Nílusi sügér

halfaj

A nílusi sügér (Lates niloticus) az édesvízi halak Perciformes rendjének Latidae családjába tartozó faj. Széles körben elterjedt Afrika tropikus zónájában, a Kongó, a Nílus, a Szenegál, a Niger, a Csád-tó, a Volta, a Turkana-tó és más élővizek is az életterét alkotják. A Viktória-tóban inváziós faj, az 1950-es években történt telepítése óta körülbelül 350 őshonos fajt pusztított ki. Sok más helyen telepítették be, általában hátrányos következményekkel járt a terjedése. Ausztráliában tilos nílusi sügért tartani, mert kiszorítja a rokon fajt, a barramundit (Lates calcarifer). Sós vizekben is előfordulhat.

Infobox info icon.svg
Nílusi sügér
Evolúciós időszak: oligocénholocén
[1]
A nílusi sügér feje
A nílusi sügér feje
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata)
Főosztály: Csontos halak (Osteichthyes)
Osztály: Sugarasúszójú halak (Actinopterygii)
Alosztály: Újúszójúak (Neopterygii)
Alosztályág: Valódi csontoshalak (Teleostei)
Öregrend: Tüskésúszójúak (Acanthopterygii)
Csoport: Percomorpha
Rend: Sügéralakúak (Perciformes)
Alrend: Sügéralkatúak (Percoidei)
Család: Latidae
Nem: Nílusi sügérek (Lates)
G. Cuvier, 1828
Faj: L. niloticus
Tudományos név
Lates niloticus
Linnaeus, 1758
Szinonimák
  • Perca latus I. Geoffroy Saint-Hilaire, 1827
  • L. niloticus macrolepidota Pellegrin, 1922
  • L. albertianus Worthington, 1932
  • L. niloticus rudolfianus Worthington, 1932
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Nílusi sügér témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Nílusi sügér témájú médiaállományokat és Nílusi sügér témájú kategóriát.

A nílusi sügér méretei. A példány 140 kg tömegű és 180 cm hosszú.

JellemzőiSzerkesztés

Nagy méretű, sügérszerű ragadozó. Nem agresszív, ami nem fér bele a szájába, azt nem támadja meg. Általában a helyi tápláléklánc csúcsán áll, ahol nem élnek krokodilok, halakat fogyaszt, beleértve a saját fajtársait is, de emellett rákokat, rovarokat is esznek, a fiatalok zooplanktont szűrögetnek.

Hátúszója mélyen bemetszett, két külön uszonyként jelenik meg, az első része teljesen tüskés. A tüskéket a harmadik háti gerinccsigolya nyúlványai alkotják. Oldalvonala folyamatos. Általában kékes árnyalatú ezüst színű, szeme sárga, amit egy fekete külső gyűrű vesz körül, uszonyai vöröses-barnák. Az egyik legnagyobb édesvízi hal, maximális hossza közel két méter, elérheti a 200 kg-os tömeget is. Hivatalos rekordmérete 176 kg, egy viktória-tavi példányról 251 cm testhosszt és 232 kg tömeget állítanak. A nagyfokú horgászás miatt a legtöbb példány nem éri el a maximális méreteket. Ivarérettségét 53–85 cm hossz között éri el. A felnőtt nílusi sügér a vizek minden szintjén megtalálható 60 méteres mélységig, a fiatal példányok csak sekély vizekben élnek. Szaporodási időszaka rendkívül hosszú, februártól novemberig tart, sőt néha egész évben és a nőstény ez idő alatt 16 millió ikrát is lerakhat. Nemi kétalakúság nincs.

A 22–28 °C közötti hőmérsékletű vizeket kedveli, 7–8,5 pH-érték mellett.

Viszonya az emberhezSzerkesztés

Kedvelt horgásztrófea, ezért a Nasszer-tóba is telepítették. Az ókortól fontos táplálékforrás is, azonban húsa sokszor szalmonellás és parazitákkal fertőzött a bőre. Az ókori Görögországban és Egyiptomban egy-egy várost neveztek el róla (Latopolisz), jelezve rendkívüli fontosságát. Már az i. e. 4. évezred közepe táján megjelenik az ábrázolása a núbiai A csoport figurális művészetében.

JegyzetekSzerkesztés

  1. Murray, A.M., Attia, Y.S. A new species of Lates (Teleostei: Perciformes) from the Lower Oligocene of Egypt , Journal of Vertebrate Paleontology, 2004, 24(2):299–308

ForrásokSzerkesztés