Főmenü megnyitása

A napilap (vagy régies, de még ma is használatos megnevezéssel: hírlap[1]) napi aktualitású eseményeket közlő, legalább hetente négy alkalommal megjelenő[2] újság. A napilapok holdudvarába tartonak a hetilapok és a folyóiratok.[3] A napi frissítésű internetes lapokat hírportálnak nevezzük és az elektronikus sajtóhoz soroljuk.[4]

A legtöbb napilap politikai-közéleti és helyi témákkal foglalkozik, de napilap a sport (pl.: Nemzeti Sport, La Gazzetta dello Sport stb.), gazdasági (pl. a volt Napi Gazdaság, Handelsblatt stb.) tematikájú, napi rendszerességű lap is. A napilapok speciális fajtája az úgynevezett bulvárlap (pl.: Blikk, Bild), melyben közéleti hírből kevesebb, a celebritások világából több jelenik meg.

Tartalomjegyzék

A hírlapSzerkesztés

Bár a hírlap fogalmát mind a 19. századi magyar értelmező kéziszótár,[1] mind Buzinkay Géza sajtótörténész is a napilapokra szűkíti,[3] az 1995-ben megjelent Magyar nagylexikon már az újság általános fogalmával rokonítja,[5] és könyvártudományi szempontból is elfogadott az a nézet, hogy a hírlap bármely időszakonként megjelenő, ám híreket közlő periodika. A könyvtári nézőpont szerint egy kistelepülés, falu híreit közlő, esetleg csak havonta megjelenő újság is hírlap.[6]

A napilapok felépítéseSzerkesztés

A napilapok - és maga a szerkesztőség is - rovatokra tagolódik. Az általános, közéleti lapok esetében a leggyakrabban előforduló rovatok:

  • belpolitika
  • külpolitika
  • gazdaság
  • kultúra
  • sport

Nem képez önálló rovatot, de a napilapok jelentős - gyakran a tördeléskor is összevont - részét képezik a hirdetések, illetve előfordul vegyes hírek rovat is, ahol a nagyon rövid híreket, időjárást, napi programokat, halálozásokat stb. közlik.[7]

A tematikus napilapok tovább bontják a lap profilját jelentő témát: például egy sportlapban lehet labdarúgás, atlétika stb. rovat, egy gazdasági lapban külön rovatot alkothatnak az energiaszektor vagy a pénzügy, ingatlanpiac stb. hírei. Az egyes lapok terjedelmének, szerkesztősége nagyságának függvénye, hogy hányféle és milyen terjedelemben megjelenő rovat alkotja a lapot. Előfordul, hogy egyes rovatok nem naponta, hanem ritkábban (pl. hetente, vagy időszakosan, egyes rendezvények, események alkalmával) jelennek meg, ahogy az is, hogy a lap mellékletben ad ki bizonyos témákat.

A napilapokra jellemző, hogy hasábokra tördelve jelennek meg a közölt anyagok. Tipográfiai szempontból a napilapok oldalai képeznek egy-egy egységet.[8]

A napilapok méreteSzerkesztés

 
Az egyes országokban használt újságméretek és megnevezésük.

A napilapok mérete világszerte eltérő, az adott ország vagy nyelvterület lapkiadási történelmének, kultúrájának, szokásainak megfelelően alakult ki. Az egyes lapméretek megnevezésére is különböző fogalmak léteznek, mint például a kanadai tabloid, norvég tabloid, vagy az amerikai broadsheet ("lepedő"), dél-afrikai broadsheet stb.

A napilapok Magyarországon háromféle méretben készülnek: A3-as szabványos papírméret (297 x 420 mm), A2-es szabványos papírméret (420 x 594 mm), és berliner ("midi" 315 x 470 mm).[9] Ez utóbbit nevezik 13-as méretnek, ami azonban nem konkrét nagyságot, hanem a lapszélek egymáshoz viszonyított 5:7-es arányát jelenti, így például a 13-as "imperiál" 630 x 950 mm.[10]

A napilapok működéseSzerkesztés

A 19. század végére a lapkiadás, a sajtóélet egyes feladatai elkülönültek,[11] gyakran önálló vállalkozásba, vagy szervezeti egységbe tömörültek. A lapot a kiadóvállalat igazgatja, ez alatt működik a szerkesztőség. A terjesztést a kiadó, vagy független külső vállalkozás intézi, míg a hirdetésszervezés a kiadó vagy a szerkesztőség mellett működik.

Kétféle lapkiadási koncepció alakult ki: mikor egy kiadó csak egy lapot jelentet meg, ilyen például az internetes hírportálok zöme, de ilyen volt a Népszabadság és a Magyar Nemzet is, a másik, amikor nagy kiadóvállalatok sok lapot tudnak a portfóliójukban: ilyen például a Ringier vagy az Axel Springer SE, de ilyen a nemrég alakult Mediaworks Hungary Zrt. is.

A napilapok történeteSzerkesztés

A legrégebbi feltételezett napilap időszámításunk szerint 151 körül, a Római Köztársaság idején jelent meg Acta diurna urbis (magyarul kb.: A város napi közleményei) címmel. Mivel példánya még töredékesen sem maradt fenn, így a megjelenési időszakokról sem tudunk biztosat, ám címéből következtetni lehet a gyakori kiadásra.[12]

Nyomtatásban az első hírlap - nem naponkénti megjelenéssel - a 713-ban (más forrás szerint 400 körül[13]) megjelent Csing Pao nevű kínai lap volt. Olaszországban gazeta, Németországban zeitung néven adtak ki hírlapokat a 16. századtól. A könyvnyomtatás és a nyomdatechnika fejlődése révén kezdtek a hírlapok nagyobb számban terjedni, s bár eleinte röpirat formájában csak egy-egy eseményt, témát dolgoztak fel, később egyes városok lakóit (Köln, Bécs stb.) tájékoztató, többféle hírt, eseményt feldolgozó periodikák jelentek meg.[14]

A modern világ első napilapjának címére több periodika is pályázik. A svéd Post- och Inrikes Tidningar (megjelenésekor: Ordinari Post Tijdender) ugyan nem közéleti híreket közölt, hanem amolyan csődértesítő volt, de 1645 óta folyamatosan megjelenik.[15] Az első, mai értelemben vett, napi aktualitású híreket közlő napilap a lipcsei Einkommende Zeitungen volt, amely 1650-től 1652-ig jelent meg, de jogutódai révén 1918-ig adták ki.

Az első magyar nyelvű napilap a Kossuth Hírlapja nevű lap volt Bajza József szerkesztésében, 1848. június 1-től adták ki, és hűen tükrözte Kossuth Lajos "ellenzéki" helyzetét a kormányon belül. Szintén az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idején jelent meg Közlöny néven egy másik napilap, mely mindössze egy héttel indult Kossuth Hírlapja után. Ez a lap elsősorban hivatalos közleményeket tett közzé, de objektív hangvételű bel- és külföldi tudósítások is megjelentek benne.[16]

ForrásokSzerkesztés

  1. a b Czuczor Gergely-Fogarasi János: A magyar nyelv szótára. Budapest: Athenaeum. 1872–1874. 1596. o.  
  2. 22.12. , 204/2002/2001. (XII. 29.) Európai Bizottság. rendelet  az Európai Gazdasági Közösségben a termékek tevékenységek szerinti statisztikai osztályozásáról (CPA) szóló 3696/93/EGK tanácsi rendelet módosításáról Az Európai Bizottság rendelete ugyan csak 2003. január 1-től lépett hatályba, mégis egy régi hagyományt emelt be a statisztikai tervezésbe: a 19. század napilapjainak egy része hetente négy alkalommal jelentek meg.
  3. a b Buzinkay Géza: Magyar hírlaptörténet: 1848-1918. Budapest: Corvina Könyvkiadó. 2008. 127. o.  
  4. Hargitai Henrik, Hirsch Tibor: Médiatörténet. Szabadbölcsészet (Hozzáférés: 2018. aug. 16.)
  5. Magyar nagylexikon. IX Budapest: Magyar Nagylexikon Kiadó Rt.. 1999. 500. o.  
  6. Nagy Gyula: Hírlapok digitalizálása és szolgáltatása a világban és Magyarországon. Könyvtári Figyelő, LX. évf. 4. sz. (2014)
  7. Bardóczy Irén: Nyomdai kisenciklopédia. I Budapest: Műszaki Könyvkiadó. 1981. 45. o.  
  8. Újságírás II. - tételek. Alternatív Közgazdasági Gimnázium (2009) (Hozzáférés: 2018. nov. 14.)
  9. Bardóczy Irén: Nyomdai kisenciklopédia. I Budapest: Műszaki Könyvkiadó. 1981. 46. o.  
  10. Somos Árpád: A nyomdász papiros-ismerete. Budapest: Franklin Irodalmi és Nyomdai Rt.. 1907. 82. o.  
  11. Kókay György, Buzinkay Géza, Murányi Gábor: A magyar sajtó története. Budapest: Sajtóház Kiadó. 2001. 159. o.  
  12. Edward Smedley, Hugh James Rose, Henry John Rose: Encyclopaedia Metropolitana. (angolul) 1845. 489. o.  
  13. Baló György, Lipovecz Iván: Tények Könyve 1989. Budapest: Computerworld Informatika Kft. 1988.  
  14. Madzsar József (szerk.): Társadalmi lexikon. Budapest: Népszava. 1929. 275. o.  
  15. Interneten él tovább a világ legrégibb napilapja. Múlt-kor (2007. jan. 5.) (Hozzáférés: 2018. aug. 16.)
  16. Buzinkay Géza: Kis magyar sajtótörténet. MEK (1993)