Főmenü megnyitása

A Néti-lyuk az Aggteleki Nemzeti Parkban lévő barlang, amely jelenleg fel van töltődve és nem járható. Az Aggteleki-karszt és a Szlovák-karszt többi barlangjával együtt 1995 óta a Világörökség része.

Néti-lyuk
A barlang beomlott bejárata
A barlang beomlott bejárata
Hossz30 m
Mélység30 m
Magasság0 m
Függőleges kiterjedés30 m
Tengerszint feletti magasság330 m
Ország Magyarország
Település Aggtelek
Földrajzi táj Aggteleki-karszt
Típus időszakosan aktív forrásbarlang
Barlangkataszteri szám 5440-44
Elhelyezkedése
Néti-lyuk (Magyarország)
Néti-lyuk
Néti-lyuk
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 48° 29′ 26″, k. h. 20° 30′ 21″Koordináták: é. sz. 48° 29′ 26″, k. h. 20° 30′ 21″
A Wikimédia Commons tartalmaz Néti-lyuk témájú médiaállományokat.

Tartalomjegyzék

LeírásSzerkesztés

Jósvafőtől nyugatra, Aggteleknek a központjától északra, a Kecső-völgyben, a Kecső-pataktól körülbelül 15 méterrel magasabban, erdőben, a XII.10-es és a XII.11-es számú határkövek közötti résztől nem messze, az országhatártól 30 méterre nyílt. A turistatérképek zsombolyjellel jelölik a helyét és a nevét feltüntetik. Középső triász, rózsaszín-vörös, steinalmi mészkőben alakult ki. Nagyon omlásveszélyes volt ez az időszakosan aktív forrásbarlang. Jelenleg nem látogatható, mert beomlott.

A Néti-lyuk név 1978-ban jelent meg az irodalmában. Előfordul az irodalmában Kecsővölgyi I. sz. munkahely (Jakucs 1953), Kecsővölgyi I.sz. munkahely (Bertalan 1976), Nétilyuk (Jakucs 1953) és Tucsi-barlang (Vid 1978) néven is. A helybeliek nevezték el a megtalálóról Tucsi-barlangnak.

KutatástörténetSzerkesztés

Az 1953-ban kiadott, „A Békebarlang felfedezése” című könyvben le van írva a barlang feltárása. Az ismertetés szerint a Kecső-völgynek a felső végén, a határtól 20 méterre, az északi hegyoldalon lett járhatóvá téve egy időszakos forrás, amelyben 30 méter mélyre tudtak Jakucs Lászlóék leereszkedni. A függőleges és szűk akna a mélyponti részen egy vízszintes, kitöltött járatban folytatódik. A kitöltést egy belső járatból sodorta a kifelé áramló víz a végpontra és a törmelékdugó eltávolításával további járatokat lehetne feltárni, de mivel szűk a munkahely és nehéz benne a munkavégzés, ezért Szlovákiából könnyebbnek tűnik az ismeretlen járatokba bejutni. Az 1957-ben megjelent, „Aggtelek és vidéke útikalauz” című könyvben az olvasható, hogy ott található, ahol a Kecső-völgy és az országhatár találkozik, valamint 1952-ben 30 méter mélységig lett bejárva és egy időszakos forráskürtőnek a barlangja. Az 1961-ben kiadott, „Aggtelek és környéke” című könyv szerint a Kecső-völgy nyugati végén van és egy 30 méter mély, időszakos forráskráter, amelyben Jakucs László és a társai jártak először.

Bertalan Károlynak az 1976-ban befejezett kéziratában, a 11. számú cédulán többek között az olvasható, hogy a patak bal partján nyílik, a bejárata egy törmelékben lévő kutatóakna, a barlang 30 méter mély, függőleges kürtő és Bertalan Károly hivatkozik három publikációra, amelyek említik a barlangot. 1978-ban a Baradla Barlangkutató Csoport négy tagja, Borka Zsolt, Borszéki Ferenc, Majoros László és Szilágyi Ferenc mérte fel, valamint a felmérés alapján Szilágyi Ferenc szerkesztett és rajzolt egy hosszmetszet barlangtérképet. A barlangtérkép 16 méter mélységig ábrázolja. Az 1978. évi munkájukról szóló jelentés szerint Majoros László, egy aggteleki lakos mutatta meg a csoport tagjainak a barlangot egy terepbejáráskor és a felmérésekor a levegő szén-dioxid mennyiségének a növekedését tapasztalták, amely miatt nem mérték fel teljesen. Néha a bejáratán sok víz szokott kifolyni a helybeliek szerint és ennek a nyomait a csoport tagjai is észrevették és tervezték, hogy a további kutatást a megfelelő technikai eszközök beszerzése után folytatják. A felső részen omlásból származó törmelék, az alsó részen agyaglerakódás volt. A jelentésükben le van írva a barlang és a kutatása, valamint a kéziratban megtalálható a barlangtérkép. 1979-ben a csoporttagok többször jártak benne. A csoportjelentés alapján Majoros István, egy aggteleki lakos mutatta meg nekik a barlangot. A megfigyeléseik szerint a nagyon szűk zsomboly levegője gyorsan elhasználódik és ezért csak körülbelül 20 méter mélységig tudták bejárni. Egyszer megpróbálták a kazincbarcikai bányamentők segítségével a levegő utánpótlását megoldani, de egy váratlan eső miatt megtelt vízzel a barlang. A csoport 1979. évi jelentésébe bekerült egy ismertetés a zsomboly kutatásáról és egy szürkeárnyalatos fénykép a bejáratáról.

Az 1981. évi MKBT Beszámolóban napvilágot látott egy helyszínrajz, amelyen fel vannak tüntetve a Papp Ferenc Barlangkutató Csoport kutatási területének az északnyugati részén található barlangok és a rajzon feltüntetett barlangok között látható a Néti-lyuk neve. Az 1984-ben megjelent, „Magyarország barlangjai” című könyvnek az országos barlanglistájában szerepel a neve és egy térképen van a helye feltüntetve. A Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat 1988. évi központi kutatótáborának a tábori tájékoztatójában, kis változtatásokkal meg lett ismételve a Jakucs László által írt, 1953-ban kiadott leírás. Az 1990. évi Karszt és Barlangban publikált tanulmány szerint, amelyet Sásdi László írt, a felső pleisztocénben kezdtek el fakadni a Kecső-völgyben új karsztforrások, a Néti-lyuk és az Imádságos-kút ősi szájai. 1995 óta az Aggteleki-karszt és a Szlovák-karszt többi barlangjával együtt a Világörökség része.

IrodalomSzerkesztés

További irodalomSzerkesztés

  • Láng Sándor: Geomorfológiai tanulmányok az aggteleki karsztvidéken. Földrajzi Értesítő, 1955. (4. évf.) 1. füz. 1–17. old.
  • –: Jelentés az MKBT 1988. évi központi kutatótáboráról.
  • –: Tábori tájékoztató. 1988. 48. old.

További információkSzerkesztés