Paralimpiai játékok

testi és értelmi fogyatékosok, sérültek számára rendezett nemzetközi sportversenyek az olimpiai játékok mintájára
(Nyári paralimpiai játékok szócikkből átirányítva)
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2023. szeptember 18. 7 változtatás vár ellenőrzésre.

A paralimpiai játékok testi és értelmi fogyatékosok, sérültek számára rendezett nemzetközi sportversenyek az olimpiai játékok mintájára. A kerekesszékesek első versenyeit 1948-ban, az olimpiával párhuzamosan rendezték. 1960-tól vált rendszeressé a Fogyatékosok Világjátéka. 1992-től szervezetileg összekapcsolták az olimpiával, és annak a helyszínén, három héttel annak vége után rendezik meg. Az első téli paralimpiai játékokat 1976-ban rendezték Svédországban.

Az IPC logója

Nem tartozik a paralimpiához a siketlimpia és az értelmi fogyatékos sportolók számára rendezett speciális olimpia.

Az egyenlő esélyek biztosítása érdekében a sportolókat kategóriákba osztják. A mozgássérülteknek több kategóriájuk van. Van kategóriája a látássérülteknek és a kisnövésűeknek is, de az értelmi fogyatékosokat és a hallássérülteket is az egyéb kategóriába sorolják. Ezért nem vesznek részt siket sportolók a paralimpián.

A paralimpikonok küzdenek azért, hogy úgy kezeljék őket, mint az ép olimpikonokat. Ennek ellenére még mindig hátrányos helyzetben vannak azokhoz képest. A 2008-as paralimpia magyar érmesei csak tizedannyi díjazásban részesültek, mint az ép olimpikonok, mondván, hogy ők nem olimpikonok. A sportolók támogatása töredéke az épekének, ezért sokuk amatőrként versenyez.

Elnevezés

szerkesztés

A paralimpia szót eredetileg az angol paraplegic (bénult) és az olimpia szavak összetételével alkották meg. Később átdefiniálták a szót, és az előtagot a görög para (mellett) szóra értelmezték át, hogy kifejezzék az olimpiával való kapcsolatot, a játékok egymás mellettiségét és a többi fogyatékossal való összetartozást. Ezt az elnevezést 1988-ban, Koreában használták először.[1] Azelőtt A Bénultak Világjátékai vagy A Fogyatékosok Olimpiája volt.

Elterjedt tévhit szerint a világjáték elnevezése jogi okok miatt lett paralimpia, ugyanis a NOB megtiltotta az olimpia szó használatát. Soha nem nevezték ezeket a versenyeket paraolimpiának. Ez azért sem lehet igaz, mert akkor a -limpia végződésbe is belekötöttek volna. A dolognak nyelvi okai vannak, ugyanis a szó megalkotóinak egyszerűbben, jobban hangzott így, valamint így sokkal könnyebben kiejthető.[2] Sőt, egyes parasportolók egyenesen megsértődnek, ha paraolimpiának nevezik versenyüket. Az angolul igen becsmérlő hatású "limp" (jelentése körülbelül megegyezik a magyar rokkant, kripli szóval) kifejezéssel való rokon hangzás miatt egyesek a paralimpia elnevezést tartják inkorrektnek .

A médiában

szerkesztés

A médiában alárendelt szerep jut a paralimpiának. Gyakran csak az egyes eredményekről tudósítanak. Az élő közvetítés csak kevesek iránt érhető el, rendszerint főműsoridőn kívül.

A közvetítések 1976-ban kezdődtek felvételről. Egyes régiók vagy nemzetek eredményeiről lehetett hallani. Az 1992-es paralimpián 45 órás élő közvetítést tartottak Európában. A többi országban csak rövid összefoglalókat tartottak. 2000-ig nem volt jelentős előrelépés.[3]

2000-ben ugrásszerűen javult a médialefedettség. A Sydney Paralimpia Szervezőbizottság és az All Media Sports megállapodása alapján nemzetközileg közvetítették az eseményeket. Végül Ázsiában, Európában és Dél-Amerikában került műsorra a paralimpia. 300 millióan látták az eseményeket, amelyek az internetre is felkerültek.[4] A szervezők nem fizettek a közvetítésért, mint 1992-ben és 1996-ban.[5]

Az állandó médiafigyelem a 2010-es téli paralimpiáig hiányzott, amikor is megkritizálták a BBC-t, hogy sokkal kevesebb figyelmet szentel a paralimpiának, mint az olimpiának. A BBC válaszában az időeltolódásra és anyagi okokra hivatkozott.[6] A médialefedettség annak ellenére csökkent, hogy az Egyesült Királyság lakosságának 23%-a volt kíváncsi a 2008-as nyári paralimpiára.[6] Norvégiában 30 órás élő közvetítést adtak le. A biatlonból kimaradt a lövészet, és a sífutásnál nem közelítettek rá a versenyzőkre, ezzel megnehezítve az események követését. A jéghoki és a kerekesszékes curling közvetítése viszont elérte az olimpiai színvonalat.[7]

Az Egyesült Királyságban 2012-ben a Channel 4 közvetítette a paralimpiát. 150 órás élő adást, webes elérhetőséget és mobil appokat tervezett.[8] A paralimpiát 2 perces trailerrel népszerűsítette, ami 2012 július 17-én 70 kereskedelmi csatornán volt látható.[9][10] Amerikában az NBC Sports rendelkezett a paralimpia közvetítésének jogával. Az IPC és a sportolók is kritizálták, mert csak a minimális lefedettséget biztosította. 2012-ben mindössze 5 órás összefoglalót adott le felvételről, és az ünnepségeket teljességgel mellőzte.[11] Philip Craven, az IPC elnöke sajnálta, hogy a nézők annyi izgalmas képről maradtak le. Azt is mondta, hogy: Néhányan azt hiszik, hogy az Amerikai Egyesült Államok mindenben a legjobb. Rá kellene döbbenniük, hogy ez nem így van.[12] A záró ünnepségek után megjegyezte, hogy jobban meg kell válogatniuk, hogy kire bízzák a közvetítést, és ha nem egyeznek az értékeink, akkor inkább keressünk mást.[13]

A játékok története

szerkesztés
 
NSZK bélyeg a Bénultak Világjátékai alkalmából (1972, Heidelberg)

George Eyser műlábas tornász volt az első fogyatékos olimpikon 1904-ben. Halassy Olivér 1932-ben a Los Angeles-i, 1936-ban a berlini olimpián az aranyérmet megszerző vízilabdacsapat tagja és 1931-ben Párizsban az 1500 méteres gyorsúszás Európa-bajnoka volt. Takács Károly 1948-ban és 1952-ben sportlövészetben nyert aranyat. Mivel jobb karját elvesztette, bal kézzel lőtt. Liz Hartel dán lovasatléta ezüstérmet nyert 1952-ben. Fogyatékosságát gyermekbénulás okozta 1943-ban.[14]

A kerekesszékesek számára 1948-ban rendezték meg először a sporteseményt Aylesburyban (Egyesült Királyság) 1948 International Wheelchair Games néven, az első londoni olimpiával párhuzamosan.[15] Az eseményt az 1939-ben menekültként érkezett[16] német Sir Ludwig Guttmann neurológus kezdeményezte, hogy összekapcsolja az épek és a kerekesszékesek versenyeit.[15] Az eseményen 14 hadirokkant férfi és nő vett részt, akik mind gerincsérültek voltak, és íjászatban mérték össze erejüket.[17] 1952-ben ugyanott rendezték meg a nemzetközivé váló sporteseményt, amin holland veteránok is részt vettek. A Stoke Mandeville Games az esemény egy másik neve.[18]

1960-ban rendezték meg első alkalommal a Bénultak Világjátékát Rómában, de nem az olimpiával párhuzamosan, hanem néhány héttel azután.[19] Azóta a paralimpiát az olimpia évében, néhány héttel az olimpiát követően rendezik meg annak helyszínén.[20][21] 23 ország 400 kerekesszékes sportolója vett részt, és nem csak hadirokkantak. 1976-tól az esemény kiegészült a téli paralimpiával, amit első alkalommal Svédországban rendeztek meg. Ez volt az első paralimpia, amin engedélyezték nem kerekesszékes sportolók indulását.[15] 40 ország 1600 sportolója vett részt.[20]

Az első téli paralimpiát 1976-ban rendezték Örnsköldsvik-ben (Svédország).Ez volt az első paralimpia, amin több kategóriába sorolták a résztvevőket, így a sportolók is többféle fogyatékosságot viseltek. Ezután négy évenként tartották a téli paralimpiát a nyári olimpia évében. Az utolsó ilyen időpontban rendezett téli paralimpia az 1992-es Albertville-ben rendezett téli paralimpia volt. Ezután áttértek a ma is használt rendszerre, hogy két évvel a nyári játékok után tartják a téli paralimpiát, a téli olimpiához hasonlóan.[20]

1984-ben Los Angeles szervezőcsapata megtagadta a Fogyatékosok Nemzetközi Játékának szervezését, azzal az indokkal, hogy nem illik be a Los Angelesben rendezett játékok professzionális képébe. Chicago vállalkozott az esemény megrendezésére, de néhány hónappal a játékok megkezdése előtt visszalépett, mivel hiányzott még 100 000 dollár a költségek fedezésére. Végül a játékokat két helyszínen rendezték meg. A bénultak Stoke Mandeville-ben (Egyesült Királyság), a többi mozgássérült New Yorkban, a Long Islanden levő Hempsteadben versenyzett. Az ottani Hofstra Egyetem két óra alatt gyűjtötte össze a szükséges pénzt.

Az 1988-as szöuli nyári paralimpia óta a játékokat az olimpia helyszínén rendezik. Egy 1991-es szerződés alapján ez minden további paralimpiára érvényes. 1996-ban a szervezők Atlantában az olimpia után minden berendezést lebontottak, így a fogyatékos sportolók romok között versenyeztek. 2012-től kezdve a paralimpiát az olimpiával együtt kell reklámozni, a helyi szervezőbizottság rendezésében. Eszerint a paralimpia mindig három héttel az olimpia után kezdődik.[22] A szerződés jelenlegi formáját 2001-ben nyerte el,[20][23] és 2020-ig érvényes.[24] 1992-től hasonlók érvényesek a téli paralimpiára.

A paralimpiai játékokat nem a versenyzők fogyatékosságának, hanem teljesítményének kiemelésére rendezik.[25] A kis íjászverseny igazi világjátékokká nőtte ki magát. Ma már nemcsak hadirokkant kerekesszékesek, hanem több fogyatékossági kategóriába sorolt élsportolók mérik össze teljesítményüket, habár a hallássérültek kimaradtak.[26] Mind a nyári, mind a téli paralimpiát világszerte elismerik.

 
Az IPC székháza Bonnban

Az IPC elődje a Fogyatékosok Nemzetközi Sportszövetsége (ISOD) 1964-ben alakult meg. Alapítói ezt a szervezetet szánták a Nemzetközi Olimpiai Bizottság megfelelőjének.[27] A szervezet 1982-ben az International Coordinating Committee of World Sports Organizations for the Disabled (ICC) nevet vette föl, és a paralimpia megrendezése mellett a fogyatékos sportolók érdekeit is képviselte a Nemzetközi Olimpiai Bizottsággal szemben.[28] Az 1988-as szöuli játékok után az ICC úgy döntött, hogy minden nemzetet befogad, ahol van szervezett sportélet a fogyatékosok számára. 1989-ben a Nemzetközi Paralimpiai Bizottság (IPC) nevet választotta.[20][28]

A 2008-as pekingi paralimpián 148 országból 4124 sportoló vett részt. 472 versenyt rendeztek 20 sportágból. A paralimpia szervezéséért és fejlesztéséért 1989 óta a Düsseldorfban alapított Nemzetközi Paralimpiai Bizottság (IPC) felelős, aminek székhelye Bonnban van. A szervezet 174 ország paralimpiai szövetségét és négy fogyatékosspecifikus nemzetközi sportszövetséget fog össze. Elnöke Philip Craven, egykori angol paralimpikon. Elnöki minőségében Craven tagja a Nemzetközi Olimpiai Bizottságnak is.[29] Kilenc sportág számára nemzetközi szövetségként szolgál; ezekben a sportágakban az IPC szervezi a világbajnokságokat és más versenyeket.[25] Az IPC sok nemzetközi és nemzeti sportszervezetet és szövetséget fog össze. Az IPC szervezi a kapcsolatot a médiával, minősíti a játékvezetőket, tisztviselőket, és az olimpiai szabályzatok betartatását is segíti.[30]

Az IPC együttműködik a Nemzetközi Olimpiai Bizottsággal. Küldöttei, köztük az elnök is tagja annak, és részt vesznek annak tanácskozásaiban és eseti bizottságaiban. A munkakapcsolat ellenére a két szervezet külön működik, és saját játékaikat szervezik.[31]

További szövetségek:

  • Nemzetközi Paralimpiai Sportági Szakszövetség (IPSF)
  • Központi Idegrendszeri Sérültek Nemzetközi Sport és Rekreációs Szövetsége (CPISRA)
  • Magyar Paralimpiai Bizottság[32]

A paralimpia mottója: A lélek mozgásban.[33]

1987-ig az olimpiai karikák alkották a logót. Miután a Nemzetközi Olimpiai Bizottság magának követelte a logó használatát, a Nemzetközi Paralimpiai Bizottságnak meg kellett változtatnia a logóját. Később a Nemzetközi Olimpiai Bizottság az öt csepp ellen is fellépett, mivel színük és elhelyezésük a karikákével megegyezett, ezért háromra csökkentették a cseppek számát, a három csepp az országzászlók leggyakoribb színeit viselte (piros, kék, zöld). 2004-ben az IPC saját döntése alapján változtatott logót, hogy megjelenítse a paralimpikonok sportszellemét, és hogy az IPC felismeri a bennük rejlő képességeket, és támogatja őket. Az IPC célja, hogy segítse a paralimpikonokat a minél jobb eredmények elérésében, és hogy felrázza és inspirálja a világot.[34]

A logón levő három alakzatot agitonak nevezik, a latin agito (mozgásba hozok) szóból. A három agito egy központi pont körül forog, ezzel jelképezi a Föld minden tájáról összesereglő sportolókat. Színük azonos a korábban használt három csepp színével: piros, kék, zöld.[33]

A paralimpia himnusza a "Hymn de l'Avenir", aminek szerzője Thierry Darnis. 1996-ban fogadták el hivatalos himnuszként.[35]

Ünnepségek

szerkesztés
 
A 2004-es nyári paralimpia megnyitója Athénban

A paralimpia megnyitóünnepsége változó elemeket tartalmaz. Ezek legtöbbje az 1920-as olimpia megnyitójáról ered.[36] Az elején felvonják a rendező ország zászlaját, és előadják annak himnuszát. Ezután a rendező ország művészei énekkel, zenével, tánccal és színelőadással szórakoztatják a megjelenteket.

Ezután a sportolók nemzetek szerint csoportosulva formaruhában bevonulnak a stadionba. Sorrendjük megfelel a rendező ország által választott nyelv betűrendjének, kivéve, hogy a rendező ország sportolói az utolsók. Elhangzanak a megnyitóbeszédek, végül behozzák az olimpiai fáklyát, és meggyújtják az olimpiai lángot.[37]

Éremosztás

szerkesztés
 
Éremosztás a 2010-es téli paralimpián

A döntőket éremosztás követi, többnyire a döntőt követő napon. A győztes, a második és a harmadik helyezett versenyző vagy csapat feláll a dobogóra, és átnyújtják nekik az érmeket. Ezután felvonják mindhárom ország zászlaját, és lejátsszák az aranyérmes országának himnuszát.[38] Az IPC tagokat önkéntesek segíthetik.[39]

Záróünnepségek

szerkesztés

Miután minden sportesemény lezárult, záróünnepséget tartanak. Bevonulnak a nemzetek zászlóhordozói, utánuk következnek a sportolók összekeveredve. Bevonják a paralimpiai zászlót, és felvonják a következő paralimpiai rendezvény megrendezőjének zászlaját. Megtartják a záróbeszédeket, és eloltják az olimpiai lángot.[40] Ezután a következő vendéglátó ország rövid előadással bemutatkozik.

Egyenlőség

szerkesztés

Kapcsolat az olimpiával

szerkesztés

2001-ben a Nemzetközi Olimpiai Bizottság és a Nemzetközi Paralimpiai Bizottság szerződést kötött, hogy ugyanannak a városnak kell megrendeznie a paralimpiát, mint ami az olimpiát rendezi. A szerződés a 2012-es paralimpiáig szólt,[20] de meghosszabbították a 2014-es téli paralimpiára és a 2016-os nyári paralimpiára is.[41]

Az IOC chartája kimondja, hogy:[42]

A sporttevékenység általános emberi jog. Mindenkinek joga van ahhoz, hogy sportoljon, bármilyen megkülönböztetésre való tekintet nélkül, és azt olimpia szellemében, ami magában foglalja a kölcsönös barátságot, a szolidaritást és a fair playt. … Bármiféle megkülönböztetés összeférhetetlen az olimpiai mozgalomhoz való tartozással, legyen az az ország megkülönböztetése, vagy faji, vallási, politikai, nemi alapú, vagy bármely más természetű.

Nem mondja ki nyíltan, hogy a fogyatékosság szerinti megkülönböztetés méltatlan az olimpia szelleméhez, így azt a benyomást keltheti, hogy ez a megkülönböztetés összefér vele. A paralimpia chartája viszont ezt is külön felsorolja, és tiltja a politikai, vallási, faji, gazdasági, nemi, fogyatékosság, nemi irányultság szerinti megkülönböztetést.[43]

Sebastian Coe, a londoni szervezőbizottság elnöke a 2012-es olimpiai és paralimpiai játékokról mondta:

Meg akarjuk változtatni a közvéleményt a fogyatékossággal kapcsolatban, ünnepelni a paralimpiai sport kiválóságát és köztudottá tenni, hogy a két játék egy egészet alkot.[44]

Paralimpikonok az olimpián

szerkesztés
 
Oscar Pistorius 2007. július 8-án

A paralimpikonok régóta keresték annak a lehetőségét, hogy az olimpián is induljanak. Ez először az új-zélandi Neroli Fairhall íjásznak sikerült, aki eljutott az 1984-es Los Angeles-i olimpiára.[45]

2008-ban Oscar Pistorius dél-afrikai sprinter megpróbált eljutni a 2008-as nyári olimpiára. Mindkét lába térd alatt amputált, és karbonszálas műlábbal fut. Paralimpiai rekordtartó 100, 200, és 400 méteren. 400 méteren 0,70 másodperccel maradt le a kvalifikációról. A paralimpiára már eljutott, és aranyérmet nyert 100, 200, és 400 méteren.[46] 2011-ben Pistorius bejutott a 2012-es nyári olimpiára, ahol két számban indult. 400 méteren az elődöntőig jutott, és csapata nyolcadik lett a 4 × 400 méteres váltón.[47]

A paralimpián is indulhatnak ép sportolók a látássérült futók kísérőjeként. A látó és a vak futót egy csapatnak tekintik, és ha helyezést érnek el, mindketten megkapják az érmet.[48]

Küzdelem az egyenlőségért

szerkesztés

Többen is kritizálták az ép olimpikonok előnyben részesítését a paralimpikonokkal szemben. A paralimpia nem kevésbé rangos esemény, mint az olimpia, és a fogyatékos sportolóknak nagyobb erőfeszítésbe kerül, hogy kiemelkedjenek a sokaságból. Mégis, a 2008-as magyar paralimpikonok tizedannyi díjazásban részesültek, mint az ép olimpikonok. Tony Iniguez, Scot Hollonbeck és Jacob Heilveil paralimpikonok 2003-ban keresetet nyújtott be az Amerikai Egyesült Államokban az egyenlő bánásmódért.[49] Bepanaszolták az Amerikai Egyesült Államok olimpiai szövetségét, benne a paralimpiai szövetséggel, hogy hátrányosan megkülönböztetik a paralimpikonokat. Kisebb összegű életbiztosítást, kisebb ösztöndíjakat és kisebb jutalmakat adnak nekik, mint az épeknek. Ez hátrányos az Amerikai Egyesült Államok paralimpiai csapatára, míg Kanadában és az Egyesült Királyságban nincs ilyen különbségtétel. A bizottság arra hivatkozott, hogy mivel az állam nem támogatja őket, ezért kénytelenek a médiaszereplésből befolyó pénzt elosztani; és mivel a paralimpikonok kevesebbet szerepelnek, ezért a belőlük származó jövedelem is kisebb, így teljesen helyénvaló, hogy kevesebbet is kapnak vissza. 2008-ban a Legfelsőbb Bíróság is kielégítőnek találta ezt a magyarázatot.[50] Ez alatt az öt év alatt a paralimpikonokra fordított összeg a többszörösére nőtt; 3 millió $-ról 11,4 millió $-ra.[49]

A paralimpia sem nélkülözi a szponzorokat. Az olimpiától eltérően támogatóinak logói megjelenhetnek a stadionokban és a sportfelszereléseken.[51]

A játékokon kívül

szerkesztés

A Brit-Kolumbiai Egyetem (UBC) felmérésében 1600 kanadait kérdeztek meg. A megkérdezettek 41–50%-a szerint a 2010-es vancouveri olimpiai és paralimpiai játékok hatására javult az épületek és a közterek hozzáférhetősége. A munkaadók 23%-a válaszolt úgy, hogy hajlandó lenne fogyatékos alkalmazottat felvenni.[52]

Xavier Gonzalez, a Nemzetközi Paralimpiai Bizottság ügyvezetője a 2008-as nyári paralimpiai játékok után azt mondta, hogy:[53]

Kínában a (paralimpiai) játékok megváltoztatták a kínaiak hozzáállását fogyatékos embertársaikhoz. Felgyorsult az akadálymentesítés, és a törvényeket is módosították, hogy jobban bevonják a fogyatékosokat a közösség életébe.

Sportágak

szerkesztés

A paralimpián a sportolók 22 sportágban versenyeznek:

 
Kerekesszékes kosárlabda
 
A kerekesszékes tenisz páros döntője 2012-ben, Londonban
 
Asztalitenisz a riói paralimpián
 
Sífutás. Larissza Varona a 2010-es paralimpián

A téli paralimpián öt sportágban lehet versenyezni:[54]

  • Alpesi sízés
  • Északi sízés
  • Jéghoki
  • Kerekesszékes curling
  • Biatlon

Egyes sportokban több sporteseményt is rendeznek, például az alpesi síben van műlesiklás és óriás-műlesiklás. A Nemzetközi Paralimpiai Szövetség összefogja a legtöbb sportot, de nem mindegyiket. Az egyes specifikus sportokat a Vakok Nemzetközi Sportszövetsége (IBSA), a Nemzetközi Kerekesszékes és Amputált Sportszövetség (IWAS), és a Cerebral Palsy Nemzetközi Sport- és ... Szövetség (CP-ISRA) felügyeli.[55] Ezek nemzeti központjai magukban foglalják a nemzeti paralimpiai bizottságokat is, amelyek nemzeti szinten irányítják a sporttevékenységet.[56]

Kategóriák

szerkesztés
 
Az ukrán Olena Iurkovska sífutásban indult a 2010-es téli paralimpián

A sportolókat fogyatékosságuk szerint kategóriákba sorolják, hogy hasonló képességű sportolók versenyezzenek egymással, és hogy az egyes sportágakban figyelembe vehessék a fogyatékosságot is, hiszen a különböző sportágakra is más-más hatással vannak a különböző fogyatékosságok. Az egyes sportágakban tovább osztályozzák a versenyzőket. Nem minden sportágat párosítanak minden kategóriával, például a csörgőlabda kifejezetten a látássérülteké. Általánosságban ezeket a kategóriákat különböztetik meg a nyári és a téli paralimpiákon:[57]

  • Az izomerő megváltozott állapota: az izmok által kifejtett erő kisebb az épnél. Ide sorolják a gerincsérülteket, a nyitott gerincűeket vagy a gyermekbénulás áldozatait.
  • Beszűkült mozgástartomány: egyes meghatározott ízületek mozgása korlátozott.
  • Amputáltak: akiknek legalább egy végtagjukon hiányzik a fő ízület (karon könyék fölött, vagy lábon térd fölött amputáltak).
  • Központi idegrendszeri sérültek: akiknek egy, vagy több agyi központjuk sérült, ezért gondjaik vannak a testtartással és a mozgások kivitelezésével.
  • Különböző hosszú lábak: az egyik láb jól láthatóan rövidebb, mint a másik.
  • Görcsös izmok, hipertónia: a hipertónia nem a vérnyomásra, hanem az izomtónusra utal. Az izomműködés hatásfoka észlelhetően rosszabb, mint az épeké.
  • Ataxia: az izommozgások irányításának zavara például cerebral palsy vagy Friedreich-ataxia következtében.
  • Athetosis: kiegyensúlyozatlan, akaratlan mozgások, a szimmetria megtartásának nehézségei. Okozhatja például cerebral palsy vagy choreoathetosis.
  • Látássérültek: a törvény által vaknak elismert sportolók.[57] A csörgőlabdában és a fociban bekötött szemmel versenyeznek az esélyegyenlőség érdekében. A fociban a kapusok használhatják megmaradt látásukat. 2012-től az őket kísérő látó sportolók is, mint csapattagok éremesélyesek.[48][58]
  • Értelmi fogyatékosok: 18 éves koruk előtt értelmi fogyatékosként felismert élsportolók.[57] A speciális olimpián azonban nincs ilyen határ.[59][60]
  • Kerekesszékesek: kerekesszékkel versenyző sportolók.
  • Kisnövésűek: 145 cm alatti magasságú férfiak és 137 cm alatti magasságú nők.[61]
  • A többiek: mindenki, aki nem fér be az előzőekbe. Az előbbiekbe be nem sorolt mozgássérültek, értelmi fogyatékosok, siketek és nagyothallók.

Mivel nem kaptak külön kategóriát, a hallássérült sportolók szervezett keretek között nem indulnak a paralimpián.

Osztályozás

szerkesztés
 
A svéd csörgőlabdacsapat a 2004-es nyári paralimpián

A kategóriákon belül az esélyegyenlőség érdekében további osztályozás szükséges. A fő szempont a fogyatékosság súlyossága. Az osztályozás sportról sportra eltérő, ami lehetővé teszi, hogy egy adott fogyatékos állapottal minél több versenyen részt lehessen venni. A fogyatékos állapotok nagy száma megnehezíti az osztályozást.[62]

A paralimpia kezdetétől az 1980-as évekig a sportolók osztályozása a diagnózison alapult. Az osztályt kizárólag az határozta meg, hogy milyen betegség vagy sérülés okozta az állapotát. Egy gerincsérült nem versenyezhetett együtt egy kétszeres lábamputálttal. Azzal együtt, hogy megváltozott a fogyatékosok sportjának a célja, és a rehabilitáció eszközéből önállóvá vált, az osztályozás rendszerében is áttértek a megmaradó képességek szerinti osztályozásra.[63]

Az áttérés pontos időpontja nem ismert. Az új rendszer azt vizsgálja, hogy a fogyatékosság hogyan hat a sportoló teljesítményére, mire lesz képes. Ebben a rendszerben együtt versenyeznek mindazok, akiknek nem működnek a lábaik, és nem számít, hogy miért. Az egyetlen kivételt a látássérültek jelentik, akik még mindig az orvosi szempontot használják.[63]

A paralimpia a látássérülés három fokozatát ismeri el. A csörgőlabdát bekötött szemmel játsszák, hogy a kisebb látássérülés ne jelentsen előnyt.[64] Több sport, például az atlétika a legtöbb osztály számára nyitott. Az atlétikában a 11, 12 és 13 osztályok jelentik a látássérültség különböző fokozatait.[65] Csapatsportok is vannak, mint a kerekesszékes rögbi. A csapatok tagjait megmaradt képességeik szerint pontozzák; a kisebb szám kevesebb megmaradt képességet jelent. A csapatok nem léphetik túl az osztály számára meghatározott pontszámot. A kerekesszékes rögbiben az öt játékos összesen legfeljebb nyolc pontot érhet el.[66]

Dopping és csalás a paralimpián

szerkesztés

Az osztályozási rendszert csalásra is felhasználták. Ez úgy működik, hogy a sportoló másnak, súlyosabbnak állítja be a fogyatékosságát, mint amilyen.

2000-ben Sydneyben a spanyol kosárlabdacsapat többségében épkézláb tagokkal indult, és tisztázatlan módon ért el aranyérmet. A csapat az értelmi fogyatékosokra alkalmazott kritériumoknak sem felelt meg.[67] Ezért 2004-ben Athénban és 2008-ban Pekingben nem engedtek értelmi fogyatékosokat versenyezni.[68] 2012-ben a kritériumok enyhítésével és szigorúbb felügyelettel könnyűatlétikában, asztaliteniszben, evezésben és úszásban indulhattak értelmi fogyatékos versenyzők.[69][70][71]

A Nemzetközi Paralimpiai Bizottság felszólítására a Spanyol Paralimpiai Bizottság nyomozásba kezdett.[72] A vizsgálat több sportolót is kiszűrt, akik nem feleltek meg a kritériumoknak. Fernando Martin Vicente elnök szerint a világon mindenütt megsértik a kritériumrendszert. Ezután az IPC maga folytatta a vizsgálatot, és kimutatta, hogy ez a csalás nem korlátozódott a spanyolokra vagy a kosárlabdára.[67]

A szteroidok is megjelentek. 2008-ban három súlyemelő és a német kosárlabdacsapat egyik tagjának tesztje pozitív lett.[70] Ez kevesebb, mint 2000-ben a tíz súlyemelő és az egy atléta.[73] A téli paralimpián először Thomas Oelsner német síelő bukott le a tiltott szerekkel. Két aranyérmet vontak vissza tőle 2002-ben.[74] 2010-ben a svéd Glenn Ikonen curlingezőt tiltották el hat hónapra,[75] a csapata azonban folytathatta a versenyzést. Az 54 éves játékos szerint az orvosa írta fel neki a tiltott szert.[76][77]

Egy másik technika, hogy mesterségesen megemelik a vérnyomásukat például a gerincsérülés alatt okozott sérüléssel. A sérülés lehet a csontok szándékos eltörése, a lábak elszorítása, és nyomókötések felhelyezése. A gerincsérülés miatt a sportolónak nem fájnak ezek a módszerek, de megemelik a vérnyomást. A magasabb vérnyomás 15%-kal is megnövelheti a teljesítményt. Ez különösen a nagy állóképességet igénylő sportoknál hasznos, például a sífutásban.[78]

A génkezelés egy újabb módot jelent a csalásra. Az összes sportolónak megtiltották a módszer alkalmazását, bár nehéz kiszűrni.[79] A doppingügynökség (WADA) kutatja, hogy hol a határ a génterápia és a dopping között.[80]

2003 óta az IPC együttműködik a WADA-val.[81] Az IPC megígérte, hogy a jövőben kiterjesztik a szűréseket a sportok tisztaságának érdekében.[81] A kötelező előzetes és utólagos szűrést is alkalmazzák.[81]

A paralimpiai játékok időpontjai és helyszínei

szerkesztés
 
Nyári olimpiai játékok Téli olimpiai játékok
Logó Év Esemény Rendező Logó Év Esemény Rendező
Város Ország Város Ország
1960 I. nyári paralimpiai játékok Róma  
Olaszország
1964 II. nyári paralimpiai játékok Tokió  
Japán
1968 III. nyári paralimpiai játékok Tel-Aviv  
Izrael
1972 IV. nyári paralimpiai játékok Heidelberg  
Német Szövetségi Köztársaság
A téli paralimpiai játékok kezdete.
1976 V. nyári paralimpiai játékok Toronto  
Kanada
1976 I. téli paralimpiai játékok Örnsköldsvik  
Svédország
1980 VI. nyári paralimpiai játékok Arnhem  
Hollandia
1980 II. téli paralimpiai játékok Geilo  
Norvégia
1984 VII. nyári paralimpiai játékok New York
Stoke Mandeville
 
USA
 
Nagy-Britannia
1984 III. téli paralimpiai játékok Innsbruck  
Ausztria
1988-tól kezdődően a nyári paralimpiai játékok helyszíne mindig megegyezik az az évi olimpiáéval.
 
1988 VIII. nyári paralimpiai játékok Szöul  
Dél-Korea
1988 IV. téli paralimpiai játékok Innsbruck  
Ausztria
1992 IX. nyári paralimpiai játékok Barcelona  
Spanyolország
1992 V. téli paralimpiai játékok Tignes
Albertville
 
Franciaország
A 6. téli paralimpiától kezdődően a téli játékokat nem a nyári paralimpia évében, hanem két évvel korábban rendezik. Innentől kezdve a téli játékok helyszíne is egyezik az az évi olimpiáéval.
1996 X. nyári paralimpiai játékok Atlanta  
USA
1994 VI. téli paralimpiai játékok Lillehammer  
Norvégia
2000 XI. nyári paralimpiai játékok Sydney  
Ausztrália
1998 VII. téli paralimpiai játékok Nagano  
Japán
2004 XII. nyári paralimpiai játékok Athén  
Görögország
2002 VIII. téli paralimpiai játékok Salt Lake City  
USA
2008 XIII. nyári paralimpiai játékok Peking  
Kína
2006 IX. téli paralimpiai játékok Torino  
Olaszország
2012 XIV. nyári paralimpiai játékok London  
Nagy-Britannia
2010 X. téli paralimpiai játékok Vancouver  
Kanada
 
2016 XV. nyári paralimpiai játékok Rio de Janeiro  
Brazília
2014 XI. téli paralimpiai játékok Szocsi  
Oroszország
 
2020 XVI. nyári paralimpiai játékok Tokió  
Japán
2018 XII. téli paralimpiai játékok Phjongcshang  
Dél-Korea
2024 XVII. nyári paralimpiai játékok Párizs  
Franciaország
2022 XIII. téli paralimpiai játékok Peking  
Kína
2028 XVIII. nyári paralimpiai játékok Los Angeles  
USA
2026 XIV. téli paralimpiai játékok Milánó-Cortina  
Olaszország
2032 XIX. nyári paralimpiai játékok Brisbane  
Ausztrália
2030 XV. téli paralimpiai játékok

A fogyatékosok más világjátékai

szerkesztés

Magyar eredmények

szerkesztés

A paralimpiai sportmozgalom

szerkesztés
 
Curling a paralimpiai játékon
  1. http://www.paralympic.org/release/Main_Sections_Menu/IPC/About_the_IPC/
  2. http://www.nyest.hu/hirek/paralimpia-es-paralimpikon
  3. Cashman and Darcy (2008), p. 40
  4. Cashman and Darcy (2008), pp. 100–101
  5. Goggin and Newell (2003), p. 91
  6. a b Sweney, Mark. „BBC criticised for scant coverage of Winter Paralympics”, The Guardian, Guardian News and Media Limited, 2010. március 12. (Hozzáférés: 2010. április 30.) 
  7. Oppgitt over elendig Paralympics-produksjon Archiválva 2012. szeptember 15-i dátummal a Wayback Machine-ben (Norwegian), Harstad Tidende, March 25, 2010
  8. Unprecedented Rolling Coverage for London 2012 | IPC. Paralympic.org. (Hozzáférés: 2012. július 8.)
  9. Ad of the Day: Paralympic Games Forget the Olympics. This is the summer's most stunning sports commercial. Adweek. (Hozzáférés: 2012. augusztus 11.)
  10. Usborne, Simon. „Paralympics: Channel 4's superhuman effort”, The Independent, 2012. július 19. (Hozzáférés: 2012. augusztus 11.) 
  11. Paralympics 2012: NBC to only screen five-and-a-half hours retrospective coverage of Games. The Telegraph. (Hozzáférés: 2012. augusztus 24.)
  12. NBC criticised Paralympics after opening ceremony blackout. The Telegraph. (Hozzáférés: 2012. szeptember 10.)
  13. American broadcaster NBC could lose right to show Games after criticisms. Metro. [2012. szeptember 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. szeptember 10.)
  14. DePauw and Gavron (2005), p. 38
  15. a b c History of the Paralympic Movement. Canadian Paralympic Committee. [2009. augusztus 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. április 7.)
  16. SPSL Archive. Rsl.ox.ac.uk, 1933. december 24. [2012. augusztus 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. augusztus 17.)
  17. A paralimpia kezdetei
  18. DePauw and Gavron (2005), pp.38–39
  19. Paralympics traces roots to Second World War”, Canadian Broadcasting Centre, 2008. szeptember 5.. [2008. szeptember 24-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2010. április 14.) 
  20. a b c d e f History of the Paralympic Games. Government of Canada. [2010. március 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. április 7.)
  21. Galligan (2000), pp. 89–90
  22. http://www.paralympic.org/release/Main_Sections_Menu/Paralympic_Games/
  23. DePauw and Gavron (2005) p. 92
  24. Paralympics 2012: London to host 'first truly global Games'. BBC Sport. (Hozzáférés: 2012. augusztus 1.)
  25. a b About the IPC. International Paralympic Committee. (Hozzáférés: 2010. április 6.)
  26. Rosner, David. „Paralympics history”, Sports Illustrated, CNNSI.com, 2000. október 18. (Hozzáférés: 2010. április 6.) 
  27. DePauw and Gavron (2005), p. 39
  28. a b Howe (2008), p. 43
  29. Sir Philip Craven. International Olympic Committee. (Hozzáférés: 2010. április 14.)
  30. IPC Handbook. International Paralympic Committee. [2010. április 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. április 29.)
  31. Gilbert and Schantz (2008) p. 170
  32. Magyar Paralimpiai Bizottság (magyar nyelven). Magyar Paralimpiai Bizottság. (Hozzáférés: 2021. november 17.)
  33. a b Paralympic Symbol & Motto. International Paralympic Committee. [2009. október 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. április 7.)
  34. Howe (2008), p. 59
  35. IPC Intellectual Property Rights (PDF). International Paralympic Committee. (Hozzáférés: 2010. május 3.)
  36. The Modern Olympic Games (PDF). International Olympic Committee. (Hozzáférés: 2008. augusztus 29.)
  37. Paralympic opening ceremony to be 'family friendly'. The Vancouver Sun. Canwest News Service, 2010. március 12. [2010. március 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. május 3.)
  38. https://web.archive.org/web/20100410053925/http://www.vancouver2010.com/olympic-news/n/news/victory-ceremony-podiums-at-2010-winter-games-a-testament--to-the-mountains-athletes-have-climbed-en-route-to-olympic-and-paralympic-success_264996fr.html
  39. Ceremony volunteers. Vancouver Organizing Committee for the 2010 Olympic and Paralympic Winter Games. [2010. május 27-i dátummal az Ceremonies Volunteers eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. május 4.)
  40. IPC Handbook June 2009 Bylaws Governance and Organizational and Organizational Structure (Google Quick View), International Paralympic Committee (IPC)
  41. IPC-IOC Cooperation. International Paralympic Committee. [2009. szeptember 8-i dátummal az IPC-IOC Co-operation eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. május 3.)
  42. The Olympic Charter (PDF). International Olympic Committee, 2010. (Hozzáférés: 2010. április 29.)
  43. Paralympic Vision and Mission (PDF). International Paralympic Committee, 2003. [2011. március 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. április 29.)
  44. Gibson, Owen. „Sainsbury's announces sponsorship of 2012 Paralympics”, The Guardian, 2010. május 4. 
  45. Neroli Fairhall, Champion Archer, Dies at 61”, The New York Times, NYTimes.com, 2006. június 13. (Hozzáférés: 2010. április 7.) 
  46. Longman, Jere. „An Amputee Sprinter: Is He Disabled to Too-Abled”, The New York Times, NYTimes.com, 2007. május 15. (Hozzáférés: 2010. április 8.) 
  47. Paralympics 100m: Oscar Pistorius says past experience vital, BBC Sport, 21 May 2012, <http://www.bbc.co.uk/sport/0/disability-sport/18146074>
  48. a b Visually impaired skiers put fate in guide's hands, thestar.com, March 13, 2010
  49. a b http://www.nytimes.com/2008/10/07/sports/othersports/07paralympics.html
  50. Schwarz, Alan. „Paralympic Athletes Add Equality to Their Goals”, The New York Times, NYTimes.com, 2008. szeptember 5. (Hozzáférés: 2010. április 8.) 
  51. Gibson, Owen: Paralympics reignite the Olympic buzz but with added twists. The Guardian. (Hozzáférés: 2012. augusztus 31.)
  52. Paralympics a force for change, University of British Columbia, March 4, 2010
  53. 2010 Paralympics about changing minds, not capturing hearts, CablePulse 24, March 12, 2010
  54. http://www.dbs-npc.de/paralympics-vancouver-sportprogramm.html
  55. Organization. International Paralympic Committee. [2010. április 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. április 14.)
  56. Sport. International Paralympic Committee. [2010. március 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. április 14.)
  57. a b c http://www.paralympic.org/sites/default/files/document/120716152047682_ClassificationGuide_1.pdf
  58. Paralympics 2012: The able-bodied athletes at the Games”, BBC News, 2012. augusztus 31. (Hozzáférés: 2012. augusztus 31.) 
  59. Special Olympics and the Olympic Movement Archiválva 2011. október 7-i dátummal a Wayback Machine-ben, Official website of the Special Olympics, 2006
  60. Making sense of the categories”, BBC Sport, 2000. október 6. (Hozzáférés: 2010. április 7.) 
  61. IPC Athletics Classification Project for Physical Impairments: Final Report - Stage 1 (PDF). [2012. május 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. november 19.)
  62. Athlete Classification. Australian Paralympic Committee. [2010. február 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. április 14.)
  63. a b The history of classification (PDF). International Paralympic Committee. [2011. március 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. április 30.)
  64. Goalball. International Paralympic Committee. [2009. október 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. április 8.)
  65. Athletics. Australian Paralympic Committee. [2010. január 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. április 7.)
  66. Wheelchair Rugby. International Paralympic Committee. [2010. június 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. április 8.)
  67. a b Slot, Owen. „Cheating shame of Paralympics”, The Daily Telegraph, Telegraph Media Group, 2001. február 3. (Hozzáférés: 2010. április 7.) 
  68. IPC Suspends INAS-FID from Membership. International Paralympic Committee, 2001. március 9. [2004. december 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. április 7.)
  69. Archivált másolat. [2012. szeptember 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. szeptember 4.)
  70. a b Grey-Thompson, Tanni. „Cheating does happen in the Paralympics”, The Daily Telegraph, Telegraph Media Group, 2008. szeptember 11.. [2012. augusztus 28-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2010. április 7.) 
  71. Van de Vliet, Peter: Re-Inclusion of Athletes with Intellectual Impairment in Paralympic Sports (PDF). International Paralympic Committee, 2009. december 15. (Hozzáférés: 2010. április 7.)
  72. IPC Calls For Full Investigation. International Paralympic Committee, 2000. november 27. [2006. január 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. április 7.)
  73. Paralympians can do the same thing as Olympic athletes-including cheating”, Sports Illustrated, CNNSI.com, 2002. március 6. (Hozzáférés: 2010. április 7.) 
  74. Maffly, Bryan: Skier Fails Drug Test. Salt Lake 2002 Paralympics, 2002. március 13. [2004. december 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. április 7.)
  75. Anti-Doping Rule Violation of Swedish Wheelchair Curler, International Paralympic Committee (IPC), May 4, 2010
  76. Davies, Gareth. „Winter Paralympics 2010: Wheelchair curler's positive drug test mars closing ceremony”, The Telegraph, Telegraph Media Group Limited, 2010. március 21.. [2011. február 5-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2010. május 3.) 
  77. Little, Lyndon: Swedish wheelchair curler suspended for use of an illegal drug. The Vancouver Sun. Canwest Publishing Inc., 2000. március 19. [2010. április 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. május 3.)
  78. France-Presse, Agence. „Cheating probed at paralympic games”, The Ottawa Citizen, Canwest Publishing Inc., 2010. március 18. (Hozzáférés: 2010. április 14.) [halott link]
  79. Wolbring, G. (2008). Oscar Pistorius and the future nature of Olympic, Paralympic and other sports. SCRIPT-ed, 5(1). doi: 10.2966/scrip.050108.139.
  80. World Anti Doping Agency. (October 2009). Gene Doping. In World Anti-Doping Agency. Hozzáférés ideje: April 11, 2012, from http://www.wada-ama.org/en/Science-Medicine/Science-topics/Gene-Doping/ Archiválva 2009. november 21-i dátummal a Wayback Machine-ben.
  81. a b c World Anti-Doping Agency (2008). Beijing 2008. Play True. Hozzáférés ideje: April 13, 2012. From http://www.wada-ama.org/Documents/Resources/Publications/PlayTrue_Magazine/PlayTrue_2008_3_Levelling_the_Playing_Field_EN.pdf Archiválva 2012. május 29-i dátummal a Wayback Machine-ben

További információk

szerkesztés
A Wikimédia Commons tartalmaz Paralimpiai játékok témájú médiaállományokat.