Főmenü megnyitása

Marco Casagrande

olasz szobrász, 1804-80

Marco Casagrande (Campea, 1804. szeptember 18.Cison di Valmarino, 1880. február 5.)[1] olasz szobrász.

Marco Casagrande
Marco Casagrande.jpg
Született 1804. szeptember 18.
Campea
Elhunyt 1880. február 5. (75 évesen)
Cison di Valmarino
Állampolgársága olasz (1861. március 17. – 1880. február 5.)
Nemzetisége olasz
Foglalkozása szobrász
Egri székesegyház

Pyrker János László egri érsek hívására érkezett Magyarországra. Ő készítette az egri székesegyház szobrait, többek között a feljáró melletti monumentális szobrokat – elöl a két magyar szent király, István és László, hátul a két főapostol, Péter és Pál látható –, valamint templombelső 28 falmezején a Krisztus életéből vett jeleneteket.

A lépcsőzet két oldalán 2-2 talapzatra állított 4 méteres kőszobra áll az alábbi elrendezésben. Az első szobor bal oldalon Szent István királyt, jobb oldalon Szent László királyt ábrázolja, míg mögöttük balra Szent Péter, jobbra Szent Pál áll. E szoborcsoport folytatására a főhomlokzaton figyelhetünk fel. Az épület két sarkán az isteni Igazság és az isteni Szeretet kerubjai állnak. Ezek, valamint a portikusz fölött álló Hit, Remény, Szeretet szobrok szintén Casagrande alkotásai. Szintén tőle vannak azok a főhomlokzatot díszítő, falba süllyesztett, téglalap alakú domborművek, amelyek témája: Jézus keresztről való levétele, Jézus kiűzi a templomból a kufárokat, A tizenkét éves Jézus az írástudók körében.

A fáji Fáy-kastélyban a díszterem falain 1845-ben készült fehér márvány domborművei láthatók: „Szatír ünnep” vagy „Pán a nimfákkal”, „A római Lukrétia története” és az „Auróra”, a klasszicista szob­rá­szat jellegzetes és magas színvonalú emlékei. Valószínűleg az udvari bejárat fölötti címertartó harsonás angyalok is Casagrande művei.

Az művész 1837-ben Pesten telepedett le, 1841 után az esztergomi bazilika szobordíszein dolgozott. Kopácsy József hercegprímás bízta meg az épülő székesegyház szobrainak faragásával. Hosszú itt tartózkodása alatt aktívan bekapcsolódott a hazai művészeti közéletbe: nemcsak a Mátyás-emlékmű pályázatán vett részt, hanem 1848-ban a márciusi forradalom emlékére "Szabadságoszlop"-tervet is készített. Az 1848/49-es szabadságharc leverése után nem kapott Magyarországon munkát, ezért hazatért Velencébe, csak 1856-ban jött vissza Egerbe, hogy befejezze néhány szobrát.

Nagy érdeme, hogy szobrászműhelyt szervezett, magyar segédekkel dolgozott, és ezzel kétségtelenül hozzájárult egy szélesebb körű szobrásziskola kialakulásához.

Személyében a monumentális szobrászat és a kisplasztika olyan mestere áll előttünk, akinek képessége, tanultsága termékenyítően hatott anélkül, hogy műveinek bármilyen nemzeti jellege, a hazai hagyományokhoz kapcsolódó szála lett volna.

JegyzetekSzerkesztés

  1. Művészeti lexikon. 1935. i.m. születési és halálának helye eltér, szül hely: Campea, halálozási hely: Velence

ForrásokSzerkesztés

  • Művészeti lexikon. Szerk. Éber László. 1. köt. Budapest : Győző Andor, 1935. Casagrande l. 181. o.

További információkSzerkesztés