Szocsi
Szocsi (cirill betűkkel: Сочи) üdülőváros Oroszországban, a Fekete-tenger partján, a Kaukázus mentén. Határai a Mamajka és a Kugyepszta folyó. Távolsága a fővárostól közúton 1632 km.
Szocsi (Сочи) | |||
Szocsi látképe a tenger felől | |||
| |||
Közigazgatás | |||
Ország | Oroszország | ||
Föderációs alany | Krasznodari határterület | ||
Alapítás éve | 1838 1896 | ||
Polgármester | Viktor Kologyazsnij | ||
Irányítószám | 354000–354999 | ||
Körzethívószám | 862 | ||
Testvérvárosok | |||
Népesség | |||
Teljes népesség | 444 989 fő (2024. jan. 1.)[1] | ||
Földrajzi adatok | |||
Időzóna | MSK (UTC+3) | ||
Elhelyezkedése | |||
é. sz. 43° 35′ 07″, k. h. 39° 43′ 13″43.585278°N 39.720278°EKoordináták: é. sz. 43° 35′ 07″, k. h. 39° 43′ 13″43.585278°N 39.720278°E | |||
Szocsi weboldala | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Szocsi témájú médiaállományokat. |
Hosszúsága mintegy 148 km, ezzel a világ második leghosszabb városa Mexikóváros után.[2] 1961-ben egyesítették a környező településekkel, így létrejött az ún. Nagy Szocsi. Közigazgatásilag hozzácsatolták Lazarevka, Maceszta, Hoszta és Adler települést.
Lakossága 397 500 fő (a 2002. évi népszámláláskor); 343 334 fő (a 2010. évi népszámláláskor).[3]
A Szovjetunió egykori legnagyobb tengerparti gyógyüdülővárosa volt. Kénhidrogénes forrásait vérszegénység, ideg- és bőrbetegségek, ízületi bántalmak kezelésére javallották. Híresek voltak szanatóriumai is. Már az 1930-as években megkezdődött a gyógyászati intézmények kialakítása, az első jelentős beruházás a balneológiai klinika építése volt.
A Nemzetközi Olimpiai Bizottság 2007. július 4-én Guatemalában Szocsinak adta a 2014-es téli olimpia rendezési jogát. Itt rendezik meg 2014-től a Formula–1-es orosz nagydíjat.
Éghajlat
szerkesztésÉghajlata jellegzetesen szubtrópusi. A Kaukázus 3000 méteres hegyei védik a beáramló hideg északi szelektől, így az évi középhőmérséklet 14 °C körül alakul.
Hónap | Jan. | Feb. | Már. | Ápr. | Máj. | Jún. | Júl. | Aug. | Szep. | Okt. | Nov. | Dec. | Év |
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Átlagos max. hőmérséklet (°C) | 9,6 | 10,0 | 12,2 | 16,6 | 20,6 | 24,6 | 27,5 | 28,0 | 24,7 | 20,4 | 15,3 | 11,8 | 18,5 |
Átlagos min. hőmérséklet (°C) | 3,5 | 3,3 | 5,2 | 9,0 | 12,7 | 16,7 | 19,7 | 20,0 | 16,4 | 12,5 | 8,1 | 5,5 | 11,1 |
Átl. csapadékmennyiség (mm) | 184 | 135 | 121 | 120 | 110 | 104 | 128 | 121 | 127 | 167 | 201 | 185 | 1703 |
Havi napsütéses órák száma | 96 | 105 | 145 | 161 | 220 | 258 | 279 | 280 | 225 | 195 | 120 | 86 | 2170 |
Forrás: [4] |
Története
szerkesztésÓkor
szerkesztésHérodotosz a Fekete-tenger északi partvidékének legősibb népeként a kimmereket írja le. Az i. e. 12-8. század között ők uralták a sztyepp Kárpátok és Kaukázus közötti részét. Lehetséges azonban, hogy a "kimmer" valójában gyűjtőnév volt, amit a görögök használtak a szkíták előtt az itt élő népekre. Az i. e. 8. században a Krím-félszigettől keletre és délre élő kimmereket a benyomuló szkíták a Fekete-tenger déli partvidékére kényszerítették. Ezt követően a szkíták próbálták megvetni lábukat a Kaukázuson túl is, de i. e. 611-ben Uvakhsatra méd király kiűzte őket Médiából. I. e. 7. századtól egyfelől a szkítákkal rokon szarmata törzsek, másfelől és görög kereskedők is megjelentek a vidéken. Milétoszi görög gyarmatosítók az i. e. 6. században sorra hozták létre kolóniáikat a Fekete-tenger partvidékén. Amikor VI. Mithridatész Eupatór pontoszi király i. e. 101-ben legyőzte a kolkhiszi fejedelemségeket, a Kaukázustól északra eső sztyeppén néhány szkíta törzset is hódoltatott. A kis-ázsiai hegemóniára törekvő Mithridatész hamarosan összeütközésbe került az ekkor már a Földközi-tenger keleti medencéjében is terjeszkedő Római Birodalommal (ekkor még köztársaság). I. e. 88–63. között a Római Birodalom három háborút indított a pontuszi király ellen (mithridatészi háborúk). Amikor i. e. 66-ban a római seregek vezetését a fiatal és tehetséges Pompeius vette át, a pontuszi sereg egymás után szenvedte el a súlyos vereségeket, végül a mai Szuhumi területén lévő Dioszkuriaszba húzódott vissza, ahová Pompeius már nem követte. Végül i. e. 63-ban győzték le véglegesen a rómaiak, az akkor már a Fekete-tenger és az Azovi-tenger közötti szoros mellett fekvő, az ókorban kimmer Boszporusznak is nevezett Pantikapaion városába visszaszorult pontuszi királyt.
A Fekete-tenger partvidékének történelmi térképei:
Középkor
szerkesztésA Fekete-tenger délkeleti régiójában a Bizánci Birodalom uralmának a szeldzsuk törökök vetettek véget. Őket a 13. században újabb hódítók, a mongolok követték. A Mongol Birodalom felosztása után az Arany Horda uralta a térséget az oszmán-törökök hódításáig.
Újkor
szerkesztésA törököket csak a 19. században szorították vissza a Kaukázus mögé a cári orosz csapatok.
20. század
szerkesztésAz első világháború, majd a oroszországi polgárháború után a terület 1922-ben a Szovjetuniót létrehozó Oroszországi Szovjet Szövetségi Szocialista Köztársaság része volt. A Szovjetunió felbomlása óta Oroszország része.
Híres emberek
szerkesztésItt születtek:
- Szlava Kalisztratovics Metreveli (1936–1998) Európa-bajnok grúz labdarúgó.
- Borisz Jefimovics Nyemcov (1959–2015) orosz politikus
- Igor Anatoljevics Legyahov (1968–) orosz válogatott labdarúgó.
Testvérvárosok
szerkesztés- Cheltenham, Egyesült Királyság (1959)
- Menton, Franciaország (1966)
- Rimini, Olaszország (1977)
- Espoo, Finnország (1989)
- Long Beach, USA (1990)
- Trabzon, Törökország (1991)
- Pärnu, Észtország (1994)
- Vejhaj, Kína (1996)
Galéria
szerkesztés-
Városkép
-
Szocsi panorámája
-
Sétálóutca
-
Szállodák
-
Nyári zsúfoltság a tengerparton
-
A tengerről nézve
-
Kikötő
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ Численность постоянного населения Российской Федерации по муниципальным образованиям на 1 января 2024 года
- ↑ http://samie-samie.ru/samyj-dlinnyj-gorod-v-mire/
- ↑ A 2010. évi népszámlálás adatai (pdf). Oroszország statisztikai hivatala. [2013. május 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. szeptember 14.)
- ↑ Pogoda.ru.net és NOAA
Források
szerkesztés- Bakcsi György: Szovjetunió (Panoráma útikönyvek, Athenaeum Nyomda, Bp. 1979.) ISBN 963-243-162-6
További információk
szerkesztés- Hivatalos honlap Archiválva 2012. augusztus 29-i dátummal a Wayback Machine-ben
- Szocsi.lap.hu - linkgyűjtemény
- Szocsi a funiq.hu-n