Mikszáth Kálmán (politikus)
Kiscsoltói Mikszáth Kálmán László dr. (Budapest, 1885. április 28. – Budapest, Ferencváros, 1950. december 20.)[2] jogász, politikus, Miskolc főispánja.
| Mikszáth Kálmán | |
 | |
| A Mikszáth-fiúk: Albert (balra) és bátyja, Kálmán László az 1890-es évek elején | |
| Született | 1885. április 28. Budapest[1] |
| Elhunyt | 1950. december 20. (65 évesen) Budapest[1] |
| Állampolgársága | magyar |
| Szülei | Mauks Ilona Mikszáth Kálmán |
| Foglalkozása |
|
| Tisztsége | Miskolc főispánja (1926. június 5. – 1932. október 29.) |
| Halál oka |
|
 A Wikimédia Commons tartalmaz Mikszáth Kálmán témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
.jpg)
Élete szerkesztés
Budapesten született Mikszáth Kálmán író és Mauks Ilona második gyermekeként. Öccse Mikszáth Albert író, újságíró.
Alap- és középfokú iskoláit a fővárosban végezte el. A Pázmány Péter Tudományegyetemen jogi tanulmányokat folytatott, itt szerezte meg jogtudományi doktorátusát – kitüntetéssel. Ezután Párizsban, a Sorbonne-on tanult, Károlyi Mihállyal, a későbbi miniszterelnökkel együtt. London következett, itt jogi-közigazgatási tapasztalatokat szerzett.
Hazatérése után bekapcsolódott a hazai közéletbe, ismertté vált publicistaként is. 1911-ben ügyvédi vizsgát tett, és Budapesten ügyvédi irodát nyitott, ám hamarosan visszatért Horpácsra, a család birtokára. Tisza István Nemzeti Munkapártja szimpatizánsaként figyelemre méltó közjogi-politikai tanulmányokat írt (A vármegye reformjáról, 1913; Az általános szavazati jog, 1917). Az első világháború alatt az Országos Hadsegélyező Bizottság munkatársa volt. A háború után Bethlen István szűkebb köréhez tartozva elindult az 1922-es nemzetgyűlési választásokon, de sikertelenül szerepelt. Visszavonult Horpácsra, gazdálkodott és tanulmányokat írt (A kötelesség állama felé, 1926), egyéb írásai fővárosi lapokban jelentek meg.
Sztranyavszky Sándor államtitkár ösztönzésére rövidesen újra bekapcsolódott a politikai életbe, és Miskolc főispánja lett. Tisztségét 1926 júliusa és 1932 októbere között töltötte be. Működése Hodobay Sándor polgármestersége idejére esett, de ugyanekkor volt megyei főispán a Gömbös-párti Borbély Maczky Emil, aki a fajvédők képviselőjeként volt ismert. Kapcsolatukra az állandó konfliktusok voltak a jellemzők. Pedig beiktatási beszédében Mikszáth a politikasemleges működést helyezte előtérbe:
- „A főispánnak nincs programja, nem arra való, hogy politikailag enunciáljon. A miniszternek van programja, a főispánnak kötelességei vannak. […] őrködni [fogok] a fölött, hogy a gondjaimra bízott közérdekből egy jottányit sem hagyjak elsikkadni sem a politika, sem a helyi torzsalkodások piszkos karmai között. […] nem politizálni jöttem, hanem dolgozni”.
Mikszáth főispán miskolci évei aktívak voltak, tevékeny vezetőként ismerték meg. Működése egybeesett a bethleni konszolidáció időszakával, amikor a városban az amerikai újjáépítési célú Speyer-kölcsön segítségével számos fontos beruházás valósult meg (például a Zenepalota, a Vásárcsarnok, a Lillafüredi Palotaszálló, a Soltész Nagy Kálmán utca városi bérházai stb.). 1932-ben saját kérésére visszavonult a főispánságtól, és érdemei elismeréseként megkapta a másodosztályú érdemkeresztet a csillagokkal kitüntetést. Thurzó Nagy László Miskolci lexikon című könyvében írta, hogy a város közönsége és a politikai pártok eleinte némi idegenkedéssel fogadták a Nógrádból érkező főispánt.
- Az ellenzéki pártok „különös ellenszenvvel viseltettek a kissé palócosan beszélő új főispánnal szemben, mert Bethlen Istvánt vallotta vezérlő csillagának. [… Ez] később lecsillapult, sőt bizonyos rokonszenv nyilvánult meg mellette, amikor a város lakossága látta és tapasztalta, hogy a főispán nem sajnálja a fáradságot, ha a város érdekeiről van szó, s hogy következetesen és energikusan munkálkodik Miskolc érdekében. […] Mikszáth Kálmán egyik érdeme, hogy papírra vetette, bevitte a köztudatba és a minisztériumok előtt is dokumentálta Nagy-Miskolc gondolatát és sürgette a gondolat megvalósítását. Főispáni működését korrektség, a törvények tisztelete és nem pártos alkalmazása jellemezte” – írta.
Felesége, Földes Lívia Bernardine Klementina (1886–1970),[3] akitől született egy Antal nevű gyermeke, aki a második világháború után Párizsba emigrált. Dr. Mikszáth Kálmán Miskolc után véglegesen visszavonult a politikától. 1950. december 20-án délelőtt háromnegyed kilenckor, hatvanöt éves korában hunyt el agylágyulás, függőér-meszesedés következtében.
Főbb művei szerkesztés
- A vármegye reformjáról, Budapest, 1913
- Az általános szavazati jog, Budapest, 1917
- A kötelesség állama felé, Budapest, 1926
Jegyzetek szerkesztés
Források szerkesztés
- Dr. Mikszáth Kálmán (1885-1950). In Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 4. Miskolc: Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltár, Belvárosi Kulturális Menedzseriroda. 1997. 67–72. o. ISSN 1416-0617
- Mikszáth főispán. In Kárpáti Béla: Miskolci várostörténeti kalendárium 1300–1960. Miskolc: Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltár. 2002. 175–176. o. = Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei levéltári füzetek, 39. ISSN 1236-7009
- Dobrossy István – Eszenyi Miklós – Zahuczky László: Miskolci életrajzi lexikon. Miskolc: Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltár, Miskolc megyei jogú város. 2008. 169. o. ISBN 9630647354
- Adatai a Petőfi Irodalmi Múzeum katalógusában
