Manuel Gomes da Costa

Manuel Gomes da Costa (Lisszabon, 1863. január 14. – Lisszabon, 1929. december 17.) portugál katona, tábornok, politikus. Az első világháború idején az Európába küldött Portugál Expedíciós Hadtest 2. hadosztályának parancsnoka. Ő vezette a portugál egységeket az 1918 áprilisában megvívott lys-völgyi csatában, ahol a német 6. hadsereg története egyik legnagyobb vereségét mérte a portugál hadsereg erőire. A háborút követően aktív politikai szerepet vállalt, a súlyos politikai válságban őrlődő köztársaság elleni, Bragából kiinduló 1926. május 28-ai felkelés katonai vezetője, majd egy rövid ideig az ország teljhatalmú vezetője volt.

Manuel Gomes da Costa
Portugália 10. elnöke
Hivatali idő 1926. június 19. – 1926. július 9.
Elnök	José Mendes Cabeçadas
Előd	José Mendes Cabeçadas
Utód	António Óscar Carmona
Portugália 96. miniszterelnöke
Hivatali idő 1926. június 19. – 1926. július 9.
Előd	José Mendes Cabeçadas
Utód	António Óscar Carmona
Katonai pályafutása
Csatái	első világháború
Született	1863. január 14. Lisszabon, Portugália
Elhunyt	1929. december 17. (66 évesen) Lisszabon, Portugália
Sírhely	Lisszabon
Párt	független politikus
Házastársa	Henriqueta Júlia de Mira Godinho
Foglalkozás	katonatiszt
Iskolái	Colégio Militar
Vallás	római katolikus
Díjak	Avis-rend nagykeresztje
Manuel Gomes da Costa aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Manuel Gomes da Costa témájú médiaállományokat.

Élete

1863. január 14-én született az akkori Portugál Királyság fővárosában. Apja, Carlos Dias da Costa a hadsereg tisztje volt, anyja, Madalena de Oliveira paraszti családból származott. Apja többször látott el szolgálatot a portugál gyarmatbirodalom különböző területein, ezért Manuel gyermekkora egy részét Timor szigetén és Makaó területén töltötte. Fiatalon belépett a hadseregbe, katonai főiskolára járt és gyalogsági képzést kapott. 1884-ben diplomázott. 1885 decemberében előléptették zászlóssá. 1889. novemberétől hadnagy, 1898-ban kapitány lett. Katonai hadműveletekben vett részt Indiában, majd Portugál Nyugat-Afrikában (Mozambik) Mouzinho de Albuquerque vezetése alatt. Gyarmati szerepvállalását Portugál Kelet-Afrikában (Angola) és São Tomé és Príncipén folytatta. 1908. februárjától őrnagyi rangban szolgált. 1912-ben utazott vissza hazájába. Alezredessé léptették elő és az 1., valamint a 16. gyalogezred parancsnoka lett. Nem sokkal az első világháború kitörése előtt ezredesi rangot kapott.

Az ország első világháborúba való belépését követően a nyugati frontra küldött Portugál Expedíciós Hadtest (Corpo Expedicionário Português, röviden CEP) 2. hadosztályának parancsnoka lett, mellyel részt vett a Lys-folyó völgyében vívott 1918. áprilisi harcokban. A német 6. hadsereg egységei tüzérségi előkészítést követően április 9-én indítottak támadást a Lys-völgyének térségében állomásozó angol és portugál csapatok vonalai ellen. A német gyalogság a különleges rohamcsapatokkal (Stoßtruppen) kiegészülve gyorsan nyomult előre, a jobbszárnyon egy teljes német hadosztálynak sikerült áttörnie a vonalakat a portugál és az angol egységek között, és hátba támadta a portugál 5. dandár állásait. A balszárnyon is hasonlók dolgok játszódtak le, itt a 3. dandár által védett állásokat vették be a németek. Bár néhány helyen a portugálok elkeseredetten védekeztek, a portugál védelem teljesen széthullt, s a túlerő elől visszavonult. Ez volt a portugál haderő egyetlen jelentősebb ütközete a világháború folyamán, és a mai napig a történetírás az egyik legnagyobb portugál katonai vereségnek tartja ezt az 1578-as alcácer-quibiri csatát követően.

A háborút követően politikailag aktívvá vált, támogatta Sidónio Pais rezsimjét. 1919. február 15-én az Avis-rend főtisztje lett, majd 1921-ben megkapta a rend nagykeresztjét. 1920-tól a 4. hadosztály parancsnoka volt Évorában, és ugyanebben az időben a portugál Reform Párt tagja lett. Különféle lapokban megjelent írásaiban élesen bírálta a tehetetlen, a gazdasági-és társadalmi feszültségekkel megbirkózni képtelen republikánus kormányzatot, főleg a hadügyminisztert, ezért húsz napi börtönbüntetésre is ítélték. Szabadulását követően a kormány megbízásából Kínába, majd Indiába kellett utaznia, ahol 1924-ig tartózkodott. Visszatérése után támogatóival 1926. május 28-án az ultrakatolikus Braga városából államcsínyt hajtott végre kormány ellen és csakhamar a lázadók oldalára állt az egész hadsereg. Bernardino Machado köztársasági elnök a felkelés kitörését követően lemondott, majd a Lisszabonba bevonuló Gomes da Costa feloszlatta a kormányt és véget vetett az első köztársaságnak, katonai diktatúrát és cenzúrát bevezetve. 1926. június 19-étől húsz napon keresztül ő gyakorolta a hatalmat (az elnöki és miniszterelnöki posztok mellett egy rövid ideig betöltötte a hadügyi-, a belügyi-, a gyarmatügyi-és a mezőgazdasági tárcákat is). Július 9-én újabb puccs következett be és Gomes da Costa elnök lemondott. Utódja, Óscar Carmona elfogatta őt és az Azori-szigetekre száműzte, ugyanakkor távollétében marsalli rangot kapott.1926 októberében elhagyhatta a szigetet és a Madeirán fekvő Ponta Delgada falujába költözhetett. 1927 novemberében már nagybetegen visszatért Lisszabonba, ahol 1929. december 17-én halt meg.

Képgaléria

• 
  Gomes da Costa a támogatóival 1926-ban bevonult Lisszabonba
• 
  A tábornok szobra
• 
  (jobbról balra) Gomes da Costa Sir Richard Haking tábornokkal és a CEP parancsnokával, Tamagnini de Abreu-val

Források

• museu.presidencia.pt: Életrajza (portugál nyelven). [2014. augusztus 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. július 28.)
• presidencia.pt: Életrajza (portugál nyelven). (Hozzáférés: 2014. július 28.)
• vbruno.net: Presidente da Republica (portugál nyelven). (Hozzáférés: 2014. július 28.)
• David Birmingham: Portugália története, Pannonica, 1998, ISBN 9638469838