Főmenü megnyitása

Szocsi (cirill betűkkel: Сочи) üdülőváros Oroszországban, a Fekete-tenger partján, a Kaukázus mentén. Határai a Mamajka és a Kugyepszta folyó. Távolsága a fővárostól 1969 km.

Szocsi (Сочи)
Szocsi látképe a tenger felől
Szocsi látképe a tenger felől
Szocsi címere
Szocsi címere
Szocsi zászlaja
Szocsi zászlaja
Közigazgatás
Ország Oroszország
Föderációs alanyKrasznodari határterület
Alapítás éve1838
1896
Polgármester Viktor Kologyazsnij
Irányítószám 354000–354999
Körzethívószám 862
Testvérvárosok
Népesség
Teljes népesség 411 524 fő (2017)[1]
Földrajzi adatok
Időzóna MSK (UTC+3)
Elhelyezkedése
Szocsi (Oroszország)
Szocsi
Szocsi
Pozíció Oroszország térképén
é. sz. 43° 36′, k. h. 39° 43′Koordináták: é. sz. 43° 36′, k. h. 39° 43′
Szocsi (Krasznodari határterület)
Szocsi
Szocsi
Pozíció a Krasznodari határterület térképén
Szocsi weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Szocsi témájú médiaállományokat.

Hosszúsága mintegy 148 km, ezzel a világ második leghosszabb városa Mexikóváros után.[2] 1961-ben egyesítették a környező településekkel, így létrejött az ún. Nagy Szocsi. Közigazgatásilag hozzácsatolták Lazarevka, Maceszta, Hoszta és Adler települést.

Lakossága 397 500 fő (a 2002. évi népszámláláskor); 343 334 fő (a 2010. évi népszámláláskor).[3]

A Szovjetunió egykori legnagyobb tengerparti gyógyüdülővárosa volt. Kénhidrogénes forrásait vérszegénység, ideg- és bőrbetegségek, ízületi bántalmak kezelésére javallották. Híresek voltak szanatóriumai is. Már az 1930-as években megkezdődött a gyógyászati intézmények kialakítása, az első jelentős beruházás a balneológiai klinika építése volt.

A Nemzetközi Olimpiai Bizottság 2007. július 4-én Guatemalában Szocsinak adta a 2014-es téli olimpia rendezési jogát. Itt rendezik meg 2014-től a Formula–1-es orosz nagydíjat.

Tartalomjegyzék

ÉghajlatSzerkesztés

Éghajlata jellegzetesen szubtrópusi. A Kaukázus 3000 méteres hegyei védik a beáramló hideg északi szelektől, így az évi középhőmérséklet 14 °C körül alakul.

Szocsi éghajlati jellemzői
HónapJan.Feb.Már.Ápr.Máj.Jún.Júl.Aug.Szep.Okt.Nov.Dec.Év
Átlagos max. hőmérséklet (°C)9,610,012,216,620,624,627,528,024,720,415,311,818,5
Átlagos min. hőmérséklet (°C)3,53,35,29,012,716,719,720,016,412,58,15,511,1
Átl. csapadékmennyiség (mm)1841351211201101041281211271672011851703
Havi napsütéses órák száma96105145161220258279280225195120862170
Forrás: [4]


TörténeteSzerkesztés

ÓkorSzerkesztés

Hérodotosz a Fekete-tenger északi partvidékének legősibb népeként a kimmereket írja le. Az i. e. 12-8. század között ők uralták a sztyeppe Kárpátok és Kaukázus közötti részét. Lehetséges azonban, hogy a "kimmer" valójában gyűjtőnév volt, amit a görögök használtak a szkíták előtt az itt élő népekre. Az i. e. 8. században a Krím-félszigettől keletre és délre élő kimmereket a benyomuló szkíták a Fekete-tenger déli partvidékére kényszerítették. Ezt követően a szkíták próbálták megvetni lábukat a Kaukázuson túl is, de i. e. 611-ben Uvakhsatra méd király kiűzte őket Médiából. I. e. 7. századtól egyfelől a szkítákkal rokon szarmata törzsek, másfelől és görög kereskedők is megjelentek a vidéken. Milétoszi görög gyarmatosítók az i. e. 6. században sorra hozták létre kolóniáikat a Fekete-tenger partvidékén. Amikor VI. Mithridatész Eupatór pontoszi király i. e. 101-ben legyőzte a kolkhiszi fejedelemségeket, a Kaukázustól északra eső sztyeppén néhány szkíta törzset is hódoltatott. A kis-ázsiai hegemóniára törekvő Mithridatész hamarosan összeütközésbe került az ekkor már a Földközi-tenger keleti medencéjében is terjeszkedő Római Birodalommal (ekkor még köztársaság). I. e. 88–63. között a Római Birodalom három háborút indított a pontuszi király ellen (mithridatészi háborúk). Amikor i. e. 66-ban a római seregek vezetését a fiatal és tehetséges Pompeius vette át, a pontuszi sereg egymás után szenvedte el a súlyos vereségeket, végül a mai Szuhumi területén lévő Dioszkuriaszba húzódott vissza, ahová Pompeius már nem követte. Végül i. e. 63-ban győzték le véglegesen a rómaiak, az akkor már a Fekete-tenger és az Azovi-tenger közötti szoros mellett fekvő, az ókorban kimmer Boszporusznak is nevezett Pantikapaion városába visszaszorult pontuszi királyt.

A Fekete-tenger partvidékének történelmi térképei:

KözépkorSzerkesztés

A Fekete-tenger délkeleti régiójában a Kelet-Római Birodalom uralmának a szeldzsuk törökök vetettek véget. Őket a 13. században újabb hódítók, a mongolok követték. A Mongol Birodalom felosztása után az Arany Horda uralta a térséget az oszmán-törökök hódításáig.

ÚjkorSzerkesztés

A törököket csak a 19. században szorították vissza a Kaukázus mögé a cári orosz csapatok.

20. századSzerkesztés

Az I. világháború, majd a szovjet-oroszországi polgárháború után a terület 1922-ben a Szovjetuniót létrehozó Oroszországi Szovjet Szövetségi Szocialista Köztársaság része volt. A Szovjetunió felbomlása óta Oroszország része.

Híres emberekSzerkesztés

Itt születtek:

A

TestvérvárosokSzerkesztés

GalériaSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés

  1. http://www.gks.ru/free_doc/doc_2017/bul_dr/mun_obr2017.rar
  2. http://samie-samie.ru/samyj-dlinnyj-gorod-v-mire/
  3. A 2010. évi népszámlálás adatai (pdf). Oroszország statisztikai hivatala. [2013. május 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. szeptember 14.)
  4. Pogoda.ru.net és NOAA
  • Bakcsi György: Szovjetunió (Panoráma útikönyvek, Athenaeum Nyomda, Bp. 1979.) ISBN 963-243-162-6

További információkSzerkesztés

A Wikimédia Commons tartalmaz Szocsi témájú médiaállományokat.