Nagy Ferenc (polgármester)
Igriczi Nagy Ferenc (Igrici, 1880. január 7. – Pétfürdő,[1][2] 1937. február 15.) jogász, Miskolc polgármestere, főispánja Károlyi Mihály kormányának tárca nélküli közélelmezési minisztere.
| Nagy Ferenc | |
 | |
| Nagy Ferenc 1918-ban (Jelfy Gyula felvétele) | |
| Magyarország tárca nélküli (közélelmezési) miniszter | |
| Hivatali idő 1918. október 31. – 1919. január 19. | |
| Született | 1880. január 7. Igrici |
| Elhunyt | 1937. február 15. (57 évesen) Pétfürdő |
| Foglalkozás |
|
 A Wikimédia Commons tartalmaz Nagy Ferenc témájú médiaállományokat. | |
Élete szerkesztés
Nagy Ferenc Igriciben született, ahol az apja községi jegyző volt. Középiskolai tanulmányait Miskolcon, a református főgimnáziumban végezte. Jogi tanulmányokat folytatott Budapesten a Kir. M. Pázmány Péter Tudományegyetemen, ahol 1903-ban szerzett diplomát. Végzése után, 1903-tól aljegyző, 1905-től főjegyző volt Miskolcon, 1906–1907 között pedig a „Miskolci Napló” című napilap munkatársa is volt.
Szentpáli István polgármesteri megbízatása 1912-ben lejárt, és ekkor Nagy Ferencet választották meg utódjának. Az 1912. április 30-án elhangzott ötven oldalas programbeszédében a következőket mondta: „Mint polgármester felemelkedem minden pártpolitikán és kizárólag városi politikát fogok csinálni, a város javát, a polgárság egyetemes érdekeit fogom keresni a politikában is. A politikai meggyőződés az egyéni érzelem, a lelkiismereti szabadság kérdése, a melyet nem szabad érinteni a polgármesternél sem.” Ezzel visszautalt Szentpáli nézeteire is, aki szintén hasonló elveket vallott.
Nagy Ferenc nagyon nehéz időben lépett hivatalba, a háborús évek gondjai, megpróbáltatásai lassan beszivárogtak a város életébe. Az első év ettől függetlenül rendkívül produktív volt. Komolyan foglalkoztak a Sajó hajózhatósági kérdéseivel (ami egyébként sohasem valósult meg), a városi köztemető létesítésével, de a polgármester a város építészeti arculatának alakítását tekintette fontos feladatának. A Népkert melletti részeken telkeket parcelláztak családi házas övezet kialakítására (az építkezéseket 1914-ben állították le a háború kitörésekor). Felépült a Vas- és fémipari szakiskola, szövőgyár, palagyár, téglagyár építése kezdődött el. A bolgár kertészek számára a Sajó térségében vásároltak területeket. Az addig részvénytársasági keretek között működő Színházat átvette és finanszírozta a város, 1913-ban pedig a Múzeum is városi kezelésbe került. Kiemelendő a csatorna és a vízvezeték-hálózat bővítése, az út- és járdaépítés, egy Szinva-híd megvalósítása.
A háborús frontokról egyre nagyobb számban érkeztek a sebesültek, Nagy Ferenc gyors ütemben átállította a város szervezetét az újszerű feladatok ellátására. Létrehoztak egy barakk-kórházat. A tábor egy másik részében a fertőző betegeket különítették el, a megközelíthetőség megkönnyítésére lóvontatású vasutat építettek ki a Tiszai pályaudvartól. A hadirokkantak, hadiárvák és hadiözvegyek, a nincstelenek számának növekedése miatt három népkonyhát és három gyermekotthont működtettek. Létrehozták a Városi Közélelmezési Vállalatot, a Kenyérgyárat, a Húsüzemet és a Tejüzemet. A polgármester szociális munkája elismerést váltott ki országszerte és példává vált. Így vált belőle 1917-ben városi főispán, majd a budapesti Országos Közélelmezési Hivatal elnöke lett. Időközben a Polgári Radikális Párthoz csatlakozott.[3] 1918. október 31-én a Károlyi Mihály-kormány tárca nélküli közélelmezési minisztere lett. 1919 tavaszán visszavonult mátraverebélyi birtokára. 1937. február 15-én Pétfürdőn, életének 58., házasságának 33. évében. Szülőfalujában, Igriciben temették el 1937. február 17-én délután a református egyház szertartása szerint. Neje Csorba Ilona volt.
Fontosabb művei szerkesztés
- Az új városi törvény. Budapest, 1907.
- A magyar városi jog. Budapest, 1912.
- Emberi és társadalmi problémák. Budapest, 1928.
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ Bölöny József–Hubai László: Magyarország kormányai. 1848–2004. 5. bőv. és jav. kiad., Akadémiai Kiadó, Budapest, 2004. 401. p. és gyászjelentése szerint
- ↑ Tévesen Mátraverebélyt jelöli meg halála helyeként Dobrossy István–Eszenyi Miklós–Zahuczky László: Miskolci életrajzi lexikon. Miskolc, 2008. p. 175., a Magyar életrajzi lexikon pedig nem is közli.
- ↑ Magyarország a XX. században I.: Politika és társadalom, hadtörténet, jogalkotás. Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd: Babits. 1996. 38.. o.
Források szerkesztés
- Dobrossy István – Eszenyi Miklós – Zahuczky László: Miskolci életrajzi lexikon. Miskolc: Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltár, Miskolc megyei jogú város. 2008. 175. o. ISBN 9630647354
- Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 2. Miskolc: Belvárosi Kulturális Menedzseriroda. 1995. 29–32. o. ISBN 9630297604
- Gyászjelentése Archiválva 2015. február 8-i dátummal a Wayback Machine-ben
| Előző Szentpáli István |
Miskolc polgármestere  1912–1917 |
Következő Szentpáli István |
