O’sváth György

O’sváth György (Budapest, 1931. szeptember 25. – Telki, 2017. október 27.) közgazdász, jogász, politikus.

O’sváth György
Született	1931. szeptember 25. Budapest
Elhunyt	2017. október 27. (86 évesen) Telki
Állampolgársága	magyar német
Foglalkozása	jogász közgazdász közéleti személy
Iskolái	Piarista Gimnázium (1942–) PPKE Hittudományi Kar (1954–) Párizsi Egyetem London School of Economics
Sablon • Wikidata • Segítség

Családja

Budapesten született 1931-ben erdélyi és szatmári nemesi ősök leszármazottjaként. Felmenői között voltak, akik a Rákóczi-, mások pedig az 1848/49-es szabadságharcban küzdöttek Magyarország függetlenségéért.

Apai nagyapja református lelkész volt. Édesapja, a jogász végzettségű O’sváth László, a két világháború között, és később 1946 nyaráig, vezető beosztásban dolgozott a Belügyminisztériumban, szoros munkakapcsolatban és jó barátságban idősebb Antall Józseffel, a későbbi miniszterelnök édesapjával.

Édesanyja, Niamessny Magda családjában szintén hagyománya volt a közéleti szerepvállalásnak: O’sváth György anyai nagyapja kormányfőtanácsos, országgyűlési képviselő, egyik anyai dédapja pedig református püspök volt Debrecenben.

Gyermek- és ifjúkora

A tizenkét éves O’sváth György középiskolai tanulmányait 1942-ben kezdte meg budapesti Piarista Gimnáziumban (az 1948-as államosítást követően két évig Ady Endre Gimnázium), ahol iskola- és cserkésztársa volt az ifjabb Antall Józsefnek. Diákszövetségi vezetőként felszólították, írja alá a Mindszenty bíborost elítélő nyilatkozatot. Mivel ezt megtagadta, kizárták az ország összes állami középiskolájából. Ezért az utolsó gimnáziumi évet a Református Gimnáziumban fejezte be, és ott is érettségizett.

1951-ben összeesküvés és tiltott határátlépés kísérletének - részben hamis - vádjával három év nyolc hónap börtönre ítélték. Börtönbüntetése nagy részét az oroszlányi szénbányában vájárként dolgozva töltötte le. 1954-ben szabadult. - Időközben, 1951-ben, a családját kitelepítették Budapestről Újfehértóra, csak 1954-ben költözhettek újra a főváros közelébe.

1954-től kezdve a Katolikus Hittudományi Főiskolán folytatott tanulmányokat.

Tevékenyen részt vett az 1956-os forradalomban a Keresztény Ifjúsági Szövetség egyik vezetőjeként és a Budapesti Forradalmi tanács tagjaként. November 14-én a várható megtorlás elől Nyugatra menekült.

Az emigrációban

Társadalmi tisztségei

Németországban csatlakozott a Magyar Kereszténydemokrata Unióhoz, előbb annak ifjúsági, majd európai fődelegátusa (1957-1968), 1957-ben a Strasbourgi Magyar Forradalmi Tanács tagja volt.

1963-tól 1970-ig az Európai Ifjúsági Kereszténydemokrata Unió alelnöke, 1975-től 1982-ig a CDU külügyi, majd európai bizottságának tagja volt.

Tanulmányai és munkakörei

1957 és 1961 között Bonnban és Kölnben tanult jogot és közgazdaságtant. Egyetemi tanulmányai alatt két-két szemesztert Párizsban (Sorbonne), illetve a London (LSE London School of Economics) végzett.

A diploma megszerzését követően 1961-ben a Thyssen Alapítvány düsseldorfi kutatóintézetéhez került, ahol az európai integráció kérdéseivel foglalkozott.

1965-től három évtizeden át az Európai Közösség (1992-től Európai Unió) Bizottságának munkatársaként dolgozott. 1982-től az iparügyi vezérigazgatóság osztályvezetője lett, 1996-ban történt nyugdíjba vonulása után az EU Bizottságának tiszteletbeli igazgatója. 1997 óta az EU ipari jogharmonizációs bizottságának elnöke. – Az Európai Közösség tisztviselőjeként, az 1980-as évek elején, helyettes vezetője volt annak az európai bizottsági tárgyaló csoportnak, amelyik a magyar kormány képviselőivel (Külkereskedelmi Minisztérium) kidolgozta az EK-ba irányuló magyar acélexportra vonatkozó kereskedelmi megállapodást. Ezt követően látogathatott első ízben újra Magyarországra.

Magyarországi tevékenysége a rendszerváltást követően

1990-es választások után Antall József miniszterelnök felkérte, hogy személyes tanácsadójaként segítse az új kormány munkáját. Ezt a szerepet Boross Péter miniszterelnöksége alatt is betöltötte. Tanácsadóként komoly szerepe volt többek között az új kormány személyi összetételének meghatározásában, a Nemzeti Bank státuszának kialakításában, az ÁPV Rt. létrehozása során a koncepció megteremtésében, és az ország Európa-politikájának kidolgozásában.

1992–94 között az ÁV Rt. igazgatótanácsának tagja, 1995-ig a Malév Rt. igazgatótanácsának elnöke, 1995-től 2003-ig az Antenna Hungária Rt. felügyelőbizottsági elnöke volt.

1996-ban O’sváth György és Mádl Ferenc kezdeményezésére alakult meg a Nemzeti Kör.

1999-től rendkívüli és meghatalmazott (utazó) nagykövetként segítette Magyarország EU-s integrációjának előkészületét pénzügyi, gazdasági és adminisztratív kérdésekben.

2008-ban gazdag könyvgyűjteményét a családja múltjában jelentős szerepet játszó Csenger városnak adományozta

Egyéb tisztségek, elismerések

• 1968-tól a Szuverén Máltai Lovagrend tagja, 1994-től engedelmességi lovag. 1995-től 2010-ig a Magyar Máltai Lovagok Szövetségének elnöke. 2002-től a Szuverén Máltai Lovagrend nagykeresztes tartománynagya.
• A Szent István Tudományos Akadémia tiszteletbeli tagja (2000- )
• A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje a csillaggal (1992)

Források

• Marik Sándor: A csengerújfalusi O’sváth-család 600 éve. O’sváth György nagykövet életéről és a családja történetéről, In: Szabolcs-Szatmar-Beregi Szemle, 2008/2
• Magyar acél európai szemmel. Interjú O'sváth Györggyel, az EU Iparpolitikai Vezérigazgatóságának tiszteletbeli igazgatójával
• Vajay Szabolcs: A Magyar Máltai Rend Lovagjai 1530-2000 (2002) Mikes Kiadó, Budapest - ISBN 963 8130 41 5
• O'sváth György: Élettöredékek - Életem, O'sváth György önéletrajzi könyve (2017)
• A szürke eminenciás. Portréfilm. 2006. Rendező: Ordódy György
• Magyar és Nemzetközi Ki Kicsoda, Biográf 1994