Főmenü megnyitása

A Nagyszebeni prépostság az erdélyi szászok katolikus egyházi központja volt a 12. század végétől a 15. századig.[1] A szászok kiváltságainak része volt, hogy közvetlenül az esztergomi érseknek volt alárendelve, nem pedig a gyulafehérvári püspöknek.[2] A prépostság a szebeni, újegyházi és sinki esperességeket foglalta magába.[3]

Tartalomjegyzék

TörténelemSzerkesztés

A prépostságot III. Béla király alapította a szebeni szászok számára 1190 körül, és III. Celesztin pápa 1191. december 20-án erősítette meg (praepositum Cibiniensem néven, ez Nagyszeben első írásos említése). A prépostság rövidesen megpróbálta az összes erdélyi szászra kiterjeszteni joghatóságát, ez ellen azonban Adorján erdélyi püspök tiltakozott, és III. Ince pápa mellé állt a vitában. II. András király 1211-ben egy szebeni püspökség alapítását is kezdeményezte, de ez ellenállást váltott ki János esztergomi érsekből és Vilmos erdélyi püspökből, ezért a pápa nem valósította meg.

Később a prépostok elhanyagolták feladataikat, és a prépostság birtokai idegen kézre kerültek, ezért Zsigmond király 1424-ben a megszüntetése mellett döntött.[1][4] Birtokai Szeben városára szálltak, melyet a király cserébe kötelezett 15 pap ellátására az istentiszteletek végzése érdekében. V. Márton pápa elfogadta a király tervét, és 1426. január 13-án megszüntette a szebeni prépostságot.[1] A birtokok átvétele hozzásegítette Szebent a gótikus városi plébániatemplom építésének folytatásához.[4]

A prépostsághoz tartozó településekSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

  1. a b c Magyar katolikus lexikon XII. (Seq–Szentl). Főszerk. Diós István; szerk. Viczián János. Budapest: Szent István Társulat. 2007.  
  2. Dr. Konrad Gündisch: The History of Transylvania and Transylvanian Saxons (angol nyelven). SibiWeb, 2014. június 2. (Hozzáférés: 2009. augusztus 27.)
  3. Vogel Sándor: A szász autonómia Erdélyben. Provincia, III. évf. 2. sz. (2002. feb.) 11–12. o.
  4. a b Die Geschichte der Hermannstädter Kirche (német nyelven). Evangelische Kirchengemeinde A.B. Hermannstadt. (Hozzáférés: 2017. április 15.)
  5. Léstyán Ferenc: Megszentelt kövek: A középkori erdélyi püspökség templomai I. 2. bőv. kiadás. Gyulafehérvár: Római Katolikus Érsekség. 2000. ISBN 973-9203-56-6  

További információkSzerkesztés