Főmenü megnyitása

A NASA John F. Kennedy Space Center, rövidítve (KSC) a NASA egyik legfontosabb űrközpontja Florida Államban, az Amerikai Egyesült Államokban. Innen történik az űreszközök, űrszondák, s elsősorban a legismertebb emberes űrrepülések indítása.

Kennedy Űrközpont
The Vehicle Assembly Building (center) in 1999, with the Launch Control Center jutting out from its right, and Pads 39A and 39B in the distance.
The Vehicle Assembly Building (center) in 1999, with the Launch Control Center jutting out from its right, and Pads 39A and 39B in the distance.
Ország Amerikai Egyesült Államok
Település Florida
Névadó John Fitzgerald Kennedy
Elhelyezkedése
Tszf. magasság3,0 m
Kennedy Űrközpont (USA)
Kennedy Űrközpont
Kennedy Űrközpont
Pozíció az USA térképén
é. sz. 28° 35′ 07″, ny. h. 80° 39′ 03″Koordináták: é. sz. 28° 35′ 07″, ny. h. 80° 39′ 03″
A Kennedy Űrközpont weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Kennedy Űrközpont témájú médiaállományokat.
A VAB.
A floridai Merritt-sziget és a NASA Kennedy Űrközpontja fehér színével kiemelve a térképen.

A földrajzi helyszínSzerkesztés

Az űrközpont az Atlanti-óceán partvidékén helyezkedik el, ami előnyös a rakétafelbocsátás szempontjából, mert távol esik a lakott vidéktől. A tenger-közeliség fontos szempont egyes rakétatestek újra fölhasználhatósága szempontjából is. A kiégett alsóbb fokozat egységeit (gondoljunk például az Űrrepülőgépek egységek szilárd hajtóanyagú tartályaira) a tengerből kihalászva ismét fölhasználják.

Maga a Kennedy Űrközpont irányítóközpontja a floridai Merritt-szigeten található. Ez a hely közel esik a Canaveral-foknak nevezett félszigethez – amelyet átmenetileg, 1963–1973 között Cape Kennedynek (Kennedy-foknak) neveztek hivatalosan, – amely félúton helyezkedik el Miami és Jacksonville városa között. Az űrközponthoz egy 6 kilométerszer 34 kilométeres területsáv tartozik. A nevezett területnek azonban csak mintegy 10 százaléka az, amit az ipari létesítmények elfoglalnak, a többi igazi vadrezervátum.

A műveleti helyszínSzerkesztés

Az űreszközök indítása ma leggyakrabban a Kennedy Űrközpont 39. indítóállásáról történnek. Az összeszerelési munkákat a kilövőhelyhez tartozó szerelőcsarnokban végzik. Két kilövőpad tartozik ehhez a szerelőcsarnokhoz, amelyek mintegy 3 km távolságra esnek a szerelőcsarnoktól. Más, az űrközpont szomszédságába eső műveleti helyek is tartoznak a floridai bázishoz, például a Cape Canaveral-en helyet foglaló és az Amerikai Légierőhöz tartozó Cape Canaveral Air Force Station bázison.

Az űrközpont történeteSzerkesztés

 
Az USAF Thunderbirds bemutatóköteléke a Kennedy Űrközpont felett.
 
Az Atlantis űrrepülőgépet az STS–36 küldetés előtt a VAB-ból az LC–39 indítóálláshoz szállítják.

A NASA megalakulásakor, 1958-ban került a terület az űrkutatási szervezet keretei közé Dwight D. Eisenhower elnök döntése nyomán, majd lett továbbfejlesztve a holdutazáshoz 1962-ben John F. Kennedy elnök döntése nyomán. 1963-ban kapta mai nevét a meggyilkolt Kennedy elnök érdemeinek elismerésére.

Főbb programokSzerkesztés

Szinte az évtizedekkel lehet jellemezni a főbb amerikai emberes űrrepülési programokat. Az 1960-as évek a holdra szállás évei.

Holdra szállásSzerkesztés

Az 1960-as évek a holdra szállás előkészületének évei voltak a Kennedy Űrközpont életében. 1962-ben kapcsolták a Merritt-szigetet is a Canaveral-foki területhez s kezdődött meg a felbocsátó űrközpont kiépítése. Ekkor épült ki a Launch Operations Center (vagyis a Rakétafölbocsátó Műveletek Központja) is. A holdprogram három fokozata az emberes repülés szempontjából a Mercury-program, a Gemini-program és az Apollo-program volt.

MercurySzerkesztés

A Mercury program Alan Shepard és Virgil Grissom „űrugrásával” indult. Majd John Glenn és még három űrhajós orbitális repülésével folytatódott. Shephard és Grissom még Redstone rakétával indult, de a 4 orbitális repüléshez már Atlas rakétával indították a Mercury kabinokat.

GeminiSzerkesztés

A Gemini program során a kétszemélyes űrhajókat már Titan típusú rakétákkal indították. Az első repülést Virgil Grissom és John Young végezte a Gemini–3 űrhajóban. Ezt követte a Gemini–4 útja, melynek során Edward White űrsétát tett. Később a Gemini repülések a Gemini–12 repüléséig tartottak. Az utolsó repülések programjában már dokkolások is szerepeltek. (Az Atlas-Agena rakétával).

ApolloSzerkesztés

Az Apollo program ismét új rakéta rendszer fölhasználását hozta, a Saturn V rakétáét. Maga a rakéta, amely 111 méter magas és 10 méter átmérőjű volt, a Boeing repülőgépgyár, a North American Aviation repülőgépgyár és a Douglas Aircraft Company repülőgépgyár üzemeiben készült el. Az első Saturn V-tel történt repülés az Apollo–4 űrhajóval 1967. november 9-én történt. Az első emberes űrrepülés az Apollo–7 űrhajóval, Föld körüli pályán, 1968. október 11-én indult (ez akkor egy kisebb Saturn IB típust használt). A Holdhoz vezető első repülés 1968 decemberében történt az Apollo–8 űrhajóval, Saturn V fölbocsátó rakétával. Az Apollo–8 1968 karácsonyán 10 Hold körüli keringést végzett, majd visszatért a Földre. A következő két Apollo repülés, az Apollo–9 és az Apollo–10 a holdkompot tesztelte. Az Apollo–11 történelmi repülése 1969. július 16-án indult és július 20-án szálltak le a Holdra.

HoldautóSzerkesztés

Az Apollo program az Apollo–14-től kezdődően új eszközök Holdra vitelét hozta. Először egy riksát, majd az Apollo–15, az Apollo–16 és az Apollo–17 holdi útja során holdautót vitt magával. Ezek segítségével 1972 decemberéig mintegy 4 mázsa holdkőzetet szállítottak a Földre az Apollo expedíciók.

Skylab űrállomásSzerkesztés

Az utolsó három Apollo repülést (18, 19 és 20-as számút) törölték, s helyettük a Saturn V és az Apollo kabinok fölhasználásával a Skylab űrállomás programot valósították meg, majd a történelmi Apollo–Szojuz-program repülés következett 1975-ben.

BolygókutatásSzerkesztés

Korábban a holdprogram előkészítéséhez tartozott a Holdra simán leszálló Surveyor-program űrszondáinak a felbocsátása. Ez a 36. számú fellövőhelyről történt Atlas-Centaur hordozórakétával (1966). Később egyre nagyobb teljesítményű hordozórakétákat fejlesztettek. A Titan III rakéták lényegében a Saturn IB fölbocsátó teljesítményével rendelkeztek. Ezeket használta a NASA a honvédelmi, a távközlési, a meteorológiai műholdak felbocsátására, s ezek céljából egy másik felbocsátó helyet is kialakítottak. Ez volt a 40. és 41. számú fellövőhely. Innen indították a NASA bolygókutató űrszondáit is. A 70-es években a Titan–Centaur lett a bolygókutatásnál használt rakéta. Ezekkel történt a felbocsátása a Viking-program és a Voyager-program űrszondáinak is. A továbbfejlesztett 41. számú fellövőhely lett a még nagyobb teljesítményű Titan IV rakétáknak.

ŰrrepülőgépSzerkesztés

A ma legfontosabb feladata a Kennedy Űrközpontnak az űrrepülőgép, azaz a Space Shuttle felbocsátása. Az első ilyen eseményre, a Columbia űrrepülőgép startjára, 1981. április 12-én került sor. A rendszeresített leszállóhelyet az Edwards légitámaszponton alakították ki az űrrepülőgépek számára. Azonban a Kennedy Űrközpont területén is kialakítottak egy űrrepülőgép leszállóhelyet. Az első itt végrehajtott leszállást 1984. február 11-én hajtották végre. Ekkor a Challenger szállt le. Az utolsó űrrepülőgép kilövés az Atlantis STS–135ös küldetés volt ami 2011, Julius 8-án startolt.

A jövő: Orion és SLSSzerkesztés

A 21. századi űrrepülések az űrsikló után ismét a Holdra jutást célozzák meg. Ennek keretében a Kennedy Space Center lesz a fölbocsátó helye az SLS rakétával végzett Orion űrhajós repüléseknek is. Az Orionnak az első tesztrepülése 2014 December 5-én 12:05 UTC kor indult a Kennedy Űrközpont SLC-37B kilövőállásról egy Delta IV Heavy rakétán. 4 óra és 24 percel később landolt a Csendes óceánban.

Űrmúzeumok a Kennedy Űrközpont látogatói számáraSzerkesztés

 
Az Űrtükör 2006 márciusában

A Kennedy Űrközpont látogatói számára több múzeumot építettek. Ezek között buszközlekedés van, így a látogatók többféle helyszínre is eljuthatnak. Olyan helyszínek közelébe is eljuthatnak, melyek meglátogatása egyébként nem lehetséges. Ezek közé tartozik a legnevezetesebb, a 39. indítókomplexum, ahonnan az Apolló expedíciók Saturn V rakétáit is indították. Ennek a múzeumnak a neve: Apollo-Saturn V Center, ahol a Saturn V rakéta mellett eredeti Apollo űrhajó kapszulát is kiállítottak. Egy másik épületben a Nemzetközi Űrállomás moduljainak a kipróbálást végzik s ez is megtekinthető.

Ugyancsak a látogatható múzeumok közé tartozik az Űrhajósok emlékműve, más néven Űrtükör. Ez egy hatalmas, fekete, csiszolt, gránitból készült kőlap, amelyre azoknak az űrhajósoknak a nevét vésték föl, akik életüket vesztették feladatuk teljesítése során. Ugyancsak kiállítások láthatók tanárok és diákok részére, mert a NASA rendkívül megbecsüli az oktatást.

A kiállításokon látható eredeti szerkezetek a következők:

További információkSzerkesztés