
Magyarberkesz
Pozíció Románia térképén
é. sz. 47° 30′ 46″, k. h. 23° 30′ 31″Koordináták: é. sz. 47° 30′ 46″, k. h. 23° 30′ 31″
Magyarberkesz weboldala

Tartalomjegyzék

FekvéseSzerkesztés

Nagysomkút és Kővárremete között, Nagybányától dél–délnyugati irányban 20 kilométerre fekszik.

Nevének eredeteSzerkesztés

Első említése egy 1231-es oklevél 1397-ből való másolatában: Berkest. Az ómagyar Berkes személynévből keletkezhetett.[3] A magyar névelem a 16. században létrejött, román lakosságú Berkeszpatakától (Berkeszújfalu) való megkülönböztetésére szolgált. A Sáros- előtag elhagyásáról 1906-ban döntött az Országos Községi Törzskönyvbizottság,[4] de már 1882-ben is szerepelt az előtag nélküli névváltozat.

TörténeteSzerkesztés

A 15. században a bélteki uradalom falva Közép-Szolnok vármegyében. Az önálló Erdélyi Fejedelemség korában vásáros hely. A 17. század második felétől Kővár vidékéhez tartozott. 1639-ben 31 marhával szolgáló, 25 „gyalogszeres” (háziállat nélküli) és 29 nem szolgáló, összesen 85 jobbágy családfő lakta. Szántóföldje és kaszálója annyi volt, hogy a termés betakarításában, illetve a kaszálásban a szomszédos falvak lakói is részt vettek. Hét hold szőleje és a szomszéd falvakkal közösen tilalmas tölgyerdeje is volt. 1647-ben és még 1803-ban is évi négy országos vásárt tartott.[5] A Rákóczi-szabadságharc idején a Kővár vidéki kurucok egyik vezetője a helyi egytelkes nemes Mosa László, később a vidék vicekapitánya volt. a 17. század elejétől birtokos volt itt a Katona család; hosszú időn át ez a család adta Kővárvidéknek a főkapitányokat. A Katona család után a Péchyek szerezték meg. A 19. század folyamán sok és jó szilvája és kevés gesztenyéje termett, amelyet az árusok a nagybányai gesztenyével együtt Kolozsvárig elhordtak. 1848-ig jó bort adó szőlői is voltak, amelyet azonban a rákövetkező években kipusztultak. A hagyományos, állattartással kombinált kétnyomásos földművelés az 1860-as években szűnt meg. A vidéken a berkeszi református egyház volt az egyetlen, a helyi nagybirtokostól anyagilag független egyházközség. 1876-ban, Kővár vidéke fölszámolása után Szatmár vármegyéhez csatolták.

Petőfi Sándor 1846 őszén, Kővár várában tett látogatása után a faluban írta Véres napokról álmodom c. versét.

LakosságaSzerkesztés

Magyar nyelvsziget.
1850-ben 523 lakosából nemzetiség szerint 320 magyar, 118 román és 76 zsidó, felekezet szerint 316 református, 76 zsidó, 73 ortodox, 45 görögkatolikus és 12 római katolikus.
1900-ban 534 lakosából 319 magyar, 173 román és 42 német (jiddis) anyanyelvű, 291 református, 103 ortodox, 76 görögkatolikus, 40 zsidó és 23 római katolikus vallású volt. 45%-uk írt–olvasott, a nem magyar anyanyelvűek 36%-a beszélt magyarul.
2002-ben a 670 főből 424 magyar és 246 román nemzetiségű, felekezet szerint 369 református, 229 ortodox és 52 pünkösdista.

LátnivalókSzerkesztés

Híres emberekSzerkesztés

HivatkozásokSzerkesztés

  1. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
  2. [1]
  3. Kiss Lajos: Földrajzi nevek etimológiai szótára I–II. 4. bőv., jav. kiadás. Budapest: Akadémiai. 1988. I. 203., II. 66. o. ISBN 963-05-4567-5
  4. Mező András: Adatok a magyar hivatalos helységnévadáshoz. Nyíregyháza, 1999. 332. o.
  5. Makkai László: I. Rákóczi György birtokainak gazdasági iratai (1631–1648). Bp., 1954, 426–427. és 440. o. és Bánkiné Molnár Erzsébet: Nemesi közbirtokosságok a Kővár-vidékén. Kecskemét, 2007, 32–33. o.

ForrásokSzerkesztés

  • De Gerando Attila: Kővárvidék. Földrajzi Közlemények 1875, 381–386. o.
  • G S: A magyarberkesz református egyházközség rövid története. (Kézirat.)
  • Szentgyörgyi Mária: Kővár vidékének társadalma. Budapest, 1972

Külső hivatkozásokSzerkesztés