Wikipédia

Póczy Klára

(1923–2008) magyar régész, művészettörténész
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. december 14.

Póczy Klára, asszonynevén Szentgáli Ferencné, egyes publikációkban Sz. Póczy Klára (Kolozsvár, 1923. február 6. – Budapest, 2008. október 16.) magyar régész, művészettörténész, a történeti (régészeti) tudományok doktora. Munkássága révén neve elválaszthatatlan a pannoniai városok, különösen Budapest és Sopron római kori örökségének feltárásától és népszerűsítésétől.

Póczy Klára
Született1923. február 6.[1]
Kolozsvár
Elhunyt2008. október 16. (85 évesen)[2]
Budapest[3]
Állampolgárságamagyar
Foglalkozása
  • régész
  • művészettörténész
Kitüntetései
SírhelyeFarkasréti temető
A Wikimédia Commons tartalmaz Póczy Klára témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Családja

szerkesztés

Erdélyi magyar család gyermeke, apja Póczy Mihály vasútépítő mérnök,[4] anyja Kiss Klára. Egyetlen húga: Póczy Erzsébet.[5]

1947. augusztus 14-én kötött házasságot dr. Szentgáli Ferenc orvossal (†1974), mely házasságból egy gyermeke született: Szentgáli Ádám (1949–) villamosmérnök.[6] 1976-tól Thímár János mérnök, a Fővárosi Mélyépítési Tervező Vállalat műszaki-gazdasági tanácsadójának házastársa volt.[5]

Életpályája

szerkesztés

Általános és középiskoláit Kolozsváron végezte; 1941-ben érettségizett. 1942-ben beiratkozott a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karára, történelem, művészettörténet és olasz szakra. Rövid idő után kiderült, jobban érdekli a Kárpát-medence története és régészete, ezért ősrégészetet és ókortörténetet tanult. Meghatározó tanárai voltak: Alföldi András, Tompa Ferenc és Banner János. 1947-ben szerzett régész-muzeológus diplomát, valamint doktori címet (PhD).[7][5] Értekezését a Pannonia tartománybeli Brigetio fazekasműhelyeiből kikerült kerámiákról írta.

1950-ben helyezkedett el gyakornok régészként a Budapesti Történeti Múzeumban, munkája főként annak aquincumi részlegéhez kötötte. 1953-ban a régészeti osztály helyettes vezetője lett, majd 1963 és 1973 között az Aquincumi Múzeum igazgatója, az aquincumi polgárváros ásatásvezetője. Irányításával folytak ezen időszak alatt a múzeum körüli romkert konzerválási munkái és Hajnóczi Gyula, valamint Harsányiné Vladár Ágnes építészekkel együttműködve annak archeológiai parkká alakítása. Emellett 1951-től közel negyven éven át részt vett valamennyi budapesti római kori ásatásban, de jelentős szerepet vállalt a római limes magyarországi szakaszain történt feltárásokban, különösen Brigetio és Intercisa településeken, valamint a Dunakanyar-ásatásokban (1959–1961). Részt vett – Sopron város műemléki rekonstrukciójához kapcsolódóan – a római kori Scarbantia feltárásában (1958–1974).[8] Megfordult több külföldi ásatáson; így közreműködött a svájci Vindonissa (1967) és az algériai Caesarea Mauretaniae feltárásában (1977).

 
Póczy Klára emléktáblája az Aquincumi Múzeumban

Az 1970-es évek elején megkezdett óbudai városrendezési munkálatokhoz kapcsolódóan, a Magyar Tudományos Akadémia felhatalmazásával 1973 és 1985 között vezette a városrész római kori emlékeinek megelőző régészeti feltárását, melynek eredményeként számos, nemzetközileg is számon tartott római kori építészeti emlék vált ismertté, köztük a Flórián téri legiotábor, a tábor keleti oldalán fekvő késő római erőd, vagy a tábort körülvevő Aquincum-canabae részei. Az általa vezetett munkacsoport korszakos meghatározásokat jelentett az antik Aquincum topográfiai kutatásában, a légiótábor pontos helye, a limesút menti betelepítettség szerkezete, a katonaváros beépítettsége, a polgárváros védműveinek építési periódusai, a helyreállítások koordinálása stb. tekintetében. Munkája nem merült ki a feltárások, valamint a leletek tudományos feldolgozásának irányításában s az eredmények szaklapokban történő publikálásában, de szorgalmazta és irányította a római kori építészeti emlékek műemléki konzerválását és bemutathatóvá tételét is.[9] Ez a nemzetközi figyelemmel is kísért, a Fürdőmúzeum megnyitásával lezárult tevékenysége az óbudai városképet számos, ma is látható műemlékkel gazdagította. A munkálatok befejezését követően a múzeum római kori provinciális régészeti csoportjának műszaki tanácsadója lett.[7]

Pályája során több mint száz ásatást vezetett, közel félezer tudományos és népszerűsítő cikket s tanulmányt írt, elsősorban Aquincumról, a pannoniai városokról, a római kori közművekről. Budapest római kori emlékeiről írott könyvei, a magyarországi ásatások eredményeit bemutató előadásai, itthon és Európa számos országában szervezett kiállításai, valamint a nemzetközi konferenciákon való aktív részvétele külföldön is elismertté tették. Kiemelkedő szerepet játszott az Aquincumi Múzeum nemzetközi hírének megerősítésében, kapcsolatrendszerének kiépítésében.[7]

Szakmai tevékenységét 1986-os nyugdíjazása után is folytatta; ekkor állította össze, főleg az újonnan előkerült aquincumi leletekből, Budapest római kori örökségét bemutató, szakmai konferenciákkal kísért kiállítást, amely hét év alatt 12 európai városban aratott sikert.[7] Hiánypótló, jelentős munkája a Szelényi Károly fotóival illusztrált, 2001-ben megjelent könyve, amely a Szent István kora óta napjainkban Rómában működő, a nagyközönség által alig ismert magyar intézményeket (zarándokház, templom, Collegium Hungaricum stb.) mutatja be.[10]

A Farkasréti temetőben helyezték nyugalomra.

Az Aquincumi Múzeum régi kőtárának falán domborműves tábla őrzi emlékét.[11]

Társadalmi szerepvállalása

szerkesztés
  • az MTA Régészeti Bizottsága, Várostörténeti és Iparrégészeti Albizottsága tagja
  • a Magyar Régészeti és Művészettörténeti Társulat választmányi tagja
  • a Nemzetközi Római Kerámiakutatás Egyesülete (RCRF) tagja
  • az Osztrák Régészeti Intézet rendes tagja
  • a Német Régészeti Intézet levelező tagja
  • a Római Üvegkutatók Nemzetközi Egyesülete tagja
  • A Magyar Emlékekért a Világban Egyesület (MEVE) elnökségi tagja

Díjai, elismerései

szerkesztés

Főbb művei

szerkesztés

Póczy Klára teljes életmű bibliográfiáját lásd: Forschungen in Aquincum 1969–2002[12]

  • Festett edények Aquincumban (Archaeologiai Értesítő, 1952)
  • Pacatus, aquincumi fazekasmester (A Budapesti Történeti Múzeum Füzetei. 1. Bp., 1956)
  • Az aquincumi palota falfestészete – Három metszet az aquincumi legiotábor északi védőrendszerében. Pekáry Tamással (Budapest Régiségei, 1958)
  • Római fürdők Budán. Hajnóczy Gyulával. Fotó: Czeizing Lajos, Gyárfás Lajos, Susits László (Műemlékeink. Bp., 1960)
  • Aquincum a IV. században (Budapest Régiségei, 1964)
  • Sopron római kori emlékei. Fotó: Juranits Miklós, Király György, Susits László, a helyszínrajzokat készítette Sziklavári Lajosné (Műemlékeink. Bp., 1965)
  • Scarbantia romjai Sopron mai városképében (Soproni Szemle, 1966)
  • Aquincum. Album. 48 fekete-fehér fotóval. Fotó Kónya Kálmán, az alaprajzokat Hajnóczy Gyula készítette (Bp., 1969; 2. átdolg. kiad. 1974; németül, angolul, oroszul és franciául is)
  • Római kori műemlékek védelme Magyarországon (Műemlékvédelem, 1970)
  • A porta praetoria feltárása az aquincumi legióstáborban. – Az aquincumi legióstábor és katonaváros romjainak feltárása és műemléki bemutatása (Budapest Régiségei, 1976)
  • Pannóniai városok. Album. 48 fekete-fehér fotóval. Fotó Kónya Kálmán, grafikus Kemény Zoltán (Bp., 1976; németül: 1977)
  • Scarbantia. A római kori Sopron. 21 fekete-fehér fotóval. Fotó Kónya Kálmán, grafikus Kemény Zoltán (Bp., 1977; angolul és németül is)
  • Közművek a római kori Magyarországon. Monográfia. Fotó: Adorján Attila, Erdőkürti Zsuzsanna, Hajnóczy Gyula. 136 fekete–fehér ábrával, fotókkal (Bp., 1980)
  • Aquincum-Castra, Canabae, Colonia : Az 1976–1980. közötti időszak ásatási eredményeinek összefoglalása (Budapest Régiségei 25, 1984)
  • Az aquincumi légióstábor maradványainak műemléki bemutatása Óbudán, az Árpád-híd új közlekedési csomópontján (Műemlékvédelem, 1985)
  • Budapest római öröksége. Kaiser Annával. Grafikus: Kiss Marianne (Építészeti hagyományok. Bp., 1985)
  • Aquincum. Római kori ásatások Budapesten. 1970–1985. Zsidi Paulával (A Budapesti Történeti Múzeum kiadványai. Bp., 1986; németül is)
  • Aquincum. Budapest a római korban. Szerk. Lengyelné Kurucz Katalinnal. Fotó: Komjáthy Péter, Molnár Ilona, grafikus: Málik Éva (A Budapesti Történeti Múzeum kiadványai. Bp., 1989)
  • Budapest, Aquincum, polgárváros. Fotó: Komjáthy Péter, Molnár Ilona, grafikus: Málik Éva (Tájak, korok múzeumok kiskönyvtára. Bp., 1990; 2. kiad. 1996)
  • Budapest, légiótábor és katonaváros (Tájak, korok múzeumok kiskönyvtára. Bp., 1996)
  • A magyarok ezer esztendeje Rómában. Intézményeink az Örök Városban Szent István király óta napjainkban. Szerk. (Bp., 2001)
  • Budapest Belváros. – Inner City. Fotóalbum. Feledy Balázzsal, Nagy Gergellyel. Fotó: Szelényi Károly (Bp., 2002)
  • Citius, altius, fortius. Gyorsabban, magasabbra, erősebben. Az athéni olimpiai játékok előzményei. Fotó: Szelényi Károly, grafikus: Pintér Katalin, térképek: Kispál Attila (Bp., 2004)
  • Aquincum. Budapest római kori történelmi városmagja. Monográfia. Fotó: Gottl Egon, Komjáthy Péter, Szelényi Károly (Bp., 2004)

Irodalom

szerkesztés

Jegyzetek

szerkesztés
  1. ↑ BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  2. ↑ BnF-források (francia nyelven)
  3. ↑ Petőfi Irodalmi Múzeum-névtér. (Hozzáférés: 2020. május 28.)
  4. ↑ Póczy Mihály (Kolozsvár, 1895 – Budapest, 1963. június 23.) Id. Póczy Mihály, Kolozsvár városi főmérnökének gyermeke. 1920-ban szerzett diplomát a Műegyetemen. A Román Államvasutak (1925–1940), majd a MÁV (1940–1943) szolgálatában állt; a Szeretfalva–Déda-vasútvonal építője; a Hungária Villamossági Rt. tervezőmérnöke (1943–1948), a Távvezetéképítő Vállalat osztályvezetője (1949–1953), majd haláláig a Villamos Hálózat Fejlesztő és Tervező Vállalat főkonstruktőre. A vasútépítéstan magántanára (1950), a műszaki tudományok doktora (1960).
  5. ↑ a b c Kozák, 2013
  6. ↑ Nevéhez fűződik többek között az Aquincumi Múzeum Szentendrei úti romterülete – a polgárváros – Septimius Severus római császár korabeli rekonstrukcióját bemutató kronoszkóp kifejlesztése.
  7. ↑ a b c d Zsidi, 2008
  8. ↑ Kozák Péter 2013 Idézet: „1958-tól, a soproni Fabricius-ház pincéjében vezetett régészeti feltárásaitól kezdődik a modern Scarbantia-kutatás Magyarországon. Nevéhez fűződik a soproni városfal keleti részén lévő több bástyaszakasz, a Nagyrondella környéke, a soproni keleti római kitörőkapu, a Fórum átjáró, ill. a soproni Városház utcai romterület ásatásának megkezdése. A soproni Várostorony alatti IV. századi városkapu feltárása után közreadta Scarbantia erődítményének ismertetését, ezzel pontos kormeghatározását adta a római városfalnak. A Forum körzetében, a capitoliumi templom bejáratának feltárásával, valamint útrészletek és épületmaradványok feltérképezésével először vázolt fel összefüggő történeti képet Sopron római kori történetéről.”
  9. ↑ Óbuda Újság 2009. 2. sz.
  10. ↑ A magyarok ezer esztendeje Rómában: Intézményeink az Örök Városban Szent István király óta napjainkban. Szerk. Póczy Klára, fotó Szelényi Károly. Veszprém; Budapest: Magyar Képek Kiadó. 2001. 176. o. ISBN 2050220069446 arch Hozzáférés: 2015. november 21.  
  11. ↑ Az emléktábla avatására 2015. november 17-én, a múzeum által szervezett „Legionslager und Canabae legionis in Pannonien” című nemzetközi, idegen nyelvű szakmai konferencia keretében került sor.
  12. ↑ Gali Ágnes: Bibliographie der wissenschaftlichen Tätigkeit von Klára Póczy: In: Forschungen in Aquincum 1969-2002 (Zu Ehren von Klara Poczy – Clarae Póczy Octogenariae). (németül) Aquincum Nostrum, II. évf. 2. sz. (2003) 14–26. o. arch ISSN 1785-0339 Hozzáférés: 2015. november 13. (PDF)

Fordítás

szerkesztés
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Klára Póczy című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

szerkesztés

További információk

szerkesztés

Kapcsolódó szócikkek

szerkesztés
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Póczy_Klára&oldid=27685623”