Főmenü megnyitása

Manuel Gomes da Costa

portugál tábornok, politikus

Manuel Gomes da Costa (Lisszabon, 1863. január 14.Lisszabon, 1929. december 17.) portugál katona, tábornok, politikus. Az első világháború idején az Európába küldött Portugál Expedíciós Hadtest 2. hadosztályának parancsnoka. Ő vezette a portugál egységeket az 1918 áprilisában megvívott lys-völgyi csatában, ahol a német 6. hadsereg története egyik legnagyobb vereségét mérte a portugál hadsereg erőire. A háborút követően aktív politikai szerepet vállalt, a súlyos politikai válságban őrlődő köztársaság elleni, Bragából kiinduló 1926. május 28-ai felkelés katonai vezetője, majd egy rövid ideig az ország teljhatalmú vezetője volt.

Manuel Gomes da Costa
Gomes da Costa (24-Jun-1926).png
Portugália 10. elnöke
Hivatali idő
1926. június 19. 1926. július 9.
Elnök José Mendes Cabeçadas
Előd José Mendes Cabeçadas
Utód António Óscar Carmona
Portugália 96. miniszterelnöke
Hivatali idő
1926. június 19. 1926. július 9.
Előd José Mendes Cabeçadas
Utód António Óscar Carmona
Katonai pályafutása
Csatái első világháború

Született 1863. január 14.
Lisszabon, Portugália
Elhunyt1929. december 17. (66 évesen)
Lisszabon, Portugália
Sírhely Lisszabon
Párt független politikus

Házastársa Henriqueta Júlia de Mira Godinho
Foglalkozás katonatiszt
Vallás római katolikus

Díjak Avis-rend nagykeresztje

Manuel Gomes da Costa aláírása
Manuel Gomes da Costa aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Manuel Gomes da Costa témájú médiaállományokat.

Tartalomjegyzék

ÉleteSzerkesztés

1863. január 14-én született az akkori Portugál Királyság fővárosában. Apja, Carlos Dias da Costa a hadsereg tisztje volt, anyja, Madalena de Oliveira paraszti családból származott. Apja többször látott el szolgálatot a portugál gyarmatbirodalom különböző területein, ezért Manuel gyermekkora egy részét Timor szigetén és Makaó területén töltötte. Fiatalon belépett a hadseregbe, katonai főiskolára járt és gyalogsági képzést kapott. 1884-ben diplomázott. 1885. decemberében előléptették zászlóssá. 1889. novemberétől hadnagy, 1898-ban kapitány lett. Katonai hadműveletekben vett részt Indiában, majd Portugál Nyugat-Afrikában (Mozambik) Mouzinho de Albuquerque vezetése alatt. Gyarmati szerepvállalását Portugál Kelet-Afrikában (Angola) és São Tomé és Príncipén folytatta. 1908. februárjától őrnagyi rangban szolgált. 1912-ben utazott vissza hazájába. Alezredessé léptették elő és az 1.-, valamint a 16. gyalogezred parancsnoka lett. Nemsokkal az első világháború kitörése előtt ezredesi rangot kapott.

Az ország első világháborúba való belépését követően a nyugati frontra küldött Portugál Expedíciós Hadtest (Corpo Expedicionário Português, röviden CEP) 2. hadosztályának parancsnoka lett, mellyel részt vett a Lys-folyó völgyében vívott 1918. áprilisi harcokban. A német 6. hadsereg egységei tüzérségi előkészítést követően április 9-én indítottak támadást a Lys-völgyének térségében állomásozó angol és portugál csapatok vonalai ellen. A német gyalogság a különleges rohamcsapatokkal (Stoßtruppen) kiegészülve gyorsan nyomult előre, a jobbszárnyon egy teljes német hadosztálynak sikerült áttörnie a vonalakat a portugál és az angol egységek között, és hátba támadta a portugál 5. dandár állásait. A balszárnyon is hasonlók dolgok játszódtak le, itt a 3. dandár által védett állásokat vették be a németek. Bár néhány helyen a portugálok elkeseredetten védekeztek, a portugál védelem teljesen széthullt, s a túlerő elől visszavonult. Ez volt a portugál haderő egyetlen jelentősebb ütközete a világháború folyamán, és a mai napig a történetírás az egyik legnagyobb portugál katonai vereségnek tartja ezt az 1578-as alcácer-quibiri csatát követően.[1][2]

A háborút követően politikailag aktívvá vált, támogatta Sidónio Pais rezsimjét. 1919. február 15-én az Avis-rend főtisztje lett, majd 1921-ben megkapta a rend nagykeresztjét. 1920-tól a 4. hadosztály parancsnoka volt Évorában, és ugyanebben az időben a portugál Reform Párt tagja lett. Különféle lapokban megjelent írásaiban élesen bírálta a tehetetlen, a gazdasági-és társadalmi feszültségekkel megbirkózni képtelen republikánus kormányzatot, főleg a hadügyminisztert, ezért húsz napi börtönbüntetésre is ítélték. Szabadulását követően a kormány megbízásából Kínába, majd Indiába kellett utaznia, ahol 1924-ig tartózkodott. Visszatérése után támogatóival 1926. május 28-án az ultrakatolikus Braga városából államcsínyt hajtott végre kormány ellen és csakhamar a lázadók oldalára állt az egész hadsereg. Bernardino Machado köztársasági elnök a felkelés kitörését követően lemondott, majd a Lisszabonba bevonuló Gomes da Costa feloszlatta a kormányt és véget vetett az első köztársaságnak, katonai diktatúrát és cenzúrát bevezetve.[3] 1926. június 19-étől húsz napon keresztül ő gyakorolta a hatalmat (az elnöki és miniszterelnöki posztok mellett egy rövid ideig betöltötte a hadügyi-, a belügyi-, a gyarmatügyi-és a mezőgazdasági tárcákat is). Július 9-én újabb puccs következett be és Gomes da Costa elnök lemondott. Utódja, Óscar Carmona elfogatta őt és az Azori-szigetekre száműzte, ugyanakkor távollétében marsalli rangot kapott.1926. októberében elhagyhatta a szigetet és a Madeirán fekvő Ponta Delgada falujába költözhetett. 1927. novemberében már nagybetegen visszatért Lisszabonba, ahol 1929. december 17-én halt meg.

KépgalériaSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

  1. Da Costa tábornok beszámolója a csatáról, amit egy portugál napilap jelentetett meg 1919-ben. (portugál nyelven). grande-guerre.org. [2014. május 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. július 28.)
  2. Batalha de La Lys: Operação Georgette (archivált) (portugál nyelven). areamilitar.net. (Hozzáférés: 2016. május 7.)
  3. Revolução de 28 de Maio (archiválva) (portugál nyelven). areamilitar.net. (Hozzáférés: 2016. október 20.)

ForrásokSzerkesztés

  • museu.presidencia.pt: Életrajza (portugál nyelven). (Hozzáférés: 2014. július 28.)
  • presidencia.pt: Életrajza (portugál nyelven). (Hozzáférés: 2014. július 28.)
  • vbruno.net: Presidente da Republica (portugál nyelven). (Hozzáférés: 2014. július 28.)
  • David Birmingham: Portugália története, Pannonica, 1998, ISBN 9638469838