Nyitraújlak

község Szlovákiában

Nyitraújlak (szlovákul Veľké Zálužie, korábban Újlak) község Szlovákiában, a Nyitrai kerületben, a Nyitrai járásban. Zagárd puszta tartozik hozzá.[2]

Nyitraújlak (Veľké Zálužie)
Nyitraújlak címere
Nyitraújlak címere
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületNyitrai
JárásNyitrai
Rangközség
Első írásos említés1261 (terra Wylak)
PolgármesterMilan Bíro
Irányítószám951 35
Körzethívószám037
Forgalmi rendszámNR
Népesség
Teljes népesség4350 fő (2021. jan. 1.)[1]
Népsűrűség128 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság180 m
Terület32,10 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 48° 18′ 34″, k. h. 17° 56′ 20″Koordináták: é. sz. 48° 18′ 34″, k. h. 17° 56′ 20″
Nyitraújlak weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Nyitraújlak témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Nyitrától 10 km-re nyugatra.

Élővilága

szerkesztés

Nyitraújlakon van gólyafészek.[3]

Története

szerkesztés

A régészeti kutatások szerint területén a 3. században település állt. Később szlávok telepedtek itt meg a Nagymorva Birodalom idején. A mai falu valószínűleg a 12. században keletkezett, első írásos említése "terra Wylak" néven 1261-ből származik. A 14. század elején Csák Máté birtoka, majd halála után 1321-ben a királyé lett. Plébániáját 1332-ben alapították, ekkor épült fel az első templom is a településen. 1349 és 1524 között a galgóci váruradalom része volt. 1526-ban II. Lajos királytól mezővárosi kiváltságokat és vámmentességet kapott. A 16.-17. században híres iskola működött itt. A Forgách család alatt a település gazdaságilag sokat fejlődött.

1623-ban Bethlen hadai itt táboroztak, melynek állítólag az ún. Bethlen kút őrizte emlékét.[4] 1752-ben uradalmi szeszfőzde, sörfőzde és vizimalom működött a faluban. Forgách Miklós kastélyt is épített ide, mely gazdag könyvtárral és fegyvergyűjteménnyel rendelkezett. Később a kastély az Eszterházy családé lett. 1869-ben Újlaknak 1596 lakosa volt.

Vályi András szerint "ÚJLAK. Tót Mezőváros Nyitra Várm. földes Ura Gr. Forgách Uraság, a’ kinek jeles kastéllyával, szép fáczán kertyével ékesíttetik, lakosai katolikusok, fekszik Nyitrához 1 1/4 mértföldnyire. Jeles Könyvtárja is van itten az Uraságnak, ’s számos gazdasági épűletei. A’ szép istálló, melly 1794-dikben épűlt, 100 marhát könnyen magában foglalhat; nevezetes tovább a’ serház, őrlő malom, Rozsolio-ház, a’ setzka-metsző, és a’ vetni való eszköz, melly 100 R. forintba kerűlt; a’ pintze, sajtóház, vendégfogadó ’s a’ t. Szép példát mutatott néh. földes Ura a’ gazdasági előmenetelre nézve, a’ ki vidékjét mintegy kerté változtatta; határja szorgalmatos munka után jól termő, vagyonnyai külömbfélék."[5]

Fényes Elek szerint "Ujlak, Nyitra m. tót m.v. fekszik egy domboldalban s völgyben, Nyitrától 2 órányira a posoni országutban. Táplál 1450 kath., 6 evang., 14 zsidó lak. Nevezetességei: a kath. paroch. templom; az egy angol kert közepén lévő urasági kastély, egy könyvtárral; s fegyveres gyüjteménynyel együtt; a rozsólis-gyár, melly igen hires italokat szolgáltat, s ezért olly kapós hogy nagyobb mennyiséget ritkán lehet benne találni. Van itt továbbá synagóga; pálinka- és sörfőzőház; vizimalom; s tehenészet, különös faju, hófejérségü s igen tejelő tehenekből összeállitva. Határa dombos, és középszerü; rétei jók; erdeje elég; bort is termeszt. F. u. gr. Forgách. Ut. post. Szered."[6]

A trianoni békeszerződésig Nyitra vármegye Nyitrai járásához tartozott.

Népessége

szerkesztés

1880-ban 1675 lakosából 1430 szlovák és 53 magyar anyanyelvű volt.

1890-ben 1772 lakosából 1585 szlovák és 83 magyar anyanyelvű volt.

1900-ban 2057 lakosából 1897 szlovák és 59 magyar anyanyelvű volt.

1910-ben 2138 lakosából 1927 szlovák és 160 magyar anyanyelvű volt.

1919-ben 2261 lakosából 2140 csehszlovák, 47 magyar, 44 egyéb és 30 német nemzetiségű. Ebből 2181 római katolikus, 72 zsidó, 6 evangélikus, 1 református és 1 egyéb vallású.[7]

1921-ben 2363 lakosából 2324 csehszlovák és 8 magyar volt.

1930-ban 2770 lakosából 2750 csehszlovák és 5 magyar volt.

1991-ben 3613 lakosából 3573 szlovák és 6 magyar volt.

2001-ben 3881 lakosából 3843 szlovák és 5 magyar volt.[8]

2011-ben 4101 lakosából 3954 szlovák és 9 magyar.

2021-ben 4350 lakosából 4045 (+4) szlovák, 11 (+4) magyar, 1 (+7) cigány, 31 (+9) egyéb és 262 ismeretlen nemzetiségű volt.[9]

Neves személyek

szerkesztés

Nevezetességei

szerkesztés
  • Eszterházy-kastélyát a 18. században a Forgách család építtette, 1761 előtt. Peter Keresteš 1756 elé teszi az építésének kezdetét.[11] A kétemeletes U alakú épületet 1869-ben az Eszterházy család szerezte meg. Értékes berendezése, könyvtára, fegyvergyűjteménye a második világháború során megsemmisült.
  • A mai Mindenszentek tiszteletére szentelt római katolikus temploma 1769-ben épült barokk-klasszicista stílusban. 2003 és 2005 között restaurálták, belsejét újra kifestették. Főoltára 18. századi. Sírboltjában a Forgách és Eszterházy család tagjai nyugszanak.
  • Peter Keresteš: Veľké Zálužie obec s históriou
  • Zora Bielichová 2019: Archaeozoology of the Late Roman Period Settlement at Veľké Zálužie in the Context of Regional Data. Slovenská archeológia LXVII/1.
  • Flammichová, Zuzana 2016: Historicko – geografický komentár vybraných obcí Nitrianskej stolice z Belových Vedomostí. Diplomamunka.
  • Kuzma, I.Bielich, M. 2009: Výskum vo Veľkom Záluží. AVANS 2007, 128-129.
  • Žaár, O. – Poláková, Z. – Bielich, M. 2009: Nálezy z mladšej doby rímskej z Veľkého Zálužia. Zborník Slovenského národného múzea CIII – Archeológia 19, 295-316.
  • Cheben, I. – Ruttkayová, J. – Ruttkay, M. 1994: Výskumy na trase ropovodu vo Veľkom Cetíne. Študijné Zvesti AÚ SAV 30, 177-241.
  • Daniel Bédi 1993: Veľké Zálužie – Dejiny obce
  • Makkai László 1987: Jan Ackersdijck magyarországi útinaplója 1823-ból. 22.
  • Kolníková, E.Hunka, J. 1985: Prírastky mincí v Archeologickom ústave SAV v roku 1984. AVANS 1984, 135.
  • Bátora, J. 1985: Nové archeologické lokality a nálezy z juhozápadného Slovenska. AVANS 1984, 41-42.
  • Štibrányiová, T. 1982: Úloha morálky pri výbere manželského partnera v obci Veľké Zálužie. Slovenský národopis 30/2, 356-359.
  • Václav Mencl 1980: Lidová architektura v Československu. Praha, 37, 133-134
  1. The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
  2. Helységnévtár 1882; Ethey Gyula szerint 1268-ban Agár föld a Bábra vonatkozó adományban (Árpád kori új okmánytár VIII, 191; 1938 Magyar Települések a Középkorban Nyitramegyében. Történetírás II, 163). Vö. Zsigárd
  3. bociany.sk
  4. Pethes János 1898: Adatok a reformáczió és ellenreformáczió történetéhez. Dunántúli Protestáns Lap 9/34, 555. (augusztus 21.)
  5. Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.  
  6. Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.  
  7. 1920 Soznam miest na Slovensku dľa popisu ľudu z roku 1919. Bratislava, 51.
  8. Mestská a obecná štatistika. [2013. május 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. október 16.)
  9. ma7.sk
  10. A Jövő Mérnöke, 1966/23, 1; A Budapesti Műszaki Egyetem Évkönyve 1962-1963, 181.
  11. Peter Keresteš 2011: Neznáma ujlacká vetva Forgáčovcov. Genealogicko-heraldický hlas 2011/1-2, 31.


Külső hivatkozások

szerkesztés
A Wikimédia Commons tartalmaz Nyitraújlak témájú médiaállományokat.