Parlagi Parlaghy György (fl. 14521485) királyi ajtónállómester, Borsod vármegyeispánja, diósgyőri várkapitány, földbirtokos.

Parlaghy György
SablonWikidataSegítség

Élete szerkesztés

Az ősrégi középkori kihalt Szabolcs vármegyei nemesi parlagi Parlaghy család sarja. Apja Parlaghy Ferenc (fl. 13971438), földbirtokos. Az apai nagyszülei Parlaghy István (fl. 13861390), földbirtokos, és Zennyesy Skolasztika voltak. Parlagi György fivére Parlaghy Pál (fl. 15111438), Hunyadi János familiárisa, 1449-tól szatmári főispán, 1455-ben Közép-Szolnok megyei főispán, 1456 és 1458 között tokaji várnagy, aki tovább vitte a családot.

Parlagi György szintén Hunyadi János familiárisa volt, majd Mátyás magyar király híve; 1456-ban tokaji várnagy. 1461-ben kapja Boldogkő várát Mátyás királytól. Parlagi György és nagykállói Kállay Pállal, valamint rokonával Kállay Jánossal, I. Mátyás király alatt Jajcza ostrománál, és másutt is vitézül és saját költségén harcolván, 1464-dik évben mind hárman ebbeli költségeik pótlásául a kincstárnak azon évi szatmármegyei jövedelmét, (t. i. minden öt portától egy arany forintot) kapták. 1464-ben Treutel Miklós magvaszakadtán ennek javait is Kállay Pál nyerte Parlagi Györggyel adományban. 1468-ban borsodiispán, 1469-ben diósgyőri várnagy, 1471 és 1484 között ajtónállómester, 1475-ben királyi udvarmester.[1][2]

Parlagi György 1484 utolsó napjaiban vagy 1485 első napjaiban hunyhatott el; haláláról beszámol Nagylucsei Orbán püspök, kincstartó 1485. január 3-án kelt levelén.[3]

Házassága és leszármazottjai szerkesztés

Feleségül vette vizaknai Vizaknai Borbála (fl. 14751496) kisasszonyt, akinek az apja ifjabb Vizaknai Miklós (fl. 14501468), földbirtokos volt.[4][5][6] Parlaghy György és Vizaknai Borbála frigyéből csak három leánygyermek született:

Jegyzetek szerkesztés

  1. Családi levéltárak (P szekcióból) • Esterházy család hercegi ága, Repositorium (Q 67) • 88528
  2. Historia et ars. Módy György válogatott tanulmányai (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 59. Debrecen, 2006). Módy György válogatott tanulmányai. III. Történettudomány. Sámson története a XVI. század közepéig
  3. DL 56180.
  4. Zombori István szerk.: Az értelmiség Magyarországon a 16.—17. században (Szeged, 1988). Kubinyi András: A Jagelló-kori értelmiség
  5. Turul 1883-1950. 1897. 1897-1. ERDÉLYI CSALÁDTÖRTÉNELMI ADALÉKOK. I. A Vízaknai család.
  6. Bagi Gábor et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 17. (Szolnok, 2008)TörténelemBotka János–Botka János Hunor: Mezőtúr régi–új jelképei I.