Nagylak (Románia)

város Romániában, Arad megyében
(Nădlac szócikkből átirányítva)

Nagylak (románul Nădlac, szlovákul Nadlak) kisváros Romániában, Arad megyében.

Nagylak (Nădlac)
Evangélikus templom
Evangélikus templom
Nagylak címere
Nagylak címere
Közigazgatás
Ország Románia
Fejlesztési régióNyugat-romániai fejlesztési régió
MegyeArad
Rangváros
KözségközpontNădlac
PolgármesterVasile Ciceac
Irányítószám315500
SIRUTA-kód9627
Népesség
Népesség6713 fő (2021. dec. 1.)[1]
Magyar lakosság117 (2%, 2021)[2]
Népsűrűség50,42 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság100 m
Terület133,15 km²
IdőzónaEET, UTC+2
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 46° 10′, k. h. 20° 45′Koordináták: é. sz. 46° 10′, k. h. 20° 45′
Nagylak weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Nagylak témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
 
Víztározó a város mellett
 
Az Elméleti Líceum épülete

Aradtól 40 km-re nyugatra, a Maros jobb partján, a magyar határon fekvő település, határátkelőhely.

Története

szerkesztés

A település alapítója a Monoszló nembeli Gergely a 13. század közepén. A várat a tatárok 1241-ben 7 napi ostrommal vették be, védőit legyilkolták. 1334-ben már egyházas hely volt, majd uradalmi központ lett. 1464-ben szerb telepesek érkeztek ide. A 15. század végén a Jaksics család kastély épített itt, melyet később palánkkal és vizesárokkal erősítettek meg. 1514. május 27-én Dózsa György serege váratlanul rajtaütött az apátfalvi győzelmet ünneplő nemeseken és a kastélyt felgyújtotta, másnap itt húzatta karóba Csáky Miklós csanádi püspököt, a nemesi sereg vezérét. 1518-ban a birtokos Jaksicsok téglából építették fel a várat. 1550-ben Kászim budai pasa foglalta el, de Losonczy István még az évben visszafoglalta és felgyújtotta. 1552-ben Izabella királyné serege foglalta el, majd a török és novemberben ismét magyar kézre került. 1553 júniusában ismét a töröké lett, de 1594-ben Báthory Zsigmond serege visszafoglalta. 1598-ban ismét a török foglalta el és 1616 körül lerombolta. 1699-ben a karlócai béke szabadította fel a török uralom alól. A várnak kevés alapfalmaradványa maradt, a többit a Maros elmosta. 1774-ben még a régi templom és a vár falai is jól látszottak.

1739-ben a szerbek kivándoroltak, helyükre szlovák telepesek érkeztek. A trianoni békeszerződésig Csanád vármegye Nagylaki járásához tartozott. A települést a trianoni béke kettévágta, keleti része Romániához került 1920-ban.

1910-ben 14 043 lakosából 7651 szlovák (54,48%), 4330 román (30,83%), 1439 magyar (10,24%), 251 szerb (1,78%), 150 német (1,06%) és 106 ruszin (0,75) volt.

2002-ben 8144 lakosából 3844 szlovák (47,20%), 3696 román (45,38%), 264 magyar (3,24%), 218 cigány (2,67%) és 30 német (0,36%).

Híres emberek

szerkesztés

Testvértelepülések

szerkesztés
  1. 2021-es romániai népszámlálás. Nemzeti Statisztikai Intézet
  2. 2021-es romániai népszámlálás (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet, 2023. (Hozzáférés: 2024. január 21.)