Főmenü megnyitása

Őrgróf Pallavicini György, Pallavicini György Mária Arthúr József Ede István Gusztáv Károly[2] (Budapest, 1881. december 5. – Budapest, 1946. január 4.)[3] magyar nagybirtokos, legitimista politikus, az Aranygyapjas rend lovagja, királyi kamarás, tartalékos huszárkapitány.[4]

Pallavicini György
Pallavicini György őrgróf.jpg
Született 1881. december 5.[1]
Budapest
Elhunyt 1946. január 4. (64 évesen)[1]
Budapest
Állampolgársága magyar
Házastársa Andrássy Borbála
Gyermekei Pálinkás-Pallavicini Antal
Foglalkozása politikus
Tisztség magyar országgyűlési képviselő
A Wikimédia Commons tartalmaz Pallavicini György témájú médiaállományokat.

ÉletpályaSzerkesztés

Az ősrégi főnemesi származású őrgróf Pallavicini család sarja. Apja, őrgróf Pallavicini Ede (18451914) közgazdász és politikus, a főrendi ház tagja, anyja, székhelyi Majláth Etelka (18531936) csillagkeresztes és palotahölgy volt. Keresztszülei székhelyi Mailáth György (18181883) országbíró és gróf verőcei Pejacsevich Pálné Alwine von Hilleprand-Prandau (18301882) voltak.

1906-tól 1918-ig, majd 1920-tól 1926-ig, végül 1931-től 1935-ig országgyűlési képviselő volt. Az Esterházy-kormányban miniszterelnökségi államtitkár volt. Először az Országos Alkotmánypárt programjával jutott be a parlamentbe. Pártja átalakulásakor (ami egyben megszűnését is jelentette) nem követte párttársait a Nemzeti Munkapártba, pártonkívüliként politizált tovább. A Tanácsköztársaság idején Bécsben tagja volt az ellenforradalmi Antibolsevista Comiténak.

A kommün bukása után dunántúli főkormánybiztos lett. Később a Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártjához, majd ebből kiválva, 1922 elején az Andrássy-Friedrich-féle párthoz (Keresztény Nemzeti Párt) csatlakozott. Végül azt is otthagyta, és utolsó parlamenti ciklusát pártonkívüliként töltötte. A frankhamisítási botrány perében tett tanúvallomásában élesen támadta a Bethlen-kormányt, ami egyfelől nagy feltűnést keltett, másfelől pedig magára vonta a hatóságok rosszindulatát. Ennek következtében az 1926-os választásokon alulmaradt, és legközelebb csak 1931-ben jutott be ismét (és utoljára) a parlamentbe a dombóvári körzetben az Egységes Párti, akkor kereskedelmi államtitkár (később miniszterelnök) Kállay Miklóssal szemben. A két világháború közti korszakban többször támadta meg a kormányt, és a legitimista elveket védte. Belső baráti köréhez tartozott gróf Sigray Antal és dr. boldogfai Farkas Tibor politikusok.[5] A második világháború alatt Hitler-ellenes állásponton volt.

1946. január 4-én Budapesten hunyt el.[4]

Házassága és leszármazottjaiSzerkesztés

1911. január 30-án kötött házasságot gróf csíkszentkirályi és krasznahorkai Andrássy Borbála (*Budapest, 1890. január 9. –†Montréal, Kanada 1968. augusztus 18.) grófnővel. Négy gyermekük született:

Legidősebb fiát, Györgyöt az ÁVO kihallgatásra idézte be, ahonnan a szovjet titkosszolgálat Szibériába hurcolta, ahol 1949-ben elhunyt. Antal nevű fia viszont belépett a Magyar Néphadseregbe, és a rétsági páncélosezred tisztjeként az 1956-os forradalom során kiszabadította Mindszenty József hercegprímást házi őrizetéből, amiért a forradalom leverése után kivégezték.

MLSZ elnökeSzerkesztés

1916-ban a Magyar Labdarúgó-szövetség elnökévé választották, amiről még abban az évben lemondott. Ennek oka, hogy Schlosser Imre álamatőrségének bírósági ügye felmentéssel zárult. Tevékenységének idejére jellemző volt a szövetségi pártmozgalmak – klubok egymást közt, valamint a szövetséggel politizáltak – felerősödése. Folyamatos problémát okozott az amatőr és az álamatőrség (profi) tényszerűségének rögzítése. Bevezették a Hadi Kupa rendszerét és kibontakozott az első világháború jelentős hatása a labdarúgás fejlődésére.

JegyzetekSzerkesztés

  1. a b The Peerage. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  2. familysearch.org Pallavicini György keresztelési adatlapja, Budavári r. k. plébánia 78/1881. folyószám
  3. Halálesete bejegyezve a Bp. XI. ker. állami halotti akv. 74/1946. folyószáma alatt.
  4. a b familysearch.org Pallavicini György gyászjelentése
  5. Képviselőházi napló, 1931. XIII. kötet • 1933. január 20. – 1931. március 2. Ülésnapok1931-151

ForrásokSzerkesztés