Penyige

magyarországi község Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyében

Penyige község Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyében, a Fehérgyarmati járásban.

Penyige
A Lekvárium épülete
A Lekvárium épülete
Penyige címere
Penyige címere
Közigazgatás
Ország Magyarország
RégióÉszak-Alföld
VármegyeSzabolcs-Szatmár-Bereg
JárásFehérgyarmati
Jogállás község
Polgármester Juhász Gyula (független)[1]
Irányítószám 4941
Körzethívószám 44
Népesség
Teljes népesség700 fő (2023. jan. 1.)[2]
Népsűrűség39,02 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület18,89 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 47° 59′ 55″, k. h. 22° 34′ 07″Koordináták: é. sz. 47° 59′ 55″, k. h. 22° 34′ 07″
Penyige (Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegye)
Penyige
Penyige
Pozíció Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegye térképén
Penyige weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Penyige témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Fekvése szerkesztés

A vármegye keleti részén helyezkedik el, a Szatmári-síkságon, Fehérgyarmat keleti szomszédságában. E város központjától 5, Kisartól 10, Csengersimától 24, Mátészalkától 23 kilométer távolságra található.

A szomszédos települések: észak felől Nagyar, északkelet felől Kömörő, kelet felől Mánd, délkelet felől Nagyszekeres, dél-délkelet felől Zsarolyán, dél felől Cégénydányád, nyugat felől pedig Fehérgyarmat.

Megközelítése szerkesztés

Legfontosabb közúti megközelítési útvonala a 491-es főúton, amely áthalad a központján. Kömörővel és Szatmárcsekével a 4129-es út köti össze; határszélét délen érinti még a 4127-es út is.

A hazai vasútvonalak közül a települést a Nyíregyháza–Mátészalka–Zajta-vasútvonal érinti, melynek egy megállási pontja van itt; Penyige vasútállomás a belterület déli szélén helyezkedik el, közúti elérését a 491-es főútból kiágazó 41 331-es számú mellékút biztosítja.

Története szerkesztés

Penyige nevének első írásos említése 1181-ből ismert. 1332-ből a neve Penge formában maradt meg, 1435-ben Penige alakban jegyezték fel. Ekkor már egyházas hely volt, Jakab nevű papja 40 dénár pápai tizedet fizetett.

A település a Domahidy család ősi birtokaként ismert. 1423-ban Domahidy Lászlót és rokonát, Istvánt fej- és jószágvesztésre ítélték, ekkor a település egyharmada maradt Domahidy Györgyé, kétharmadát a Kölcsey családbeliek kapták meg. Domahidy György a birtokrészét 1427-ben Csáky Istvánnak, majd 1446-ban az Ujhelyi családnak zálogosította el. 1515-ben az Újlakyak és Ungai Hajas Tamás, 1517-ben Gúthy Ferenc és Imre, 1543-ban Nyikey András és Ifjú Márton, 1581-ben Kóródi István, 1583-ban pedig Dannyay István és Kende Vid kaptak benne résztulajdont.

1630-ban Mosdóssy Imre, majd 1638-ban Szuhay Gáspár, Mátyás és Anna az egész helységet megkapták királyi adományként. A 18. században a Lővey, Kállay, Jármy, Bessenyei, Orosz és Tőrös családok birtoka volt. A 19. században az Isaák és Patay családok, majd a század végén a Vállyi családbeliek birtokolták; a 20. század elején Vállyi János örököseinek birtoka volt.

A község határában található dűlőnevek egyike a Silyedés, melynek mondája után írta Tompa Mihály a Sülyedés című népregéjét.

Itt található a Szenke nevű holtág is, amelybe egy alkalommal, 1905-ben 9 kislány fulladt bele, miután az őket szállító csónak felborult. A szerencsétlenséget megörökítő népballada máig fennmaradt.

Közélete szerkesztés

Polgármesterei szerkesztés

  • 1990–1994: Kőrösi Miklósné (Agrárszövetség)[3][4]
  • 1994–1998: Kőrösi Miklósné (független)[5][6]
  • 1998–2002: Kőrösi Miklósné (független)[7][8]
  • 2002–2006: Kőrösi Miklósné (MSZP)[9][10]
  • 2006–2008: Németi János (független)[11][12]
  • 2008–2010: Juhász Gyula (független)[13][14]
  • 2010–2014: Juhász Gyula (független)[15]
  • 2014–2019: Juhász Gyula (független)[16][17]
  • 2019-től: Juhász Gyula (független)[1]

A településen 2008. július 13-án időközi polgármester-választást (és képviselő-testületi választást) tartottak, az előző képviselő-testület önfeloszlatása miatt.[18] A polgármester-választáson a hivatalban lévő faluvezető is elindult, de alulmaradt egyetlen kihívójával szemben.[13]

Népesség szerkesztés

A település népességének változása:

A népesség alakulása 2013 és 2023 között
Lakosok száma
731
714
712
693
697
700
201320142015202120222023
Adatok: Wikidata

2001-ben a település lakosságának 98%-a magyar, 2%-a cigány nemzetiségűnek vallotta magát.[19]

A 2011-es népszámlálás során a lakosok 93%-a magyarnak, 3,2% cigánynak, 0,4% ukránnak mondta magát (6,9% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 4,9%, református 67,2%, görögkatolikus 2,8%, evangélikus 0,6%, felekezeten kívüli 5,2% (17,7% nem válaszolt).[20]

2022-ben a lakosság 94,7%-a vallotta magát magyarnak, 2,3% cigánynak, 1,4% ukránnak, 0,6% németnek, 0,3% ruszinnak, 1% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (5,3% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 3,9% volt római katolikus, 61,4% református, 6,3% görög katolikus, 1,7% egyéb keresztény, 0,4% evangélikus, 5,5% felekezeten kívüli (20,8% nem válaszolt).[21]

Nevezetességei szerkesztés

  • Református temploma – 1893-ban épült, eklektikus stílusban.
  • A Penyigei ballada című népi költeményben megénekelt 9 kislány közös síremléke a református temetőben.[22]
  • A Millennium tiszteletére emelt harangláb és a lélekharang.
  • Helytörténeti kiállítás
  • Lekvárium – ahol a környék dzsungelgyümölcsöseiben termett penyigei szilva történetét, feldolgozását mutatják be.
  • A településen 2000 augusztusa óta minden évben megrendezik a Szenke-parti nagyvásárt, melyben szabad tűzön készítik a környék hagyományai szerint készült ételeket, mint például a kemencében sült kapros-túrós lángost, vagy a penyigei kötött tésztalevest, tengerivel töltött káposztát és „rongyoslapókát”, melyeket bárki megkóstolhat. De az üstökben rotyog a helyben főzött szilvalekvár is, melyet a vidék hírességeiből, a penyigei- és nemtudomka-szilvákból készítenek.

Jegyzetek szerkesztés

  1. a b Penyige települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2019. október 13. (Hozzáférés: 2020. január 24.)
  2. Magyarország helységnévtára (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2023. október 30. (Hozzáférés: 2023. november 5.)
  3. Penyige települési választás eredményei (magyar nyelven) (txt). Nemzeti Választási Iroda, 1990 (Hozzáférés: 2020. február 21.)
  4. A megválasztott polgármesterek megyénkben (magyar nyelven) (html). Hungaricana, 1990. október 3. (Hozzáférés: 2020. február 26.) == Kelet-Magyarország, 1990. okt. 3. 4. p.
  5. Penyige települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1994. december 11. (Hozzáférés: 2020. január 24.)
  6. A helyi választások végeredménye : A polgármester-jelöltek sorrendje (magyar nyelven) (html). Hungaricana, 1994. december 13. (Hozzáférés: 2020. február 26.) == Kelet-Magyarország, 1994. dec. 13. 11. p.
  7. Penyige települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1998. október 18. (Hozzáférés: 2020. február 26.)
  8. Megyénk új polgármesterei (magyar nyelven) (html). Hungaricana, 1998. október 21. (Hozzáférés: 2020. február 26.) == Kelet-Magyarország, 1998. okt. 21. 7. p.
  9. Penyige települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2002. október 20. (Hozzáférés: 2020. február 26.)
  10. Községeink és nagyközségeink polgármesterei (magyar nyelven) (html). Hungaricana, 2002. október 21. (Hozzáférés: 2020. február 26.) == Kelet-Magyarország, 2002. okt. 21. 7. p.
  11. Penyige települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2006. október 1. (Hozzáférés: 2020. február 26.)
  12. Községeink és nagyközségeink polgármesterei (magyar nyelven) (html). Hungaricana, 2006. október 2. (Hozzáférés: 2020. február 26.) == Kelet-Magyarország, 2006. okt. 2. 4. p.
  13. a b Penyige időközi választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2008. július 13. (Hozzáférés: 2020. február 26.)
  14. Juhász nyert Penyigén (magyar nyelven) (html). Hungaricana, 2008. július 14. (Hozzáférés: 2020. február 26.) == Kelet-Magyarország, 2008. júl. 14. 1. p.
  15. Penyige települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2012. január 8.)
  16. Penyige települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2014. október 12. (Hozzáférés: 2020. január 24.)
  17. Önkormányzati választás 2014 (magyar nyelven) (html). Hungaricana, 2010. október 14. (Hozzáférés: 2020. február 26.) == Kelet-Magyarország, 2014. okt. 14. 6. p.
  18. 2008. évre kitűzött időközi önkormányzati választások az időközi választás napja szerinti időrendben (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2008 (Hozzáférés: 2020. június 4.)
  19. A 2001-es népszámlálás nemzetiségi adatsora
  20. Penyige Helységnévtár
  21. Penyige Helységnévtár
  22. Penyigei balladában megénekelt 9 kislány síremléke, Penyige (magyar nyelven) (html). Szatmártour.hu. (Hozzáférés: 2020. április 5.)

Külső hivatkozások szerkesztés

Kapcsolódó szócikkek szerkesztés